Akár hiszitek, akár nem, majdnem a saját árkunkat felejtettem el megfotózni 3D-be. Mindig halogattam a dolgot, hogy még nem elég mély az árok, meg hogy belóg a ponyva, stb, stb,…, a munkanapok végén meg, mire mindenki kijött a “gödörből” és nekiálltam volna fotózni, addigra a porondmester már mindig leengedte a cirkuszi sátrat, azaz a ponyvát.
Idén az az ötletem támadt, hogy a régészeti ásatás egy-egy momentumát térhatású fotóként örökítem meg. Elképzelésem, hogy az árkokban dolgozók, mint egy panoptikumban lévő bábuk megmerevednek, míg én a két képet elkészítem…, tervem többé-kevésbé sikerült is (ahol nem, ott retusáltam egy kicsit). 🙂
Megörökítettem magát az árkokat is, melyeket most megosztok veletek.
Következő bemutatásra kerülő kutatószelvényünk a 18-as számot kapta a keresztségben 🙂
2005 óta foglalkozom hobbi szinten a 3D – fotózással. Ha használhatom azt a csúnya szót, hogy „szakosodás”, akkor kijelenthetem, hogy csakis és kizárólag a középkori magyar várakat fényképezem „háromdébe” 🙂
Először a magam szórakozására próbáltam ki a térhatású fotózást. Ám amikor első képeimet „összeraktam”, és megmutattam családomnak, barátaimnak, a legnagyobb meglepetésemre ők is „térben” látták azokat. A jelek szerint valamit jól csinálhattam, mert volt olyan, aki még a monitoromat is majdnem fellökte, mikor bele akart nyúlni a képbe.
