Kenéz Andrea sorozata, 4. rész

Hajdu Imre: Szádvár – Bebek-vár
“Menj a romok közé, vallasd a köveket”

Észak- Magyarország 1977.04.22.

Szádvár — Bebek-vár

Mintha csak igazi expedícióra indulnánk. Előkerül a hátizsák, s a szalonna és a kenyér mellé egy üveg szögligeti vinkót is berak Bobaly Pista bátyám. Gyufa, zsebkés van nálunk, más nem is igen szükséges a Szádvár „meghódításához”. Legfeljebb még két jó láb, amelyek bírják a gyaloglást, meg a kaptatókat a Várhegy oldalán.

[Szádvár, középkori nevén Zárd vára (Castrum Zaard) szabálytalan alaprajzú, belső tornyos vár volt. Először V. István 1273-ban átírt oklevelében említik. Feltételezések szerint a tatárjárás után épült. A XIII. század végén a Színi Szalonnai és Elsvafői családoké, majd IV. (Kun) László, illetve III. András, az utolsó Árpád-házi király birtoka.]

Északi irányba haladva hamar elhagyjuk Szögliget legszélső házait, s kitárulkozik előttünk a Ménes-patak völgye. A szép megítélése mindig szubjektív dolog. Jómagam a megye öt legszebb tája közé sorolom ezt a nagyközönség által kevésbé látogatott vidéket.

Széles völgybe szaladnak itt a hegyek. Balra az Óvár-oldal, jobbra a Sötét-oldal védelme alatt kanyarog kígyó módjára a pisztrángokban bővelkedő Ménes-patak. Tavaszt érez az egész táj. Tisztálkodnak fák. Tölgyek, bükkösök, kőrisek, gyertyások öltözködnek. Hamvasfehér a kökény ruhája. Elhaladunk a színházi díszleteknek is beillő vörös sziklafalak mellett, s találkozunk a Ménes felé futó karsztforrások vizével. Az egyik ilyen vízfolyás az Acskó-patak.

– Tudja-e, hogy ennek a pataknak a neve egy régi magyar falu emlékét őrzi? – kérdezi szögligeti kísérőm. – Volt ilyen nevű falu, hogy Acskó? – kérdezek vissza meglepetten.

– Volt bizony. Régi írások bizonyítják. Bódvaszilas és Szögliget között feküdt, innen keletre. A XVI. század második felében pusztult el. 1566-67 telén osztrák császári csapatok ostromolták Szádvárát. Az acskóiak minden várostrom idején hírül adták a várbelieknek az ellenség létszámát, minden mozdulatát. Élőszóval, vagy harangkongatással, mikor hogy tudták. Az 1566-67-es ostrom idején élt Acskóban egy fiatal lány. Harangozó Zsuzsika. Éjszakánként fehér ruhában, mint egy kísértet, feljárt a várba hírt vinni az ellenségről. Karácsony éjszakáján sem történt másképp. Amikor jött visszafelé a várból, mindenki menekült előle, aki csak látta. Szaladtak volna az őrt álló, járőröző császári katonák is hiszen nagyon féltek a kísértettől -, de a parancs az parancs, őrhelyeiket nem hagyhatták el. Mivel Zsuzsika valójában sohasem volt kísértet, a megrémült őrök elfogták. A császáriak ekkor tudták meg, hogy ő a várbeliek hírvivője, s hogy haranggal ő adott jeleket a védőknek. Bosszúból leszerelték az acskói templom harangját, és Harangozó Zsuzsikával együtt egy mély kútba dobták. A falu teljes pusztulása után is minden karácsony éjszaka megszólalt a harang az acskói kútban, a bátor leány emlékére…

(A XVI.. század közepén korszerűsítik, megerősítik Szádvárát. Bebek György, az akkori várúr, innen indul a füleki török ellen, de elárulják, így török fogságba kerül. 1567-ben a császári csapatok megostromolták a várat, amelyet Bebek felesége, Patócsy Zsófia heteken át hősiesen védett. Végül is tisztességes feltételek mellett adta fel az erősen megrongált várat.)

A völgyet kisebb emelkedő szeli át. – Gát volt itt valamikor, amelyik a Ménes-patak vizét duzzasztotta. Ez felelt meg a vár első védelmi vonalának…

Egyre közelebb érünk a Várhegyhez. Mint óriás, elébe áll a völgynek. Fenyvessel övezett alja balra téríti a tükörvizű Ménest.

A Tetves-kútnál mi jobbra vágunk. Felfelé, be a bükkösbe. Most kezdik takarójukat teríteni a fák. Alattunk, a völgy legmélyén fenyves. A Poklan. Szláv eredetű a név. Lábunk alatt sokasodnak a sziklák. Ösvényünk szekérútba torkollik. – Ez volt a vár közlekedési útja…

Kevesebb fény tör át a fák tetején, a sziklákat moha borítja. Szűkül a szekérút is, egyre nagyobb szögben emelkedik a hegyoldal. Gyakrabban kapkodunk levegő után.

