Legidősebb tagtársunk után következzék a legfiatalabb bemutatkozása, aki kiskamasz volt egyesületünk alakulásakor, időközben azonban a szemünk láttára nagyszerű, nagyszívű, segítőkész ifjú hölggyé cseperedett. Következzenek Mihály Viktória gondolatai, élményei!
Így kerültem kapcsolatba az SzBK-val
Idén immár ötödszörre vehettem részt a Szádvárért Baráti Kör által szervezett Vármentő Héten, melyről a 2012-es első alkalomhoz hasonlóan kellemes és maradandó élményekkel térhettem haza, Budapestre. Az egyheti friss levegő, napsütés (de főként az árnyék…) a régi ismerősökkel való találkozás, valamint a szebbnél szebb leletek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a munka számomra inkább pihenéssé változzon.
Még szinte alig érkeztünk meg szögligeti szállásunkra, a festői helyen lévő Nyárádi Majorba, máris azt kérdezgették tőlünk, hogy melyik kijelölt szelvény csapatához szeretnénk tartozni.
Kilátás a Nyárádi Majorból
Várjáró Magazin 33. szám, Terei György: Egy regionális várkutatás margójára
De hát ott hol a vár? Honnan tudjuk, hogy hol kell a várakat keresni? Mitől vár egy vár? Honnan tudjuk, hogy őskori vagy középkori, ha egy cserepet sem találunk? Számtalan olyan kérdés merül fel, ami kollégáktól, egyetemi hallgatóktól, várakkal jobban vagy kevésbé jobban foglalkozó emberektől elhangzik egy-egy vár tanulmányozása, vagy a regionális várkutatás során.
Kenéz Andrea sorozata, 8. rész
Ezúttal néhány kisebb, az Észak-Magyarországban megjelent cikket idézünk fel:
Szádvár avatott költője ismét tollat ragadott, így született az alábbi „árokbeszámoló” idei élményeiről:
SZÁDVÁRI RÉGÉSZEK III.
