Egy igaz várbarátnak minimum katarzis érzés, hogy kedvenc várában saját két kezével tehet azért, hogy az ágyúzást átélt falak tovább fennmaradjanak, vagy egyszerűen csak kilátszódjanak a rekettyésből. Így voltam ezzel én is. Szép emlékek jutnak eszembe, mikor éppen hét éve a vár déli oldalán csatárláncba állva nekivágtunk a turistaúttól a várfalig tartó hegyoldal sarjazásának. Remek hangulat volt, mindenki mindenkit cukkolt, hatalmas életigazságok és viccek cseréltek gazdát, s titkon mindenki a másikat figyelte, hogy előrébb vagy hátrébb jár a hegyoldalon, mint ő. Fürkésző szemek vizslatták a domboldalt, hátha a következő kő alatt lesz egy puskagolyó, egy elhagyott pénzérme, s ez a folyamatosan jelen lévő endorfin-érzés képes volt megtörni azt a monotonitást, ami ezt a munkát jellemzi. Eszméletlen, hogy mennyi sarja van egy bokornak! A tavaly levágott és elszáradt csonkok még mindig mérgesen néznek rád, te pedig már a fiatal hajtásokat aprítod.
Címke archivum: Szádvár
Szatmári Tamás: Szárnyas huszárok Szádvár alatt
Az egykori szádvári uradalom központját jelentő erősség kevés ostromának emlékét őrizték meg a napjainkig fennmaradt megsárgult okmányok. A legismertebb viadal ugyebár 1567 januárjában zajlott le falainál, erről már sok mindent tudunk. Miközben azonban már ki tudja hányadszor olvastam át Détshy Mihály építész és művészettörténész sorait az eredetileg 1969-ben, a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében „Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár” címmel megjelent tanulmányában, egy szövegrészen akadt meg a szemem:
„1683 őszén a Bécs városát ostromló törököt sikeresen legyőző és hazafelé vonuló Sobieski János lengyel király 120 000 fős seregével Szádvár közelében, a Szögliget melletti Nagy-réten nyolc napra letáborozott, majd hamarosan tüzérségi csetepatéba keveredett Szádvár kuruc őrségével, kölcsönös ágyútűzzel ingerelve egymást a lengyelek elvonulásáig.”
Szádvári élménybeszámoló, avagy a “Szádvári Uradalom” Bubenkó Gábor objektívén keresztül.
Az idei vármentésen sem tudtunk elbújni Bubenkó Gábor kamerájának objektíve elől. :) …persze nem is nagyon akartunk, hiszen lopva már figyeltük, hogy éppen melyik ároknál tart Gabi bá’, és éppen kit faggat kedvenc váráról. Titkon már summáztuk magunkban gondolatainkat, hogy: melyik árokban vagyunk, mi a feladatunk, mit keresünk és mit találtunk már, majd a lányok igazgatni kezdék hajukat, mi pedig verejtékünket próbáltuk elrejteni…
Szádvári élménybeszámoló, avagy Szatmári Tamás esete az ágyúgolyóval
…már harmadik napja küzdöttük fel magunkat a Várhegyre, már marmadik nap vettük kezünkbe csákányainkat a szádvári (majd 40 fokos) kánikulában…, de olyan sikerélmények, mint a 18-as árok csapatának jutottak, minket elkerültek a 19-esben :(
Idén (nem tudom melyik ároknál először, de) bevett gyakorlattá vált, hogy hangos üdvrialgással jeleztük egyik gödörből a másikba, ha valaki, valahol talált valami érdekes leletet. Nah, egy ilyen, mindent elsöprő erejű kiáltást hallottunk szerdán reggel (mely a Ménes patakig biztos elhallatszott), mire mindenkinek kiesett a kezéből a szerszám és megindultunk a hang irányába…
Egy hatalmas ágyúgolyó került elő Szatmári Tamás csákányozása közben! …később az ágyúgolyó kézről-kézre járt, mert mindenki érezni akarta a súlyát, Tamásunk pedig csillogó szemekkel máris az ágyúgolyó történetét kezdte kitaláni és előadni nekünk. Figyeljünk rá, mit mesél!
Szádvári élménybeszámoló, avagy Kelemen Bálint kalandjai Szádváron
Sziasztok!
Először is köszönöm Viginek a felkérést élménybeszámoló írására, mivel a szádvári vármentő hetek valódi „élményt” jelentenek számomra. Ekkor ugyanis lapátot és csákányt ragadva kiléphetek az építész szerkesztő programok „papírteréből” az anyagi valóságba, valamint a műemléki elvek útvesztőjéből a veletek való beszélgetésekkel újabb, fontos, az építészeti tervezés során szem előtt tartandó igényeket mutattok meg, amelyeknek ugyan úgy meg kell felelnem egy tervezés során, mint a legmagasabb szintű szakmai elvárásoknak.
Szádvári élménybeszámoló, avagy a VI. Vármentő Hét Tokár László szemével
Mottó: Ég a napmelegtől a Szádvár hegy csúcsa, tikkadt várbarátok ásogatnak rajta. (Arany János után szabadon) :)