Immár 30. alkalommal gyűltek össze azon személyek, akik a magyar várépítészetet kedvelik vagy éppen hivatásukból kifolyólag művelik. Értse ezen a Tisztelt Olvasó, hogy mind a lelkes amatőrök, mind a profi szakemberek helyet kapnak a Castrum Bene Egyesület berkein belül. Most éppen a salgótarjáni Dornyai Béla Múzeum meghívására gyűltünk össze ezen a hosszú hétvégén. Nagy örömmel üdvözöltük egymást, hiszen sokan csak évente egyszer találkoznak, tehát jeles nap ez az alkalom.
2026 év bejegyzései
Pénzek a mélyből
Immár 20 esztendeje, hogy megalakult a Szádvárért Baráti Kör, amelynek tagsága célul tűzte ki az Aggteleki-karszthegységben magasodó Szádvár megmentését az utókornak. A mindent elborító bozótos kiirtása után a szakmai szervezetekkel karöltve megindulhattak azon munkálatok, amelyek látványos eredményeket hoztak. Az egykori Bebek-erődítmény belekerült a Nemzeti Várprogramba, a jelentős beruházásnak köszönhetően kibújtak az egykori kőfalak az omladékok alól, az alsóvárbeli Csiga pedig egy grandiózus hosszúságú lépcsővel megjelent a várrom turisztikai vérkeringésében. Egyszóval van mire büszkének lenni, a hangyaszorgalmú évek meghozták a gyümölcsöt, épül és szépül szeretett Szádvárunk!
Egy csodálatos hétvége -XXXVII. Vármentő napok
„A cikk írás van olyan nehéz, mint a favágás“ sóhajt fel az író, amikor 37. alkalommal kell ugyan azt a tevékenységet a kényelmes fotelben ülve a számítógép billentyűzetének segítségével élménnyé tennie. Mert végül is ugyanazt teszi minden alkalommal a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzá csatlakozó önkéntesek hada.
Magyar várak felvonószerkezetei
Ha a kiránduló akkor kapaszkodik fel Szádvár festői romjaihoz, amikor ott a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzá csatlakozó önkéntesek éppen lelkesen tevékenykednek, bozótost irtanak, a szertegurult köveket gyűjtik össze vagy éppen régész szakember útmutatása alapján keresik a régmúlt idők titkait, bizonyára felteszi a kérdést: vajon mi „szádvárosak“ mire vagyunk legbüszkébbek a hatalmas területet elfoglaló erősségben? Gyanúm szerint a „szádvárosak“ legtöbbje azonnal rávágja, hogy a „Csigára“, vagyis a Várhegy északi lábánál kialakított középkori felvonószerkezetre, amely évszázadokig segítette a várbeliek életét, feljuttatva a Várkert platójától a sziklacsúcsot koronázó várba az élelmiszertől kezdve a fegyverekig és más használati tárgyakig bezárólag mindent, ami csak szükséges a várbeliek életéhez.