Terei György: Egy regionális várkutatás margójára

De hát ott hol a vár? Honnan tudjuk, hogy hol kell a várakat keresni? Mitől vár egy vár? Honnan tudjuk, hogy őskori vagy középkori, ha egy cserepet sem találunk? Számtalan olyan kérdés merül fel, ami kollégáktól, egyetemi hallgatóktól, várakkal jobban vagy kevésbé jobban foglalkozó emberektől elhangzik egy-egy vár tanulmányozása, vagy a regionális várkutatás során.

2011-ben készült el a Castrum Bene Egyesület kiadásában a Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig című vártopográfia, aminek egy része jelen cikk szerzőjének egy bő évtizedes kutatómunkájának összefoglalása is volt egyben. Abban a kötetben nem volt lehetőség számtalan technikai kérdésre, munkamódszerre kitérni, ami azonban az emberek nagy többségét érdekli. Most kicsit kötetlenebb formában, egyes kérdést, problémát példákkal, történetekkel, érdekességekkel alátámasztva próbálok a regionális várkutatásba bepillantást engedni.

Az erődítések iránti érdeklődés nagyon távolra nyúlik vissza, kutatásának számos vállfaja van. Leggyakoribb, amikor egy-egy vár történetének leírása, bemutatása történik. A regionális várkutatás egyidős a várkutatás magyarországi megjelenésével, itt egy-egy terület összes, vagy majdnem összes erősségét próbálják összegyűjteni, bemutatni. Magáról a regionális várkutatás történetéről, magyarországi jelenlegi helyzetéről nem szeretnék szólni, hiszen erről a közeljövőben jelenik meg cikkünk Feld Istvánnal.

Hogyan kezdjünk a regionális várkutatáshoz? Avagy alap nélkül nem megy.

Minden ilyen típusú munkát könyvtárazással, adatgyűjtéssel kell kezdeni. A 19. század végétől született kötetekben hasznos, vagy kevésbé hasznos információkat találunk. A teljesség igénye nélkül Rómer Flóris, Gerecze Péter, Genthon István, Könyöki József nevét és munkásságát érdemes felsorolni ebben a témában a világháború előtti időszakig. Az utóbbi 50-60 évben ugyancsak pár kutatót kiemelve Nováki Gyula, Miklós Zsuzsa, Dénes József, Csorba Csaba, Vándor László, Szabó Tibor és Karczag Ákos nevét kell megemlíteni.

Természetesen nem minden információ segít egy-egy vár megtalálásában. Főként a régebbi munkákban nagyon sok hibás adattal találkozhatunk. Pákozd kutatásakor találkoztam Genthon István műemléki topográfiájában a következő idézettel: „Várrom, földalatti hozzáférhető részekkel a falu közelében. XV. század. (Vetési Albert 1953.)” Már a zárójelben szereplő 15. századi püspök és az 1953-as évszám is gyanús volt. Az adatot Gerő László is átvette az 1968-ban megjelent könyvében. Ezek szerint Pákozdon a háromrészes őskori földvár mellett kellene lennie egy középkori várnak is. Hosszú kutatás után kiderült, hogy második vár nincsen. A bronzkori földvár oldalában található a Bárcaházi barlang a szűk bejárata után tágassá válik, ezt tarthatták alagútnak.

Nagyon sok olyan adat van főként a 19. század végi – 20. század eleji munkákban, ahol csak felsorolás szinten szerepel egy-egy erősség, hivatkozás, vagy helymeghatározás nélkül. Ezeket nem lehet minden ellenőrzés nélkül átvenni, várnak tartani. Könyöki Józsefnél szerepel például először Bakonykúti az elpusztult váraknál. Ezt Gerecze Péter is átveszi. Ennél több adattal nem rendelkezünk. Ha nincs több információ, egyéb segítség, akkor csak nagy szerencse mellett lehetne megtalálni ezt az „elpusztult várat”, amennyiben ez valaha is létezett.

Ha már tudjuk, hogy egy településen vagy annak határában nagy biztonsággal volt vár, akkor sem szabad rögtön nekiindulni a megkeresésének. Egy néhány száz négyzetméteres várat megtalálni a település több száz hektáros határában, olyan mintha tűt keresnénk a szénakazalban.

Mivel a GPS csak a 2000-es évekről terjedt el, ezért a régi leírások, kézzel rajzolt térképvázlatok sokszor nem adnak pontos információt. Nagyon nehéz olyan helyen pontos leírást adni, ahol nincsenek viszonyítási pontok. Nem hiszi el az ember, de turistatérképre nem lehetett pontosan bejelölni például egy sűrű erdővel fedett területen a 20-30 méter átmérőjű várat. Kincsesbánya – Vaskapu esetében sokáig tudtam, hogy a sűrű erdővel benőtt hegyoldalban melyik két bokor között kell bekúszni a várhoz, de ezek a körülmények nem időállók.