Végre egy tisztás. Fű benőtte, fák övezte erdei tér. – Ez itt a vásártér – mondja öreg kísérőm. – A Gömörbe tartó kereskedők találkozóhelye volt ez, közvetlenül itt a vár tövében.

Emelkedők jönnek, bokrok sűrűsödnek. Görnyedünk néha, mégis „megsimogat” olykor egy-egy ág. Lépünk egyre feljebb, a tetőhöz közelebb, s hosszú séta után, előttünk immár a bebeki vár…

Hajdanában, a Somos-oldalban juhait legeltette egy szegény pásztor. Történt egyik alkalommal, hogy kutyája egy kis üreg előtt éktelen csaholásba kezdett. Odament a pásztor, botjával megpiszkálta a lyukat. Pergett a föld befelé, szélesedett a nyílás, s hopp, egyik percről a másikra mély üregbe zuhant a pásztor. Barlang volt az, tágas, tele arannyal, ezüsttel…

Bobalv Pista bácsi rímbe szedve így folytatja a történetet: Okos ember volt és nem mondta senkinek, / Hogy gazdagabb ő, mint egy királyi herceg. / Volt az aranyak közt egy kő, különleges, / Sem arany, sem ezüst, nem tudta mi lehet.

Valójában gyémántkő volt, amit egy arra járó, kereskedő, amikor meglátott, igencsak szeretett volna megszerezni. Cserébe egy egész marhacsordát ajánlott. De a pásztor nem adta a követ. Helyette lóra ült és vitte egyenesen a királynak, IV. Bélának. Béla király megköszönte a szép ajándékot és gazdagon megjutalmazta a pásztort.
(Bebek lesz a neved, lesz nemesi rangod, / Hazánkat, s királyod hűséggel szolgálod. / Ezzel elbocsájtá a király Bebeket / Ki juhakol helyett várakat épített.)

(Szádvár volt az első, itt lakott családja / Épült Szendrő, Torna, Krasznahorka vára / Boldogkő, meg Pelsőc és még Szenes vára / Hét várból állott a Bebek uradalma.)

(A XV. század kezdetén a pelsőci Bebek családé a vár. A század közepén ugyan elfoglalják a husziták, de 1454-ben Komorovszky Péter huszita vezér egyezség alapján, más várakkal együtt visszaadta. Bebek Orsolya Szapolyai Imrével kötött házassága után, 1470 körül Szapolyai-birtokká vált: Mohács után Bebek Ferenc önkényesen ismét birtokába vette. Ő és fia, György, itt rendezte be a családi sasfészket.)

Hogyan épült Szádvár? Furcsa história.

A Várheggyel szemben, déli irányban áll az Óvár-tető. Azt beszélik, valamikor a honfoglalás előtt már vár állott rajta, erős kőerődítmény. A vár ura, egy rablólovag, szövetséget kötött az ördöggel, aki mindig győzelemre segítette, bárhová is ment csatázni. Cserébe egyet kért az ördög: a rablott kincsek felét. Az évek, múlásával rengeteg kincse gyűlt össze az ördögnek a föld-alatti barlangjában. A pénzét pazarló várúr irigyelte is,  ezért s méregből-e vagy más okból, egyik alkalommal megszegte a szövetséget, s a rablott kincset teljes egészében magának tartotta meg. Megtudta ezt az ördög, éktelen haragra gerjedt. Úgy megrázta a hegyet, hogy a nagy vár darabokra hullott szét. A várúr hiába próbálta újraépíttetni. Amit felrakatott nappal, azt az ördög éjszaka áthordta a másik hegyre. S így ment ez hónapokon át. A hagyomány szerint az ördög által áthordott kőből emelte később Bebek, a pásztorból lett gazdag úr Szádvárát.

Itt a hegytetőn évszázadok kőbe rakva hallgatnak némán. Évről-évre többet takar el belőlük a természet. Minden évben leesik egy kő, aztán még egy. Kopnak a falak, lassan erdő lesz ez is, s odavész a múlt hiteles nyoma.

– Én  idős fejjel szívesen eljönnék ide két napra is, hogy segítsek a várudvar, a várfalak kitisztításában, a cserjék, bokrok ritkításában. Kár, hogy nem törődik vele senki. Pedig nagy vár volt ez, igen nagy… – Bobaly Pista bátyám szavai ezek.

A hátizsák a Bebek-vár belső udvarának egyetlen kis tisztásán lekerül az öreg hátáról. Jólesik a szalonna, csúszik rá a szögligeti hegy leve. Ülünk, szalonnázunk, bámuljuk a kőbe rakott múltat. Vár született egyszer 1200 táján. Hogy mennyi vihar dúlt azóta az öreg falak felett?

Tanács természet és történelem kedvelőknek:
(Vándor, ki erre jársz, mászd meg a hegyeket. Menj a romok közé, vallasd a köveket!)

Hajdu Imre
Szerk: SzBK