Kenéz Andrea sorozata, +1. rész
Horváth Imre: Szobrot kapott a hős várvédő úrnő
Észak-Magyarország újság, 2018. június 8., péntek
Császár Ida
Még egy év Szádváron
Tokár László: Kirándulás a Csigához, és újabb séta a Csigához
2014 már jó régen volt, és ideje, hogy egy új beszámolót készítsek. A tavaszi vármentő hetet megtréfálta az időjárás. A hegyen a munkákat elmosta az eső, aki kalandra vágyott, az mégis neki vágott a hegynek. Amit még érdemes tudni, a várhegy nem csak szép tud lenni nekünk, de félelmetes is, ezért óvatosságból nem vártuk meg a vihart és a korábban kitűzött közgyűlésünk után másnap hazafelé indultunk, hogy a távol lakók is biztonságban haza térhessenek. (Jó tudni, hogy a vihar az erdőben néha tövestől töri ki a fákat, és gyakran kell a kiránduló utakat is megtisztítani a kidőlt fáktól.)
Patócsy Zsófia: szoboravatás
Kedves várbarátok!
Valaha a várak lakó- és védhelyek voltak, hús-vér emberek élete-halála és esetenként legjobb hősi pillanataik terei.
Szögliget község, a Szögligetért Baráti Kör nagy sikerű összefogással emlékezik meg a Szádvár egyik legemlékezetesebb eseményéről, annak hősnőjéről.
XI. Vármentő Hét – jelentkezés
Kedves Barátaink, Várbarátok!
Alsóvár
Hazánk középkori várainak az újkor kezdete óta nem minden időkben jutott különösebb figyelem az ország közvéleményének és vezetőinek részéről. Ezek a sokszor szinte elfeledett, magukra hagyottan pusztuló építmények mindennapi életünkben elvesztették szerepüket, funkciójukat.
Mégis művészek sorát ihlették meg, és talán egyre többen érezzük úgy, hogy sokkal gazdagabb és szebb marad ez az ország, ha ritkuló gyöngyszemeit valahogy meg tudjuk menteni.
Szádvár: életem egyik meghatározó élménye
Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények, barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:
A 2013-as ásatáson
Szatmári Tamás: Egervári Castrum Bene
A megnyitó
Élménybeszámolóm elején szeretném tisztázni a kedves Olvasó számára, hogy az alábbiak nem az 1552-es török ostromáról jól ismert Eger várában, hanem attól sok száz kilométerre nyugatra, a dunántúli Zalaegerszeg városának közelében elterülő Egervár település határában emelkedő Egervár reneszánsz várkastélyában történtek. Mert az országunk várbarátait magába foglaló Castrum Bene Egyesület ebbe a csodaszépen felújított műemlékbe hívta tagságát a szokásos májusi 3 napos konferenciájára.