Azért, hogy nagyobb legyen az esélyünk az erősítés megtalálásához, több, akár egyszerre is használható kutatást is elvégezhetünk. Árulkodó lehet a helyszín, dűlő földrajzi elnevezése. A Várdomb, Várhegy, Sánci dűlő, Pogányvár, Bagolyvár nem minden esetben, de sokszor várat rejt. Kicsit sarkítva, és természetesen túlozva úgy is mondhatjuk: minden vár Várhegyen áll, de nem minden Várhegyen áll vár. Csak a helyrajzi nevek vizsgálata félrevezető is lehet, hiszen nagy lelkesedéssel keressük a Varjúvárat, Kányavárat, de lehet, hogy a népnyelv a madarak által nagyon kedvelt területnek adta ezt a nevet. Ellenpélda azért Fejér megyében is van, Bodajk – Kajmáti-puszta – Varjúvárnál egy körsánc maradványát találtuk meg.

Nézzünk meg a régi térképeket. A régi kataszteri térképek, katonai felmérések sokszor ábrázolják a 100-200 évvel ezelőtt még sokkal jobban látszódó sáncokat, árkokat. Ahol viszonylag érintetlenebb maradt a helyszín, a dűlőutak nyomvonala nem változott meg jelentősen, ott akár modern térképként is lehet használni. Ahol a 20. században komolyabban alakítottak a tájban, ott kevésbé. Az előzőre jó példa Középbogárd – Bolondvár esete, ahol a III. katonai felmérésen sikerült beazonosítani a várat. A terepre kiérve megállapíthattuk, hogy a 19. század utolsó harmadában készített térkép alapján pontosan odataláltunk a magaspart tetején álló erősséghez.

Ma már nem tudnánk elképzelni az életünket a Google Earth nélkül. Nagyon sok múlik azon, hogy egy ilyen típusú légifotón észrevegyünk egy várat (pl. fényviszony, növényzet, évszak), de érdemes előtte megnézni számítógépen a helyszínt. Itt is el kell mondani, nem minden elszíneződés jelenti, hogy ott vár volt. Ezt csak kiindulási alapnak szabad használni. Kint a terepen kapjuk csak meg a végső választ.

Bár a Google Earth segítségével otthon a számítógép előtt ülve is vizsgálhatunk nagy magasságból készített felvételeket, ez a régészeti célú légi fényképezést azonban nem helyettesíti. Fejér megye ilyen szempontból nagyon jó helyzetben van, hiszen Neogrády Sándor volt, aki legelőször légifotózta a megyét és bár inkább az őskori földvárakról készített képeket, de néhány középkorit is lencse végre kapott. Érdekes megnézni Nagylók őskori erősségének képét az 1934-ban készített légifotón és a 70 évvel később a Google Earth felvételén.

A 21. századi fotón már sokkal elmosódottabbak a foltok, és ma már részben a mezőgazdasági művelés és a növényzet miatt már alig látható az őskori földvár nyoma.

A régészeti célú légi fényképezés több módon is tud segítséget adni. Célzottan repülünk egy helyszínre, hogy ott megtaláljunk egy várat, vagy egy ismert várhoz további információkat gyűjthessünk. A második lehetőségre két sikeres példa. Csákvár – Vadászkápolnánál az írott források szerint a középkorban egy torony állt. A ma látható újkori építmény alapjainál egy falelválást figyeltünk meg, azt feltételeztük, hogy egy korábbi épület alapjaira építették fel a ma is látható tornyot. De a helyszín a bizonytalan objektumok közé került. Egy tél végi időszakban volt lehetőségünk Miklós Zsuzsával arra repülni, amikor azt tapasztaltuk, hogy torony körül félkör alakban a hóban kirajzolódott egy árok nyomvonala, amit a földön járva nem lehet észrevenni.

Ezt csak a füves részen tudtuk megfigyelni, az erdőben már nem. Nagyon szerencsések voltunk, hiszen itt egy két napig maradhat ez az állapot. Természetesen azt vizsgálni kell, hogy az árok kora mikorra tehető, elképzelhető, hogy nem egyidős a feltételezett toronnyal, de mindenképpen egy érdekes adalék. A másik példa Aba-Belsőbáránd –Ebvár. Az erősség ismert volt számunkra, a Fejér megyei kisméretű Árpád-kori várak egyik legszebb példája. Légifotózás során egy négyzetes elszíneződést figyeltünk meg a védett területen, ami akár egy torony meglétét is feltételezhetné. Természetesen ez addig a pillanatig csak hipotézis, amíg ezt egy ásatás meg nem erősíti, vagy meg nem cáfolja.

