Mottó: Ég a napmelegtől a Szádvár hegy csúcsa, tikkadt várbarátok ásogatnak rajta. (Arany János után szabadon) :)
2013 év bejegyzései
Közgyűlés a Szalamandra-házban
A Szádváron folytatott vármentésnek akadnak igen látványos részei. Hiszen amikor szerszámokkal felszerelkezve egy héten keresztül kutatjuk a várrom udvarát vagy éppen a kőműves brigád állagmegóvásban részesít egy-egy rozoga kőfalat, az mindenki számára tetten érhető momentum. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa! Annak a kirándulók számára láthatatlan szervezőmunkának a végét jelenti, amelyek megelőznek egy-egy nagyszabású programot.
Szádvári élménybeszámoló, avagy a Csonka bástya és csapata 3D-ben
Az idei „háromdés” fotózásból a Csonka bástya sem maradhatott ki. :)
Szádvári élménybeszámoló, avagy a Kovács család fantasztikus kalandjai Szádváron
Zsolttal két éve találkoztam először, s már akkor megjegyeztem magamnak, hogy munkabírása messze az enyém fölött áll. :) …akkor, a kaputoronynál olyan mély árkot ástak, hogy egy új farkasveremnek is beillett volna…, mi meg csak lestünk, hogy hol vannak, mikor bemásztak a kutatószelvényükbe, s a fejük sem látszott ki.
Az idei vármentésre Zsolt már – majdnem – teljes családját elhozta, mellyel vitathatatlanul ő tartja a szádvári Guinness rekordot, a „legtöbb családtagját beszervezni tudó” kategóriában, hiszen hatodmagával érkezett Szögligetre. :)
Kovács Zsolt beszámolóját fogadjátok szeretettel!
Szádvári élménybeszámoló, avagy a Csonka bástya és környezetének kutatása Tomatás Tímea szemével
Az idei négy kutatóárkunk mellett, az elnyert NKA-s pályázatnak köszönhetően -bár szerényebb mértékben, mint terveztük, de- lehetőségünk nyílt a Csonka bástyánál előzetes falkutatásra. Feladat volt még a bástya nyugati oldalán lévő várfalnál, az állagmegóvási munkák kivitelezéshez szükséges állványhelyek kialakítása. (információim szerint a munkák már el is kezdődtek!)
A vármentő hét idején e területen dolgozott Tomatás Tímea, akinek beszámolóját fogadjátok szeretettel!
Szádvári élménybeszámoló, avagy a 19-os árok és csapata 3D-ben
Akár hiszitek, akár nem, majdnem a saját árkunkat felejtettem el megfotózni 3D-be. Mindig halogattam a dolgot, hogy még nem elég mély az árok, meg hogy belóg a ponyva, stb, stb,…, a munkanapok végén meg, mire mindenki kijött a „gödörből” és nekiálltam volna fotózni, addigra a porondmester már mindig leengedte a cirkuszi sátrat, azaz a ponyvát.