Négy (vagy talán öt) éve már annak, hogy először jártam be a szádvári hegy nyugati oldalát. Részben, mert kifejezetten érdekel a Jean Ledentu rajzán (1639) látható, akasztófára emlékeztető tárgy, s talán meglelhetem a nyomát. No meg az igazi várbarát akkor sem pihen vármentés közben, amikor a többiek igen, így kihasználja az alkalmat és a vár körül csavarog.
Jean Ledentu rajza
Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély
Várjáró Magazin 17. szám, Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély
Néhány évvel ezelőtt egy késő őszi napon úgy döntöttünk, hogy pár napot Lengyelországban, pontosabban Krakkóban töltünk, s majd nagyokat kirándulunk, megnézünk minél több műemléket, nevezetességet a környéken. Jómagam, mint a középkori régészet iránt érdeklődő, tudásra szomjazó diák, egy előre összeállított listával érkeztem Krakkó városába, ahol ott-tartózkodásunk idején a szállásunk volt. A felkeresendő helyszínek listája – melyek között számos magyar vonatkozású tétel is szerepelt – több útikönyv segítségével készült, ám meg kell mondjam, ezek a kiadványok töredékét sem adják vissza annak az élménynek, amit a néhány nap alatt ott szereztem. Hiába, ezt a vidéket – a helyiek elnevezésével élve: „Lengyelország lelkét” – (is) látni kell!
Széllel és esővel bélelt Szádvárunk.
Szádvár D-ről, fotó: Vígvári Tamás
A fenti jelzőkkel bátran illusztrálhatom, hogy mi fogadta a vármentőket 2015 márciusában, a XVIII. Vármentő Napok alkalmával. Amikor ugyanis péntek reggel a szokott helyen és időben, vagyis a Szögliget község északi határában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháztól elindultak felfelé a kanyargós szerpentinen, amit már 2006 ősze óta koptatunk, a drága fényes Napocska egy percre sem akarta nekünk fénylő orcáját megmutatni. De mi bátran törtünk előre a csúcs felé, hiszen volt olyan eset is, hogy március idusán hóesésben kellett dolgoznunk. Olvasd tovább →