A légifotózás másik módszere, amikor új erősséget fedezünk fel a repülés során. Ehhez nagyon sokat kell repülni, és nagy szerencse is kell. Miklós Zsuzsa Tolna megyét fotózva sokszor szállt fel Budaörsről, vagy Budakesziről, így át kellett repülnie Fejér megyén. Soha nem ment ugyanabban a vonalban, mindig néhány száz méterrel keletebbre vagy nyugatabbra haladt. Így került elő Sárbogárd – Hatvanpuszta körsánca egy halastó közepén levő szigeten. Fontos megemlíteni, hogy az 1970-es évek előtt a térképek tanúsága szerint itt legelők voltak. Légifotózás nélkül nem került volna elő soha ez az objektum.

Hasonló, de kicsit izgalmasabbra sikeredett megtalálás volt Sárszentágota – Kistó. Ugyancsak Miklós Zsuzsával repültünk, amikor  egy érdekes kör alakú objektumra lettem figyelmes, gyorsan készítettem két felvételt, nem volt sok idő, hiszen a repülő toronyiránt halad a földön megszokottnál jóval nagyobb sebességgel. Elkövettem azt a hibát, hogy nem szóltam a többieknek. Leszállás után kérdeztem, hogy látták-e. Nem látták. Meg kellett várni, amíg előhívják a képeket, majd a képen gyönyörűen látszott a körárok, szerencsésen mellette még néhány ház, és egy trapéz alakú szántóföld.

Az igazi kutatómunka csak most kezdődött. A pilóta nagyjából meg tudta határozni azt az 1-1,5 km-es sávot, ahol repült, majd megszereztük a térképeket, a házak alapján egy település szélét kellett megtalálni. A segítség végül egy 60-as években készített légifotó volt, ahol megtaláltuk a trapéz alakú szántóföldet. Ma már az okostelefon és a GPS világában a helymeghatározás sokkal egyszerűbben megtörténhet.

A kutatásaink során meghatároztunk egy területet, amit felkeresünk. Ez lehet pár ezer négyzetméteres, de akár több hektáros terület is. Ezt hívjuk célzott terepbejárásnak. Van, amikor könnyen, gyorsan megtaláljuk a célt, de van, amikor csak nagyon sok keresgélés árán, vagy még úgy sem. A Csabdi- Vasztélypuszta-Várdombon álló vár megtalálása nehéz volt. A térképen azonosítottunk egy pár hektáros területet, magát a Várdombot, ahol keresni kellett az erősséget. Előttünk másfél évtizeddel már jártak a területen, bár pontos helymeghatározás nem történt, az alaprajzát elkészítették. Végigjártuk a dombtetőt, amit szántottak, ott nem találtunk semmit. Megnéztük az erdővel fedett domboldalt is, de nem találtuk. A településre visszamentünk, közben azt taglaltuk, hogy biztosan az elmúlt 15 év alatt elszántották. A faluban az első két megkérdezett nem tudott a várról, egyedül egy kisfiú ismerte és vitt el bennünket a várhoz.

Ha megtaláltuk a várat, az alaprajz felmérésén vagy felskiccelésén, az állapot leírásán kívül az egyik legfontosabb a helyszín meghatározása. Régen ez történhetett szövegesen, ami egy sűrű erdő esetén nehezen történt, hiszen nem voltak viszonyítási pontok. De történhetett térképre rajzolva is. Ebben az esetben jó, ha van 1:10.000-es térképünk, de viszonyítási pontok hiányában 0,5-1 cm tévedés a térképen már 50-100 méter tévedést jelent a terepen. Ha rosszabb felbontású térképünk van, esetleg csak turistatérkép, akkor ez már több száz méteres tévedést jelent. Ma a GPS világában, amikor minden okostelefonnal lehet helymeghatározást végezni, a legfontosabb ilyenkor megőrizni részben magunknak, részben az utókornak a vár helyét. Bár nem hiszi az ember, de néhány év, vagy évtized után már nem emlékszünk, hogy melyik két bokor mellett kell bekúsznunk az erdőben, vagy a turistaútról hol kell letérni. Gánt – Hajdúvár megtalálásakor viszonyítási pontok hiányában berajzoltam egy 1:25.000-es térképre az objektum helyét. Mint később kiderült nem teljesen jó helyre; Fidrich Tibornak sikerült jó másfél évtized után újra megtalálni, és pontosan meghatározni a helyét.

