Gyakorta felmerül bennem a kérdés, hogy milyen lehetett a „kezdet kezdete” Szádvár esetében? Amikor a területet birtokló földesúr és néhány embere a Ménes-patak völgyében lovagolva kutatóan fürkészte, vajon hová építsenek várat a környező hegycsúcsok közül? Még napjainkban sem tudjuk, hogy a mély patakvölgy északi vagy a déli oldalának magaslatára húzták fel előbb az erősséget?
Kedves barátaink!
A legutóbbi vármentésen hatalmas segítséget kaptunk a kiváló teljesítményt nyújtó, nagyon lelkesen dolgozó ráckevei Ady Endre Gimnázium tanulóitól, melyet ezúton ismét köszönünk!
Kudar Viktória beszámolóját fogadjátok szeretettel:
Kiegészülve a diákhaddal
A szelek szárnyán Szádvárban
Sokszor elgondoltam már, hogy milyen lehetett az élet Szádvárban, annak lakott korszakaiban. A 460 méter magas sziklaplatót koronázó várfalak ölelésében emelkedő épületek embereknek nyújtottak otthont az esztendő négy évszakában. Napjainkra azonban már a magas kőfalak jórészt leomlottak, a lakóházak is szinte csak alapjaikban mutatkoznak a felszínen. Eltűntek a cserépkályhával fűtött szobák, ahová behúzódhattak a didergő kezeiket melengetni akaró várnépek, legyenek azok főnemesi család tagjai vagy egyszerű őrkatonák.
Kedves Vármentő Barátunk!
Először is nagyon köszönjük, hogy jelentkeztél a XXIX. Vármentő Napokra!
Ahogy ígértük, pár fontos tudnivalót megosztanánk.
Az évek óta tartó koronavírus járvány megváltoztatta életünket. Az országhatárok sorompói lezárultak, megszűntek a nyilvános rendezvények. A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesületnek így a 2020. évi, majd, a 2021 májusi konferenciái elmaradtak. Ezért nagy örömmel olvasták a várbarátok, hogy 2021 október 9-én, a szokásos őszi helyszínen, a visegrádi királyi palotában, a Mátyás Király Múzeumban, ismét megtartják az egynapos rendezvényt.