Újabb szádvári verssel gazdagodtunk!
Miliczkiné Kenéz Andrea versét fogadjátok szeretettel!
Szádvári Versek, Miliczkiné Kenéz Andrea: Szádvár
Szádvári Versek, Miliczkiné Kenéz Andrea: Szádvár
Császár Ida
Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy egy vármentés története Szatmári Tamás fotóin keresztül.
A tizenötödik
A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.
Ez már a XV. Vármentő Napok volt :)
Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy a Vármentő Csapat 3D-ben
Kezdjük az élménybeszámolók sorát egy 3D-s fotóval!
Derék és sarjazó csapatunk az első nap végén ismét összeállt egy csoportkép erejéig, majd kicsit szét húzódott, hogy a térben is megmutathassa magát, íme.
3D-s szemüveget fel!
A Szádvári Vármentő csapat 3D-ben, Fotó: VÍGVÁRI Tamás
Kemencésnap és a Kraszko csiga
Meghívó
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici csiga , Kraszko. Ez a pici csiga úgy gondolta, hogy egy mezőn éldegél majd unalmasan kalandok nélkül. A véletlen és a varázslat azonban mindent megváltoztatott. Hogy hogyan? Várj egy picit, mindjárt elmesélem és akkor megtudsz mindent . Nagyon furcsa dolgok ezek , úgyhogy ne lepődj meg semmin! Azt azért elárulom, hogy a sok varázslatnak köszönhetöen a mi ici-pici Kraszko csigánk egy gyönyörü vidéken keresztül utazik, amely telis-tele van mesebeli lényekkel. Ezt a vidéket úgy hívják, hogy a Szlovák Karszt.”
Kemencésnap és Kraszko csiga, Szádalmás, Kemencéskert, 2013. 11. 09.
A Castrum Bene Egyesület Esztergomban
A magyarországi várkutatókat magába tömörítő egyesület az idén ősszel – hagyományaitól eltérően – nem Visegrádon, hanem Esztergomban rendezte meg az őszi egynapos találkozóját. Bátran leírhatom, hogy ennek örülni is tudtam, mert így legalább eme patinás város legfontosabb műemlékeinek állapotáról is képet tudott nyerni a nagyszámú érdeklődő. Ebben a várakozásomban nem is csalódtam, hiszen a délután folyamán Tolnai Gergely helyi régész töviről-hegyire bemutatta a gondjaira bízott épületeket.
A Királyi Palota látképe a városból
Sarjazááás?! Már megint az a fránya sarjazás!
Egy igaz várbarátnak minimum katarzis érzés, hogy kedvenc várában saját két kezével tehet azért, hogy az ágyúzást átélt falak tovább fennmaradjanak, vagy egyszerűen csak kilátszódjanak a rekettyésből. Így voltam ezzel én is. Szép emlékek jutnak eszembe, mikor éppen hét éve a vár déli oldalán csatárláncba állva nekivágtunk a turistaúttól a várfalig tartó hegyoldal sarjazásának. Remek hangulat volt, mindenki mindenkit cukkolt, hatalmas életigazságok és viccek cseréltek gazdát, s titkon mindenki a másikat figyelte, hogy előrébb vagy hátrébb jár a hegyoldalon, mint ő. Fürkésző szemek vizslatták a domboldalt, hátha a következő kő alatt lesz egy puskagolyó, egy elhagyott pénzérme, s ez a folyamatosan jelen lévő endorfin-érzés képes volt megtörni azt a monotonitást, ami ezt a munkát jellemzi. Eszméletlen, hogy mennyi sarja van egy bokornak! A tavaly levágott és elszáradt csonkok még mindig mérgesen néznek rád, te pedig már a fiatal hajtásokat aprítod.
Sarjazó népünk győzni fog! :)