A vár dokumentálásánál mindenképpen fontos, hogy leírjuk észrevételeinket. A fotózás jó, bár egy aljnövényzettel benőtt sáncról vagy árokról ember legyen a talpán, aki igazán jó fotót tud készíteni. Az esetleges kőfalakat mindenképpen érdemes fotón megörökíteni, hiszen ezeknek a pusztulása után csak ez a dokumentáció marad. Bármilyen felmérés hasznos, akár csak skiccet készítünk, akár profibb rajzot. Feld István ünnepi kötetében írtam le Sándorfi György és Nováki Gyula várfelmérési módszerét. Bár ma már modernebbnél modernebb geodéziai eszközökkel lehet ezeket elkészíteni, nem idejétmúlt a tájolóval, lejtszögmérővel és mérőszalaggal elkészített alaprajz sem. A munka során nem lehet egyszerűen csak a terep szintvonalait megrajzolni, hanem értelmezni kell azt. Ha csak egy kevésbé járatos ember van kint a helyszínen, akkor azon kívül, hogy nem biztos, hogy az erődítés minden részét felméri – volt már erre példa -, sok esetben azokat a jelzéseket nem teszi rá a rajzra, ami alapján értelmezni lehet az árkot, sáncot, teraszt; a szintvonalas rajz véleményem szerint önmagában kevés.

Honnan tudjuk, hogy egy vár őskori vagy középkori, esetleg későbbi, ha korhatározó leletanyag nem kerül elő a terepbejárás során?

Ha nagyon sok várat láttunk már terepen, akkor úgy érezzük, hogy tipológiai módszerekkel is meg lehet határozni az erősség korát. Nováki Gyula frappáns meghatározása: „ennek középkori szaga van”, és valóban elmondható, hogy egy-egy korszak váraiban felfedezhető a tipológiai hasonlóság. Középkori várak esetében ilyenkor az okleveles említéssel nem rendelkező, általában 12-13. századi várakról van szó.

Fontos a földrajzi környezet, különösen, ha tengerszint feletti magasságról, relatív magasságról, a vár alapterületének nagyságáról beszélünk. Azonban szem előtt kell tartani, hogy a várépítők alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz. Sok esetben feltételezhetően kisebb várat építettek volna, de a földrajzi formák adta védelmi lehetőség így határozta meg. A középkori datálást minden esetben bizonyítja, ha kötőanyagba rakott kő vagy téglafalat találunk, mely az erődítéshez tartozik.

Egy másik összehasonlítási pont az elhelyezkedés. Az őskori földvárak egy része rejtettebb helyeken található, nehezebben megközelíthető. Ez utóbbi tulajdonság jellemzője a középkori várak egy csoportjának is; a hegycsúcsokra épített, de ott legtöbb esetben találkozunk kőépítkezéssel. A relatív magasság is fontos jellemző lehet. A témával Miklós Zsuzsa foglalkozott a Gödöllői dombság várait bemutató munkájában. Míg a kisméretű Árpád-kori erőségek csak néhány tíz méterrel magaslanak ki a környezetükből, az őskori erődítmények relatív magassága sokkal nagyobb. Itt is meg kell említeni, hogy a korábban taglalt középkori vártípus (magas hegycsúcsokon épült várak) relatív magassága elvileg megegyezik az őskori erődítményekkel.

Az egyik legfontosabb ismérv a méret. Legtöbb olyan középkori várunk, melynek csak tipológiai módszerekkel tudjuk eldönteni a korát, viszonylag kisméretű. Az Árpád-kori erődítmények területe, az ispánsági várak kivételével, általában 0,01 ha és 0,5 ha között van. Az őskori földvárak nagysága pedig jellemzően ezeknek többszöröse. Abban az esetben, amikor az őskori várakat újra felhasználják a középkorban, a megszokottól eltérő nagyságot figyelhettünk meg, ilyen volt például Mátraszentimre-Óvár. Különbség lehet, hogy az őskorban gyakoribb a sánc megléte, ritkább az árok, a középkori földváraknál fontos szerepet játszott az árok is, jóval gyakrabban találkozhatunk vele. A ma is látható sánc- és árokformáknál mindenképpen szembetűnő, hogy a középkoriak sokkal meredekebbek, kevésbé elmosódottak. A védendő területet körbevevő erődítés sokkal markánsabb. Ezt valószínűleg az erózióval lehet magyarázni, de elképzelhető, hogy az őskori erődítményeknél a nagy terület befolyásolta az erődítési munkálatokat.

