Eléggé régen írtam már a Szádvárban napvilágra került régi pénzekről, 2013 márciusában és 2015 áprilisában születtek ilyen témájú cikkeim. De most, Gál Viktor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, valamint Vinis Zoltán és Nagy Zoltán barátom segítsége jóvoltából a 2020 augusztusi XII. Vármentő Hét alkalmával bőséges „zsákmány” gyűlt össze az egykori várlakók által elvesztett pénzekből. Mind a 20 érmét szeretném ismertetni rövidebb-hosszabb terjedelemben.

Az első régi pénzről, amikor megmutatták, csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem magyar pénz, nem láttam még sohasem ilyet. Azonban az igazi numizmatikus nem „hagyja ott a csontot”, hanem amikor hazamegy, bőszen átforgatja a szakirodalmat. Jelen esetben a megoldást a sok száz oldalas Krause-katalógus hozta el, ahol végül rácsodálkozhattam Károly brixen-i püspök 3 krajcárosára 1620-ból. Ez a város napjainkban az Alpok déli lábainál, az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol tartományban fekszik, de a XVII. században a Habsburg-birodalomhoz tartozott.

A második pénzt V. László király parancsára verték, tőle már rendelkezünk egy denárral.

Szépen gyűlnek Habsburg I. Ferdinánd király pénzei is, most egy 1552-es {az egri vár ostroma idejéből!} való ezüstérme került elő, ez lenne a harmadik ilyen típusú érme.

A negyedik érme egy cseh weisspfennig {korabeli magyarsággal: babka}, amelyből szintén van már mutatóban.

Ötödikként a felvidéki vármegyékben a közforgalomban igen elterjedt lengyel veretű poltura következik.

Hatodik pénzként Habsburg Albert magyar király igen jellegzetes, hátoldalán négy pajzsos címerű denárja érkezik.

A Vármentő Hét különleges pénzérméje az 1627-es széles garas Bethlen Gábor fejedelemtől, hiszen még eddig erdélyi érme nem került elő, most ez a hetedik a listán.

Ugyancsak újdonságot jelent Luxemburgi Zsigmond király legkisebb értékű, gyakorlatilag rézpénznek számító quartingja, korabeli magyarsággal „fityingje”, amely tényleg csak annyit ért. Ez a nyolcadik érme, amit kilencedikként ismét Habsburg I. Ferdinánd denára követ az 1541-es esztendőből. Ugyebár ez az évszám sötét felhőt vet minden magyar ember szívére, hiszen a török akkor foglalta el kardcsapás nélkül a Magyar Királyság székvárosát, Budát, bő másfél évszázadra.

A tizedik és tizenegyedik érme szintén III. Zsigmond lengyel király uralkodása idejében veretett polturák sorát gazdagítja. A korabeli forrásokból tudjuk, hogy a felvidéki kereskedők által Lengyelhonban eladott portékáért főleg polturával fizettek, aminek ezüsttartalmát egyre lejjebb vitték az ottani pénzverő kamarák. Magyarul azok értéke egyre inkább csökkent, sok bosszúságot okozva a tulajdonosaiknak. A tizenkettedik pénz ismét visszarepít minket a XV. századba, hiszen Habsburg Albert magyar király halála után készítették.

Az eddig felsorolt régi pénzeket uralkodóhoz tudtam kötni, a most következőkkel viszont gondjaim akadtak. Hiszen a tizenharmadik pénz Habsburg-denár, az biztos, de jelenlegi állapotában kivehetetlen, hogy melyik király érméje? Utolsó gazdája mindenesetre nem pénzként, hanem kifúrva nyakba akasztott talizmánként használta. Nem lehetett szerencséje, hiszen elvesztette, míg mi késői utódok megtaláltuk.

A tizennegyedik, kettétört érméről is csak annyi állítható, hogy Habsburg-veret, de semmi közelebbi.

A tizenötödik pénz a fotózáskor „nyakig földbe” burkolózott, talán I. Ulászló királyé lehet. Egy alapos restaurálás után újra szívesen megnézném őkelmét.

A következő pénz viszont  – a listán a  tizenhatodik – még félig földesen is olyan furcsa ábrázolatú, hogy jelenleg hamisgyanúsnak tartom.

A tizenhetedik fémlemez hamisnak tűnik, egykori készítője a Habsburg-denárokat próbálta lekoppintani.

A következő, a listámon tizennyolcadik érme, pedig már messziről kiabál, hogy a kerek korongról töredező vékony ezüstréteg bizonyosan évszázadokkal ezelőtti hamisítvány. De vajon melyik igazi pénzt akarta utánozni? Nem tűnik ki. Viszont innen is üzenem Vinis Zoli barátomnak: megemelem a képzeletbeli sisakomat előtte, hogy hősiesen tűrte a darázs molesztálását, miközben ezt az érmét fotózta. Én biztosan messzire hajítottam volna, kárba veszni hagyva ezt a leletet.

Utoljára hagytam a felsorolásban a tizenkilencedig és huszadik érméket, mivel hogy mindkettőnél csak azt tudom rögzíteni, miszerint jelenlegi állapotukban beazonosíthatatlanok. Nagytakarításuk után viszont újra szívesen nagyító alá venném őket.

Egy régebbi cikkemben írtam a Bebek főnemesi családhoz köthető XVI. századi pénzhamísításról. Nos, bár a fentiek alapján már Szádvárban is felleltünk hamispénzeket, de ezeket még nem tartom elegendő bizonyítéknak, hogy egyértelműen kimondhassuk, Szádvárban is vertek hamis érméket. Majd ha előkerülnek a rejtett műhelynek a tárgyai {olvasztótégely, lemezek*, pénzverő verőtő… stb.}, mint a közeli szuhogyi Csorbakő várromjában, akkor jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy a Bebekek sasfészkében is űzték a mohácsi tragédia utáni időszakban az emberek mindennapjait annyira megkeserítő bűncselekményt.

A feljegyzéseim szerint eddig 70 pénzt találtunk Szádvárban, amikből régebben 21-et, most pedig 20-at ismertettem jó-rosszabb formában. Ebből a 41 érméből már statisztikai adatokat tudtam készíteni, íme, végezetül következzen néhány képes grafikon.

 

Képek: Gál Viktor, Vinis Zoltán és Szatmári Tamás.
Szöveg: Szatmári Tamás
Szerk: SzBK

*előkészített lemezeket már találtunk 2017 nyarán (SzBK)