2., befejező rész
Utazásunk során a diplomatica {oklevéltan} és sigillográfia {pecséttan} vizein evezve átjutottunk a XV. századba, annak is az első harmadába. Bebek Miklós 1433-as magániratában {jobb qlsó kép} a BUBEK név {fenti kép} már teljesen szabályos, álló B-betűvel történt meg. Pecsétje {bal alsó kép} pedig már tartalmazza az összes végleges címerelemet: alul a megdőlt pajzsot, benne a kettős kereszttel, felette a fazéksisakon lévő női fejet, kétoldalt az ívelt halakkal.
1. rész
Miután Szalonnai Pál nemes úr kapcsán alaposan belemerültem a levéltári kutatásokba, nagy kedvet kaptam, hogy megnézzem, vajon az évszázadokkal ezelőtt oly buzgón körmölt iratokban mit írtak Szádvár egykori büszke urairól, a Bebekekről? Mivel rengeteg információ zúdult rám, végül is be kellett látnom, hogy jobb lesz keresnem egy szűkebb témakört róluk. Így döntöttem el, hogy a Bebek főnemesi család nevének és címerének változásait tanulmányozom a középkor évszázadai alatt.
Bebek György sírköve, Tornagörgő
A 16 esztendeje alakult Szádvárért Baráti Kör vármentő munkásságát eleinte a műemlék területét elborító bozótos ritkítása jelentette. Miután sikeresen felvettük a kapcsolatot a miskolci Herman Ottó Múzeummal, Gál Viktor régész irányításával nekikezdhetettünk a várrom területének kutatásához is. A föld ontani kezdte a tárgyakat, amelyek mindegyike a múltról vall.
Szádvári leletek – fotó: Bubenkó Gábor
Lehetetlen felsorolni, hogy milyen sokféle lelet idézi fel az egykori várlakókat. Azonban csak egyetlen tárgy az, amit pontosan egy emberhez lehet kötni, ez pedig Szalonnai Pál pecsétnyomója. Kíváncsiságomat ezért keltette fel, így hát megpróbálom róla a feledés pókhálóját lesöpörni.
