Vármentő Napok, immár huszonhatodszorra!
"Szatmári" keresési eredményei
XXV. Vármentő Napok – beszámoló
Szép őszi vármentés
Aki már járt várat menteni Szádvárban, az nem fog megijedni a Várhegyre vezető egykori szekérút szerpentines kanyarulataitól, a hegyoldal kövekkel bőven teleszórt meredek oldalától vagy éppen a vadrózsabokrok tüskéitől. Nem fogja visszatartani a középkori várrom megóvása érdekében végzett tevékenységétől sem a hideg szelek fuvallata, sem a perzselő forróság.
Beszámoló a XI. Vármentő Hétről
Szatmári Tamás: Feltárulnak Szádvár ódon falai
Grandiózus munka vette kezdetét idén június 18-tól az Aggteleki-karszt egyik sziklaplatóját koronázó középkori várromban, Szádvárban.
A Nemzeti Vár- és Kastélyprogram keretén belül szervezett helyreállítást természetesen előbb a műemlék egyes épületrészeinek a hatalmas törmelék halom alóli kiszabadítása kellett, hogy megelőzze. Ebben ajánlotta fel segítségét a Szádvárért Baráti Kör tagsága, amelynek 2006 óta elhatározott célja az egykori legendás Bebek-vár megóvása az utókor kirándulói számára. Ezért a már hagyománnyá vált Vármentő Napok közül a 11. számút úgy hirdettük meg, hogy mind az SZBK tagsága, mind a felhívásunkra érkező lelkes önkéntesek a kijelölt célok érdekében vethessék be erőiket. Olvasd tovább →
Várak, templomok, zord hegyek és a Dunajec
Kedves Várbarátok!
Tagtársaink nem csak Szádvárt látogatják, ezúttal a Felvidéken gyűjtöttek erőt a július 30-án induló Vármentő Hétre. Szatmári Tamás beszámolója következik.
Sokat gondolkoztam, hogy a baráti társasággal végrehajtott három napos kirándulásnak milyen címet is adjak? Hiszen annyi kedves élményt kellene beszorítanom a címbe, amiről annak idején az irodalom órákon megtanultam, hogy „figyelemfelkeltőnek” kell lennie. Így hát végül ezt a hosszabb mondatot találtam ki rá. A kirándulás részletein már a téli hónapokban rengeteget töprengtünk és leveleztünk egymással, mire kialakult a végső változat.
XXIV. Vármentő Napok
Esőisten
Kedvelt írómnak, Passuth Lászlónak egyik történelmi könyve jutott az eszembe, amikor csütörtök délután beszálltam a barátaim autójába és elindultam a XXIV. Vármentő Napokra. Miközben figyelemmel kísértem a sűrűn integető ablaktörlő mögötti, mélykék haragos felhőkkel borított tájat, a szélvédőre hulló változatos formájú esőcseppeket, elgondolkoztam a vármentők helyzetén.
Az őszi Castrum Benén jártunk
Hideg, ködpárás szél fújt végig Visegrádon a középkori magyar királyok egykori fényes Palotája előtt végighúzódó főutcán.
A mozdulatlan képet csak néha zavarták meg a didergő fákról lehulló falevelek. A kihalt főutcába úgy 9 óra tájban kezdett élet költözni, amikor a szélrózsa minden irányából befutottak a középkori várak iránt rajongó emberek, hogy részt vegyenek a Castrum Bene Egyesület szokásos őszi egynapos rendezvényén.