The earliest historical source which mentions the castle of Szadvar as “Szard” was 750 years old this year. But the castle is known to be way older. The members of the ‘Friends of Szadvar’ association kept coming back to this place in the last 8 years. It definitely needs more time to save the castle but we believe we have already made considerable progress.
2014. Yet another successful year for the Friends of Szadvar!
Let’s see this year’s activity and main events in chronological order:
Ónod vára nem tartozik a turisztikailag felkapott látványosságok közé. A Sajó partján álló erősség falainál zajlott ostromok nem lettek olyan híresek, mint például Egeré, így diadalát sem énekelték meg költeményekben. A közhiedelemmel ellentétben az 1707-es országgyűlés sem a vár falai közt volt, hanem a közeli mezőn, ugyanis tulajdonosai ekkor már nem lakták; az ódon falakat sorsukra hagyták.
Írásommal mégis szeretném felhívni a figyelmet a várra, melynek történetét az okleveles források igencsak mozgalmasnak írják le. Ezek ismeretében talán még az is kijelenthető, hogy a borsodi várak közül Diósgyőr után Ónod játszotta legfontosabb szerepet.
A Szádvárért Baráti Kör vezetősége és tagjai – a szádvárasok – nevében kívánunk Békés, Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet minden kedves partnerünknek, támogatónknak és szimpatizánsunknak.
Békés, Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánunk!
Köszönünk minden apró tettet, a rengeteg önzetlen segítséget és kemény munkát, amit az idei évben is kaptunk, és amely nélkül mi sem érhettünk volna el sikereket.
Hálásak vagyunk a bizalomért, minden támogatásért és segítségért.
Jövőre is találkozzunk Szádvárban!
November közepén Ács Sándor kereste meg telefonon a Szádvárért Baráti Kör elnökét, hogy érdekelné-e az egyesületet egy interjú, ami a Magyar Nemzetben jelenik meg. Élve ezzel a lehetőséggel az interjúra december 2-án került sor. Résztvevők a Magyar Nemzettől: Ács Sándor, Nagy Béla fotós, és a riporter Velkei Tamás; a tagság részéről: Grecmajer Tamás, dr. Kovács Lajos, Tokár László, azaz Laci bácsi.
Leesett az első idei hó: Szádvári csendélet
Kedves Várjárók! A címet olvasva bizonyára felkaptátok a fejeteket, hiszen kissé provokatívnak tűnhet. Ez nem véletlen, ugyanis éppen ez a cél vezérelt. Hazánk középkori erődítményei közül Visegrád mellett Diósgyőr várával is olyan sokat kísérleteztek már, azonban ezek eredményei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. Mindkettőt toldozták-foldozták az építészek sokszor egymással szemben álló elképzelései szerint, aminek kis túlzással az lett az eredménye, hogy több kárt okoztak a megmenteni kívánt építménynek, mint egy-egy jelentősebb ostrom.
Miután annyi mindent hallottam és olvastam a most átadott diósgyőri várról, tűkön ülve vártam, hogy végre saját szememmel lássam és tapasztaljam, vajon mire költhették azt a 2,7 milliárd forintot, amelyből tudomásom szerint a rekonstrukción túl a vár mellett létesülő lovagi arénára és a lillafüredi beruházásokra is költöttek.
Hosszú vonatozás, majd az új miskolci villamossal tett városnézés után végre ott álltam a hosszú gesztenyefasor végén, szemközt a diósgyőri várral. Ahogy a soknapi esőzést követően végre felcsillantak a napsugarak, valami fenséges glóriába vonták a négytornyú erődítményt. Miután a pillanat varázsa elmúlt, gyorsan jegyet váltottam, hogy minél előbb felfedezhessem a régi új vár szépségeit!
Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.
A XVII. Vármentő Napok résztvevői (Fotó: Orosházi Bernadette)