Várak, lovagok, kincsek és a Szentföld… Damaszkusz óvárosának keskeny, ám nyüzsgő utcáit járva gyermekkori ábrándjaim gyakran visszatérő motívumai ötlenek fel bennem. Miközben érzékszerveim az ismeretlen illatok sokaságával és a fülledt meleggel küzdenek, lassan rájövök, hogy álmaim kezdenek valóra válni, a mindennapok szürke világa pedig egyre távolabb kerül tőlem. Elmélkedésemből a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió (továbbiakban: SHAM) vezetőjének, Major Balázsnak a szavai ráznak fel, aki piciny, de lelkes csapatunkat kalauzolja fáradhatatlanul Szíria fővárosának páratlanul gazdag történelmi emlékei között. Neki, illetőleg a misszió más tagjainak köszönhetően egy felejthetetlen hónapot tölthettem a kultúra bölcsőjének is nevezett országban, önkéntesként segítve Margat várának régészeti kutatását.
Kutatom a várkutatókat
Hogyan kezdődött nálam a várak iránti rajongás? Gyermekkoromban egy zimankós téli hétvégén édesapám fogta a családot, és irány a Mátrába szánkózni! Majd valahogyan a gondviselés, mert utólag már arra kell fognom, úgy hozta, hogy a felkapott mátrai lesiklópályáknál nem akadtunk parkolóhelyre, ezért egészen Sirok községig autóztunk. Ott megpillantva a meredek hegycsúcsot koronázó építményt, rákérdeztem: mi az? Az a siroki vár – volt a válasz. Mondanom sem kell, hogy kikönyörögtem, másszuk meg a csúszós hegyi ösvényt a romokig. Hazatérve a meleg otthonba, egy spirálfüzetbe lerajzoltam a látottakat, mert igen megfogott a vulkáni sziklára felépített erődítmény. Majd a gyermekkönyvtárból olyan könyveket kölcsönöztem ki, amikben a középkori várakról írtak. Szinte faltam az ilyen témájú könyveket, nem is beszélve azon csokoládékról, amiket váras papírba csomagoltak. Ez utóbbiak napjainkban ismét megjelentek az üzletekben, ideális célpontként kínálkozva kirándulásokra.
Azóta több évtized telt el, de a középkori várak iránti szerelem nem hagyott alább a szívemben. Megtudtam, hogy a legtöbb esetben magára hagyott, erősen leromlott állapotú objektumok megismerésében egy kitaposott ösvényre léptem. Számos személyiség járt már ezen az úton, munkájuk gyümölcsét megismerni és hasznosítani kell a jelen és majd a jövő műemlékvédőinek is.
Az alábbi sorokban négy, egykoron élt várkutatót szeretnék bemutatni.
„Világok Vára V.” – a nemzetközi fotóművészeti fesztivál 5. évfolyama – a Füleki Vármúzeum sajtóközleménye
A Füleki Vármúzeum 2011. december 1-jén (csütörtökön) 15,00 órakor nyitja meg a Városi Honismereti Múzeumban a „Világok Vára V.“ című kiállítását. A fotóművészeti fesztivál három előző évfolyamán kilenc európai ország művészei mellett Japán, Brazília, Ausztrália és Venezuela fotósai mutatkoztak be Füleken. Ebben az évben a fesztivál vendégei Stan Raucher (USA), Zaránd Gyula (Franciaország), Arnold Bernd (Németország), Kleb Attila (Magyarország) és G. M. B. Akash (Banglades) lesznek. A bangladesi alkotó legexpresszívebb képei az újkori gyermekrabszolgák nehéz életébe engednek betekintést. A szervezők a megnyitón himalájai ajurvéda gyógyteákat szolgálnak fel. A kiállítás 2012. február 17-éig tekinthető meg, társrendezője a magyarországi Ménes-patak Egyesület.
Könyvajánló
Újabb kiadvánnyal gyarapodott a középkori magyar várakat bemutató szakirodalom. Már kézbe venni is lenyűgöző érzést ad a keménytáblás, súlyos kötet, amit Salgó várának légifotója díszít. A nívós mű megszületését a Civertan Grafikai Stúdió – www.civertan.hu – munkatársainak köszönhetjük.
Képes beszámoló a visegrádi Castrum Bene találkozóról
Az elmúlt hét szombatján, november 19-én, a visegrádi Királyi Palota előtti macskaköves utca emberek csoportjaival népesült be. Ami eléggé szokatlan látványt nyújtott így a nyári főszezonon kívüli időszakban, amikor már a csípős hidegre fordult időjárás verdesi le a megdermedt fák leveleit. A restaurált műemlék udvarára belépők előtt viszont nem jelentett titkot úti céljuk, mindannyian azon őszi rendezvényre igyekeztek, amit a Castrum Bene Egyesület a szokásos módon mindig Visegrádon rendez meg. A megérkezők örömmel üdvözölték régen látott ismerőseiket, hiszen az ország más vidékein lakóknak ez a találkozó jelenti sokszor az egyetlen személyes kapcsolatot. Ami viszont mindenkit összeköt, az a középkori várak iránti vonzalom, megismerni és megvédeni a régmúlt idők néma tanúit.
Szádvár titkai nyomában
Szádvári várfalakban még fellelhető, éppen maradt gerendákból kormeghatározás céljából mintákat vesznek.
A 20 perces kisfilm ezt próbálja bemutatni. (kattints a képre!)