Ismét hónapok telnek el, míg kijutok Szádvárra. De milyen hónapok! A hétköznapok megnyúlnak, és áll az idő, mint maga a vár, és tétlenségben telnek a napok. Az öreg az erkélyen fűrészt élez, baltát reszel, pásztorbotot farigcsálva múlatja az időt. A lelkiismeretes várbarátok tudják, hogy odafent a hegyen minden nap számít, a vár folyamatosan romlik, és tessék! Jön az email, hívnak a barátok vár a vár! Ásóra, kapára, kutatni kell ismét! Felkerekedik kicsi és nagy, összeverődik a jól ismert csapat, sőt újak is jönnek szép számmal.
Fürjes János: Castrum Vytam, Vitány-vár múltja és jelene
Várjáró Magazin 10. szám, Fürjes János: Castrum Vytam, Vitány-vár múltja és jelene
A történelmi Magyarország Kárpátoktól határolt területén a vérzivataros évszázadok alatt számtalan vár és egyéb erősség épült az itt letelepült nép oltalmára, javainak védelmére. A várak nagy száma ellenére mégis kevés ismerettel rendelkezünk azok múltjáról, megépítésük történelmi hátteréről. A fellelhető várak kutatását nehezíti, hogy többségük Trianon után az ország határain kívülre került, ezáltal nehéz összefüggő képet kialakítani róluk. Továbbá a legtöbb várunkból alig maradt néhány kutatható faltöredék, falcsonk. Vitány vára azon kevés váraink közé tartózik, amely máig jelentős falmaradványokkal bír, melyeknek kutatása sok fontos ismerettel gazdagíthatná történelmünket. Sajnos napjainkig sem zajlott falai között olyan régészeti kutatás, mely minden részletre kiterjedt volna. Pedig a túrázók és az épített örökségek iránt fogékony emberek fókuszában már régóta kiemelt helyen szerepel ez a romantikus környezettel bíró rom.
2014. augusztus 3-a, Szögliget, Szalamandra-ház: sorra érkeznek az ország különböző részeiről a vármentés résztvevői. Rég nem látott barátok üdvözölték egymást újra; előkerültek a hazai párlatok és palackozott szőlőlevek, majd lassan a tűz is meggyulladt. A Szádvárért Baráti Kör idén már második alkalommal vendégelte meg vármentőit egy szalonnasütés élményével. Reméljük minél többen visszajöttök majd!
A -már- hagyományosnak számító szádvári szalonnasütés
Egyszer egy Bebek, kegyeltje lett
egy felettes embernek, melyet
nemesek emeltek fel, s lett nemzete,
s e medence felszentelt embere.
Eme felkent, meglebegtetett egy levelet.
Ebben szerepelt kegyes rendelete:
– E telek legyen Bebekek ments helye,
nevelkedjenek ezen nemes gyermekek!
Legyen hegye, s vele tetemes erdeje,
mezeje; cseperedjen rengeteg cserje! Olvasd tovább →
