A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztálya több körülmény szerencsés együttállása folytán soron kívül sikeres és érdekes kérdéseket felvető régészeti feltárást hajtott végre 2015 június és július hónapban, mintegy 6 hét alatt Szádvár területén.
Elrepültek a gólyák, a nyári nap perzselő ereje alábbhagyott, a fák zöld lombkoronái megfakultak. Elmúlt a nyár, véget ért a forróság és az augusztusi Vármentő Hét nyújtotta élmények is emlékké szépültek.
Ezért eljött az idő, hogy ismét ráhangolódjunk a legfőbb őszi programunkra. Mi lehet szebb, jobb és kellemesebb, mint vidám hangulatban, baráti társasággal várat menteni Szögliget felett?
A Ládi korszak Volt vala hajdanán, IV. Béla királyunk uralkodása idején egy bizonyos Tekesnek nevezett família, kik Borsod vármegye északi peremén, és Torna vármegye déli felén igazgatták birtokaikat. Eme család egyik ágának sarjai – nevezetesen a Ládiak – az Úr 1268. esztendejében Tódor fia Pós mester szuhogyi rokonaitól 2 márkáért megvásárolták azok négy ekealjnyi birtokát, ahol későbben – pontosan nem tudni, valamikor a XIII-XIV. század fordulóján – erődítményt építettek. A kisvár Szuhogy településtől északkeletre, úgy két kilométernyire, a Rudabányai-hegységhez tartozó Nagy-hegy északkeleti gerincének végére emeltetett, és Ládi Csorba Miklósról – a „Csorba” valószínűleg szerzett sérülésre utaló jelző, nem pediglen valódi családnév – neveztetett el. Miklós úr tehetős középnemesi voltára bizonyságul szolgál, hogy tizenkilencedikként szerepel neve ama 1311-ben lejegyzett túszlistán, melyben az agyonvert Aba Amadé nádor özvegye – fiainak szabadulásáért cserébe – negyvenhat familiárisát ajánlotta fel Kassa városának.
Várjáró Magazin 22. szám, Bónizs Róbert: Csorbakő vára
