2006 októberében, mikor először kapaszkodtam fel a Szögliget községtől északra lévő Várhegyre, még nem igazán tudtam, milyen arcát mutatja majd számomra Szád vára. A 45 perces hegymenet során emlékeimbe idéztem a korábban összegyűjtött fekete-fehér és színes képeket a várról, majd mikor erősen zihálva – és egy kissé megizzadva – felértem a hegytetőre minden várakozásomat felülmúlta az elém táruló látvány: Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára fogadott.
Egy újabb élménybeszámolót olvashattok a VI. Vármentő Hét eseményeiről. Soron következő mesélőink a “lányok”, akik a szegedi egyetemről érkeztek hozzánk nyári gyakorlatukra: Kurucz Klaudia és Szász Barbara. A tikkasztó augusztusi forróságban a 17-as kutatószelvényt választották maguknak, beszámolójukat fogadjátok szeretettel:
Az idei VI. Vármentő Héten első ízben vettünk részt. Négyen mentünk, mint csoporttársak a Szegedi Tudományegyetemről, ám hamar kiderült, hogy rajtunk kívül még mások is érkeztek onnan, sőt legtöbbjükkel egy árokban tevékenykedhettünk.
Az egy hét óriási élmény volt számunkra, hiszen első éves régészhallgatóként, eddig nem adódott sok lehetőségünk ásatásokon részt venni. A Szádváron töltött idő kitűnő lehetőséget biztosított nekünk az ásatásokon alkalmazott technikákat, módszereket, és egyéb terepi gyakorlatikat (pl. ásatási napló írása, a leletek elcsomagolása…) megfigyelni, elsajátítani. Ezen kívül számos új ismeretséget is köthettünk, megismerkedtünk a kedves és elhivatott várbarátokkal, a bányászokkal, a lelkes segítőkkel, helyi lakossal.
Idén az az ötletem támadt, hogy a régészeti ásatás egy-egy momentumát térhatású fotóként örökítem meg. Elképzelésem, hogy az árkokban dolgozók, mint egy panoptikumban lévő bábuk megmerevednek, míg én a két képet elkészítem…, tervem többé-kevésbé sikerült is (ahol nem, ott retusáltam egy kicsit). 🙂
Megörökítettem magát az árkokat is, melyeket most megosztok veletek.
Következő bemutatásra kerülő kutatószelvényünk a 18-as számot kapta a keresztségben 🙂
