A cikk címe talán irodalmi asszociációt ébreszt, és nem véletlenül, mert valóban G. G. Márquez regényének címe motoszkált a fejemben, mikor a címen töprengtem. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk már, hogy milyen a részben újjászületett vár, több tag és önkéntes résztvevő szinte csak azért jelentkezett a március 12 -15 -re meghirdetett rendezvényünkre, hogy végre láthassa, azonban ez a szigorított védekezés szabályai miatt nem valósulhatott meg.
Címke archivum: Szádvárért Baráti Kör
Bebekek a rigómezei csatában
Ha próbáljuk megismerni a Szádvárt majdnem két évszázadig uraló Bebek főnemesi család egyes tagjait, akkor a legtöbb információt a XVI. században élt személyekről tudjuk. Hiszen jól ismerjük az utolsó Bebek, György uraság élettörténetét feleségével Patócsy Zsófia úrnőével egyetemben. Ugyanígy sokat tudunk az apjáról, Ferencről is, akit a mohácsi vész utáni belháborús korszak egyik híres-hírhedt „köpönyegforgatójaként” írtak le a korabeli források. Annak testvére Imre tettei is megérnének „egy-két misét”, hiszen egyházi ember létére megnősült, majd a félreeső Csorbakő várában hamispénzt veretett. De miképpen az alföldi tanyákon egykor létezett kutakba belétekintve egyre kevesebbet látni a mélyéről, úgy az évszázadok távoli sűrű homályában egyre nehezebb felfedezni a Bebek család régebbi tagjait, azok cselekedeteit.
Bebek-családfa
A {sz}épülő Szádvár
Azért választottam a XXVIII. Vármentő Napokról szóló élménybeszámolómnak ezt a kissé furcsának tűnő címet, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik szót használjam arra a nagyarányú változásra, amely az elmúlt időszakban Szádvárral történik. Hiszen a 2006-ban még bozóttal eltakart, egyre nagyobb mértékű omlásokkal rongált várrom a megmentésére alakult Szádvárért Baráti Kör tagjai és önkéntesei által indított állagmegóvásokban egyre inkább visszanyeri régi formáját, a még álló kőfalak sebei lassan begyógyulnak. Ezen értem a „szépül” kifejezést, míg az „épül” szó alatt olyan objektumok létesítését, amelyek eddig nem léteztek az egykori Bebek-várban. Gondolok itt például a Csigából felvezető lépcsősorra. Tehát összefoglalva a szépülő és épülő műemléket mindenképpen érdemes felkeresni és a változásokat megtekinteni az Aggteleki Nemzeti Park területére látogatóknak.
Újabb pénzek a szádvári kincstárban
Eléggé régen írtam már a Szádvárban napvilágra került régi pénzekről, 2013 márciusában és 2015 áprilisában születtek ilyen témájú cikkeim. De most, Gál Viktor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, valamint Vinis Zoltán és Nagy Zoltán barátom segítsége jóvoltából a 2020 augusztusi XII. Vármentő Hét alkalmával bőséges „zsákmány” gyűlt össze az egykori várlakók által elvesztett pénzekből. Mind a 20 érmét szeretném ismertetni rövidebb-hosszabb terjedelemben.
A szádvári „Csiga”
Ha valaki járt már Szádvárban, az általában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaházig vezeti gépjárművét a gyalázatosan rossz, aszfaltot csak nyomokban tartalmazó, közútnak nem igazán nevezhető erdei csapáson. Itt meg kell állítania autóját, hiszen a sorompón túli terület már az Aggteleki Nemzeti Park része, oda csak engedély birtokában lehet behajtani.
A Szalamandra-háznál található egyesületünk tájékoztató táblája