A cikksorozat első részében láthattuk, hogyan alakult ki az Árpád-házi IV. Béla király általi adományból egy nagyobb összefüggő birtok, amelyen aztán a XIV. században megosztoztak az egyes ágak nemesi famíliái. Az ország egyesítő Anjou Károly és fia, Nagy Lajos király idejében a Bebek családtagok egységesen sorakoztak fel az uralkodó mögé, így az ő hűséges párthíveiként részesültek magas udvari méltóságokban és adományokban. Az 1387-ben a magyar trónra lépő Luxemburgi Zsigmond, aki, mint Anjou Mária királynő férjeként tartott igényt a hatalomra, szintén igyekezett minél több magyar főnemest a pártjára állítani. Ezt természetesen legkönnyebben rangok és javadalmak osztogatásával érhette el. A történészek számításai szerint 1387 után a királyi várbirtokok túlnyomó többségét szerezték meg az uralkodó iránt lekötelezett nagyurak. Közéjük tartoztak a Bebekek is, akik Zsigmondtól valamikor 1392 előtt örökbirtokul kapták a szádvári uradalmat. De a Bebek család nem minden tagja érezte ezt az uralkodói kegyet oly erősnek, hogy alkalomadtán ne csatlakozzon pártütő összeesküvéshez, majd annak bukása után földönfutóvá váljék. Mivel azonban a família addigra már oly terebélyessé vált, más személyeknek viszont sikerült megőrizniük és gyarapítaniuk a családi vagyont. Hogyan és miképpen éltek és haltak a XIV. – XV. században a Bebekek, erről készítettem egy összeállítást. Érdemes és tanúságos néhány családtag élettörténetével megismerkedni. A keresztnevek előtti számozás a szerző általi önkényes beosztás, hogy jobban meg lehessen különböztetni az egyes családtagokat. A családfán a keresztbe tett kardok azt jelzik, hogy az illető férfiú csatában esett el.
"Szatmári" keresési eredményei
Miklós Zsuzsa régészre emlékezve
Gyászol a középkori várakat kutatók közössége, hiszen Miklós Zsuzsa elhunytával egy hatalmas oszlop dőlt ki a szakterületen. A látszatra törékeny testben oly nagy szívósság, akaraterő és céltudatosság rejtőzött, hogy előadásait hallgatva hihetetlenül részletes mozaikját ismerhettük meg a históriás régmúlt feneketlen mélységű kútjába lemerülve.
A Castrum Bene Egyesület Szögligeten
2014. május 2-án dél körül a szögligeti Művelődési Ház előtti térség egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. Itt gyűltek össze országunk minden tájékáról a középkori várakkal valamilyen kapcsolatban lévő honfitársaink. Ez a vonzalom sokféle lehet, hiszen a réges-régi műemlékekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberektől (régészek, művészettörténészek) kezdve a bakancsot felhúzó, hátizsákos turistákig sokrétű a várak rajongótábora. A várakkal foglalkozó országos szervezet, a Castrum Bene Egyesület 2014-re elfogadta a szögligeti székhelyű Szádvárért Baráti Kör és Szögliget Önkormányzata meghívását egy háromnapos konferenciára.
Vezetőség, tagság
SZÁDVÁRÉRT BARÁTI KÖR
Elnökségi tagok:
dr. Kovács Lajos – elnök
Dobos János
Nagy Gábor
Felügyelő bizottsági tagok:
Madácsiné Kovács Szilvia
Mihály Viktória
Pomázi-Horváth Viktória
Tagok:
Altstadler Zoltán
dr. Császár Ida Mária
Fábián Annamária
Grecmajer Tamás
Gombócz István
Gyenge Valéria Anna
Győrfi József
Homonnay Ádám
Jakab Lajos András
Koleszár Krisztián
Mihalik Ágoston Gusztávné
Miliczki Imréné
Miliczki Imre
Némethné Tarjányi Katalin
Sipos Sándor
Szatmári Tamás
Tokár László
Tiszteletbeli tagok:
Kelemen Bálint
Szabó Miklós
Felhívás a Castrum Bene Egyesület májusi konferenciájára
Idén május 2. és 4. között a Szádvárért Baráti Kört és Szögliget Önkormányzatát érte az a megtisztelő feladat, hogy a Castrum Bene Egyesület konferenciájának helyet adhat. Az előadásokra a csodálatos természeti környezetben lévő Szögliget község Kultúrházában kerül sor, és a már hagyományos kirándulások is innen indulnak majd Szádvár, Torna, Sáros, Kapi és Kassa váraihoz.
Élménybeszámoló a XVI. Vármentő Napokról
A tavaszi Nemzeti Ünnep előtti nap reggelén barátságosan melegítő fénysugarak világították meg a Ménes-patak völgyében emelkedő Szalamandra-turistaházat. Ennek módfelett örültek a gyülekező vármentők, hiszen mindenki jól emlékezett az egy esztendővel ezelőtti zord időre. Bár akkor is elvégeztük az eltervezett feladatunkat, de szép időben csak jobb várat menteni, ugyebár?