Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.
A XVII. Vármentő Napok résztvevői (Fotó: Orosházi Bernadette)
Szerda délután jutott az eszembe a Bibliából ismert Noé: vajon ő hogyan tűrte az eső monoton kopogását hajójának oldalán? Mert én útban Szögliget felé, már egyre nehezebben fogtam fel, hogy most az autópályán egyenest egy viharzónába tartok. Hogy a hosszú hétvégét ilyen pocsék időjárással kell elviselnem. Nem-nem, nem lehet, hogy ennyire haragudjon ránk, Szádvár barátaira az Esőisten, hogy teljesen lehetetlenné tegye az őszi Vármentő Napokat. Mikor végre elérkeztem az esti alkonyatba burkolódzó Szögligetre, a negatív gondolatokat félrehessegetve vettem lépteimet a jól ismert Holló Vendégház udvara felé, ahol is sorra bukkantak elő a régi barátok, akik nagy örömmel ráztak velem kezet.
Szádvár keletről (Fotó: Vígvári Tamás)
Várjáró Magazin 12. szám, Kocsis Andrea: Drégely – Szondi-szonda?
Ez bizony nem a „bús düledékeiden”. Ez egy másik történet, amely „felhőbe hanyatlott”, amíg Arany János meg nem teremtette újból. Mondhatni az, hogy Drégely vára pusztulása óta kőről – kőre és évről – évre emelkedik, nagyobb részben köszönhető Arany Jánosnak, mint magának Szondi Györgynek. A „drégeli rom” képe alapot adott az alatta elterülő falvaknak egy új arculat kiépítésére, éppen csak egy Szondi-kultuszt kellett hozzá előrántani a semmiből, és felépíteni a nevezett várat. A nemzeti hős várvédő alakja valahol a 19. század közepén kezdett újra körvonalazódni. A nemzeti romantika szülte alaphangulatban, 1883-ban – hosszabb vitát követően – végül a vár mellett, Szondi elestének helyéhez közel kezdődött meg a húsz évig tervezgetett Szondi-kápolna építése, amelyet az elkészülést követő évben, 1885-ben fel is szenteltek.
Miközben a szelvények java a vár építéstörténetének titkait kutatta, addig az ásatás ’periferiális’ területén valódi leletvadászat zajlott Viktor (a vezető régész értő) irányítása mellett. A kutatásnak természetesen volt tudományos célja és eredménye is, amelyről szintén megemlékezem.
Szádvári panoráma
Még februárban kezdődött. Marci fiam kérésére elkezdtem olyan nyári munkát keresni, ami akár egy jó nyári program is lehet. A történelem iránti érdeklődési köre, és a diákéveimben több ásatáson történt részvételem jó kiindulási alapot jelentett. Megbeszéltük, ha találunk ilyen munkát, megyünk.
Hosszas keresés, levelezés után rátaláltunk Szádvárra. Előzőleg még soha nem hallottunk róla, ezért a weboldalon talált leírások, élménybeszámolók nagyon kíváncsivá tettek.
Apa és fia, munkában a 22-es legénysége. (Fotó: Bubenkó Gábor)
A Szádvárért Baráti Kör által 2013-ban megpályázott, elnyert, majd sikeresen megvalósított Nemzeti Kulturális Alap műemlékvédelmi pályázatának folytatására az idei évben nyílt lehetőségünk. Mint arról már hírt adtunk, 2014 júniusában a Herman Ottó Múzeum szakmai vezetésével folytatódott a Csonka bástya feltárása, előkészítése az állagvédelmi munkálatokra.
A Csonka bástya feltárása, munkában a „bányászaink”. :)
