Kenéz Andrea sorozata, 12. rész
Velkei Tamás: Ágyúgolyó és dobókocka
Interneten választottak maguknak várat • A jogszabályok néha lehűtik a civil lelkesedést
Észak-Magyarország, 2014. 12. 24.
Kenéz Andrea sorozata, 12. rész
Velkei Tamás: Ágyúgolyó és dobókocka
Interneten választottak maguknak várat • A jogszabályok néha lehűtik a civil lelkesedést
Észak-Magyarország, 2014. 12. 24.
Lengyelország déli része ezer szállal kötődik a történelmi Magyarországhoz. A terület jól megközelíthető immáron kisebb honunkból autóval, vonattal, sőt repülővel is. Központja, Krakkó számos, akár egy hosszú hétvégén lebonyolítható tartalmas vártúra központja lehet. Egyrészt kedvcsinálónak szánnám a cikket, másrészt szeretném megmutatni, hogy autós turista szemszögéből mi vár ránk ezen a területen. Célom az is, hogy kisgyerekes szülőknek bemutassam: érdemes elindulni, mert mi egy 3 és fél éves örökmozgóval és egy másfél éves totyogóval (pocaklakó mellett is) szép, maradandó élményeket tapasztaltunk meg, ez a lehetőség mások előtt is nyitva áll.
Az általunk felkeresett várak, erődítmények zöme az ún. Sasfészek-erődrendszer része volt, ezek mára különböző állapotban vannak a kiépített, modernizált kegyhelytől a szállodaként is hasznosított palotán keresztül az általunk „megszokott”, igazi várromig.
Tíz esztendővel ezelőtt alakult meg a Szádvárért Baráti Kör, hogy annak tagsága közösen összefogva tegyen az Aggteleki-karsztvidék meredek sziklacsúcsán a felhőket karcoló várrom érdekében. Hogy felvállalva a szerpentinúton való felkapaszkodás fáradságát, megküzdve a mindent elborító bozóttal, embermagasságú csalánerdővel viaskodva, izomszakadásig cipelje a szétgurult köveket, csákányozza, lapátolja és szitálja a történelmi emlékhely földjét a tűző napon vagy épp a szakadó hóban.
Idén immár ötödszörre vehettem részt a Szádvárért Baráti Kör által szervezett Vármentő Héten, melyről a 2012-es első alkalomhoz hasonlóan kellemes és maradandó élményekkel térhettem haza, Budapestre. Az egyheti friss levegő, napsütés (de főként az árnyék…) a régi ismerősökkel való találkozás, valamint a szebbnél szebb leletek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a munka számomra inkább pihenéssé változzon.
Még szinte alig érkeztünk meg szögligeti szállásunkra, a festői helyen lévő Nyárádi Majorba, máris azt kérdezgették tőlünk, hogy melyik kijelölt szelvény csapatához szeretnénk tartozni.