Szádvár avatott költője ismét tollat ragadott, így született az alábbi „árokbeszámoló” idei élményeiről:

SZÁDVÁRI RÉGÉSZEK III.
Szádvár avatott költője ismét tollat ragadott, így született az alábbi „árokbeszámoló” idei élményeiről:

SZÁDVÁRI RÉGÉSZEK III.
Kedves Várbarátok!
A Szádvárért Baráti Kör idén ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját. 2006. októberében gyűltünk először össze Szögligeten, és ekkor kezdtük meg a romjaiban heverő vár megmentésére és népszerűsítésére irányuló munkánkat. Szeretettel várunk mindenkit, aki e tíz év során segített, dolgozott céljaink valóra váltásában! Lássátok mindannyian élőben is munkátok eredményét!

A Lisztes-bástya 2006-ban
Idén a XXI. Vármentő Napokra 2016. október 7-8-án, pénteken és szombaton kerül sor. A szállásokat október 6. napján, csütörtökön délután-este lehet majd elfoglalni, a távozás napja 2016. október 9., vasárnap.
Szatmári Tamás: Vármentő kell a sáncra!
Verőfényes tavaszi időjárás fogadta a XX. Vármentő Napok alkalmából Szögliget községbe érkező lelkes csapatunkat. A szállások elfoglalása rendben megtörtént, mivel már régóta minden résztvevő birtokába jutottak a pontos információk. A munka dandárját ott folytattuk a Várhegyen, ahol tavaly ősszel abbahagytuk. Vagyis kitartottunk célunk mellett: az omladozó déli várfalról lehullott köveket gyűjtöttük össze a turistaösvény mentén magasodó kősáncba. Remélhetőleg majd innen sikeres pályázati lehetőségek elnyerésével a középkori vár köveit újra visszajuttathatjuk a romos várfalak állagmegóvására.

Szeretett Szádvárunk

Amikor kedd délelőtt megkaptam a hírt Petróczki József haláláról, értelmem nem tudta felfogni. Mert valóban felfoghatatlan, hogy vele többé nem fogok együtt kirándulni, nem szuszogunk egymás mellett felfelé kapaszkodva a hegyi ösvényeken. Nem osztjuk meg egymással az utolsó sört, nem böngészhetem vele együtt többé a turistatérképet.
Ahogy nekem, úgy Jóskának is bérelt helye volt már esztendők óta a több napos kirándulásra induló személygépkocsiban. Akkoriban jegyeztük meg tréfásan, hogy mivel a másik horkolását már megszoktuk, ezért megosztjuk egymással még az éjjeli szállást is.

Autós várjáró barátaival
Szép őszi időben, Szádvár oldalában
Nem gondoltam volna a hét elején, hogy a fenti címmel indíthatom a XIX. Vármentő Napok eseményeit ismertető élménybeszámolómat.
Hiszen hétfőn és kedden, mintha az ég szakadt volna le, olyan özönvíz árasztotta el országunkat. De aztán a természet megkegyelmezett nekünk, így a hét közepétől elzárta az ég csatornáit. Amikor pedig csütörtökön megpillantottuk a kocsi ablakából a Szögliget községét körülölelő hegyek kontúrját, már az ezernyi színben pompázó szép őszi vidéket csodálhattuk.
Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.
Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.