Felhőbe hanyatlott a szádvári rom
Nagybecsű költőnk, Arany János sorait kell kissé átértelmezve adnom a XXIII. Vármentő Napok címének, ha az időjárást szeretném jellemezni. Ugyanis amikor péntek délután elértem Szögliget község déli határába, a vadregényes hegyek körül esőfelhők kavarogtak, köd ülte meg a tájat.
Őszi köd
Nagy Gábor: Szerencs
Valljuk be, legtöbbünknek először a csokoládé jut eszébe, ha meghallja azt a szót: Szerencs. Kétségtelen, hogy a település büszke lehet az itt készülő édességre, azonban a város más nevezetességekkel is büszkélkedhet. Itt található a mai Magyarország egyik legépebben megmaradt reneszánsz várkastélya, mely Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára is egyben.
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?
Küzdelem a gyökerekkel-hogyan is?