Felhőbe hanyatlott a szádvári rom
Nagybecsű költőnk, Arany János sorait kell kissé átértelmezve adnom a XXIII. Vármentő Napok címének, ha az időjárást szeretném jellemezni. Ugyanis amikor péntek délután elértem Szögliget község déli határába, a vadregényes hegyek körül esőfelhők kavarogtak, köd ülte meg a tájat.
Őszi köd
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?
Küzdelem a gyökerekkel-hogyan is?
Kedves Várbarátunk!
A Szádvárért Baráti Kör azért alakult meg 11 évvel ezelőtt, hogy a Szögliget felett magasodó Várhegyen épült, majd sajnos elpusztított középkori vár máig jelentős maradványait megőrizze, és nemzeti örökségünk egyik kiemelkedő eleméhez méltó módon mutassa be, tisztítsa meg és tegye mindenki számára megismerhetővé, bejárhatóvá.
A kezdetek
Az első lelkes csapat(ok)nak hatalmas feladatot jelentett a várat borító sűrű bozótos, erdős terület megtisztítása. Az összefogás és a hihetetlen erőfeszítések eredményeképp azonban ma már egy zöldellő, ligetes romparkban sétálhatjuk körbe a romjaiban is impozáns falakat. Ezért nagy köszönet jár mindenkinek, aki ebben segített!
Szatmári Tamás: Jelentés a 42-es szelvényből
A 42-es számmal „elkeresztelt” régészeti szelvényt az egykori legendás Bebek-vár, Szádvár belsővárának északi oldalán jelölte ki Gál Viktor, a miskolci Hermann Ottó Múzeum szakembere még a tavalyi esztendőben.
A 42-es szelvény helye
Akkor úgy hozta a sors, hogy nem sikerült befejezni a vizsgálatát, ez igaz volt a többi kutatóárokra is. Ez nem csodálható, hiszen iszonyatos mennyiségű kőtörmeléket, vaskos fák gyökérzetét és az egykori mészhabarcsból humusszá váló földet kell előbb kiszedni, hogy hozzáférjünk a várlakók által használt járószintekhez.