A kuruc kori és a Napóleon kori erődök kutatásának előtérbe kerülésekor felmerült a középkori és kora újkori erődítmények megkülönböztetésének problémája. Az ismertek közül legtöbb nagyméretű, sokszögletű alaprajzú, de a szögletes alaprajz a kisebb méretűeknél is megjelenik. A középkoriakra ez a szögletesség kevésbé jellemző.

Nagyon fontosnak tartom, hogy egy-egy új vár megtalálása esetében minél hamarabb közzétegye az új információkat az ember. Ezt lehet akár az interneten is, de időállóbb, ha nyomtatott formában teszi. A Castrum Bene Egyesület kisebb-nagyobb megszakításokkal próbálja a Magyarország megyéinek vártopográfiáját közzé tenni, de lehetőség van akár a Castrum folyóiratban is megjelentetni az új információkat. Így kerülnek bele azok az erősségek is, amelyek egy-egy megye várait bemutató kötet megjelenése után váltak közismertté.

A bemutatásnál nagyon fontos, hogy azt közérthetően tegyük. Előadásaimat általában telerakom az általam jól értelmezhető szintvonalas térképekkel, de arra, hogy ezek a nagyközönség számára sokszor mennyire nem érthetőek, Fodor Zsolt hívta fel a figyelmemet. Ezért egy általam kedvelt várnál, Aba-Belsőbáránd-Ebvárnál készítettük el először azt a látványrajzot, ami talán jobban megmutatja, hogy ma az a néhány „földkupac” milyen lehetett a középkorban. Egyikünk sem állítja, hogy ilyen volt, hiszen számtalan bizonytalan tényezővel kell szembenéznünk. A toronyról semmilyen adattal nem rendelkezünk, még az is elképzelhető, hogy nem volt torony. Ilyen kérdés a palánksor is, ha egyáltalán volt az is, ezt sem tudjuk. Fodor Zsolt nagyon jó meghatározása szerint ezek nem rekonstrukciók, hanem látványrajzok.

Végezetül pedig a megoldatlan kérdések. Minden regionális várkutatásnál megvannak azok a várak, amelyek az egykori források alapján biztosan léteztek, csak ma már nem lokalizálhatóak. Ilyen többek között a Fejér megyei palánkok többsége. De ebbe a csoportba tartoznak azok az erősségek, amit még láttak a 20. században, esetleg felmérés is született, de a korábban említett pontos helymeghatározás hiányában ma már nem tudjuk helyét meghatározni. Ilyen az Előszállás – Földvár néven futó objektum is, amiről Erdélyi István 1961-ben jelentést is adott le. A 90-es évek végére már nem tudtuk megtalálni, pedig többször bejártuk a jelentésben meghatározott területet. Természetesen, ha van lehetősége az embernek többször kimenni a területre, hosszú ideig vizsgálni a forrásokat, beszélni a helyiekkel, akkor nagyobb esélye van a megtalálásra, de ez a Fejér megyei vártopográfia 2011-es lezárásakor már nem sikerült, és rejtve maradt. Reméljük nem örökre….

Szöveg: Terei György
Szerk.: Várjáró Magazin

Felhasznált irodalom

Csorba Csaba: Adattár a X-XVII. századi alföldi várakról, várkastélyokról és erődítményekről. Déri Múzeum Évkönyve. (1974) 177-236.
Feld István – Terei György : Vártopográfiák, regionális várkutatás Magyarországon. (Megjelenés alatt)
Genthon István: Magyarország műemlékei. Budapest 1951.
Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Magyarország műemlékei II. Budapest 1906.
Gerő László: Magyarországi várépítészet. (Vázlat a magyar várépítészet fejezeteiről) Budapest 1955.
Gerő László: Magyar várak. Budapest 1968.
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest 2009.
Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra. Budapest 1905.
Miklós Zsuzsa: A gödöllői dombvidék várai. Aszód 1982.
Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest 2007.
Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy Sebestyén : Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 2. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5.) Budapest – Eger 2009.
Nováki Gyula – Feld István –Guba Szilvia–Mordovin Maxim – Sárközy Sebestyén : Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 4.) (Megjelenés alatt)
Nováki Gyula: Fejér megye őskori földvárai. Archeológiai Értesítő (1952) 3-17.
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén –Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 1. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5.) Budapest – Miskolc 2007.
Nováki Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. 1979.
Terei György – Nováki Gyula – Mráv Zsolt – Feld István – Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest 2011.
Terei György: Váralaprajzi felmérések hagyományos módszerei a kezdetektől a 20. század végéig. 261-268. (Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére) Budapest 2011.