Régészeti feltárás Szádvár külső várában

Augusztus elsejének hétfőjén, borongós időben két tucat önkéntes vágott neki a Szádvárhoz vezető kanyargós, meredek ösvénynek, hogy valóra váltsák a Baráti Kör megalakulásának egyik célját, és sokak titkos vágyát, azaz részt vegyenek Szádvár első régészeti feltárásán. Célunk az eddigi állagvédelmi munkákkal megóvott külső vár sarkalatos pontjainak régészeti vizsgálata volt. Először hat kutatóárkot jelöltünk ki, de hála az önkéntesek egyre gyarapodó számának, ezt még eggyel sikerült növelni a rövid, egy hetes feltárás alatt.

A kutatóárkok elhelyezkedése a külső vár területén.

A várba látogató turisták már a vár bejáratánál találkozhattak munkánk első eredményével, azzal a 2 méter mélységű kutatóárokkal (7. árok), melyet a farkasverem belső oldalán egykor emelkedő kapuépítmény kutatására nyitottunk. Az itt dolgozó csapat tisztában volt vele, hogy igen nagy mennyiségű követ és törmeléket kell kitermelnie, de ekkora mélységre még ők sem számítottak. A ma látható falsíkok a mélységben még egy ideig követhetőek voltak, majd lassan egy lepusztult falazatnak engedték át a teret, mely egy eddig ismeretlen négyszögletes épületrészhez tartozott. A két épület és a farkasverem kapcsolatára sajnos csak a következő ásatási idényben derülhet némi fény.

A főkapu helyén előkerült épületmaradványok.

A tavaly megtalált cserépkályha „másik felének” feltárására jelöltünk ki kutatóárkot (2. árok) a déli várfal előterében. Az előző évek szerencséje most elkerülte az itt dolgozó lelkes kis csapatot, ugyanis a cserépkályha kisebbnek bizonyult, mint vártuk és nem „lógott” bele a most nyitott árkunkba. Az egészben megtalált kályhacsempék hiányát kárpótolta a szép számban előkerült zöld, sárga mázas vagy festett edények töredékei, igen jó állapotban megmaradt működőképes kolomp, fejsze, fúrószár és egy ismeretlen funkciójú vésett csonteszköz előkerülése. Értékes rétegmegfigyelések egészítették ki ismereteinket, melyek szerint a várhegy teteje már az őskorban (7000! évvel ezelőtt) lakott volt, és az Árpád-kor magyarsága is aktívan használta ezt a területet.

A megtisztított még működőképes kisméretű kolomp.

Kissé beljebb haladva a várudvaron egy hosszú és keskeny árokkal (8. árok) vizsgáltuk az összeírások által említett épületek helyét, és a várudvar alatt húzódó rétegeket. Épület egyértelmű nyomaira ugyan nem bukkantunk, de egy feltárt rövid kőfal jelzi számunkra a jövő évi kutatás irányát. Az alsóbb rétegekből előkerült 15. századi ezüstdenárok sejtetni engedik a külső vár falainak építési idejét. A várudvar alatt itt is csakúgy, mint a Lisztes-bástya előtt nyitott árkunkban (6. árok) igen magasan jelentkezik a hegy sziklája, azaz eddig úgy tűnik, hogy aktívan csak a várfal előtti mintegy 5-6 m széles területet használta és lakta a középkor embere.

15. századi magyar, és 17. századi lengyel ezüstpénzek.

A Németh-bástya és a déli várfal csatlakozásánál került elő (5. árok) az ásatás egyik legszebb objektuma, egy eddig még ismeretlen funkciójú, téglából emelt nagyméretű, kör alaprajzú kemence. A részben sajnos már elpusztult és egy T alakú falazathoz kapcsolódó kemencét a vár életének utolsó periódusában, a 17. század folyamán használhatták.

A Németh-bástya előtt előkerült téglakemence.

Nyugat felé kanyarodva, a külső vár északi részén vizsgáltuk a vár egyik különlegességének számító felvonószerkezet („a csiga”) fogadóállomásának feltételezett helyét (4. árok). A helyválasztásunk szerencsésnek bizonyult. Az 1 méter vastag omlásrétegben nagy mennyiségű edénytöredék mellett, számos muskétagolyót, lószerszámot, vaskést, csatot találtunk. Az első nap, és az ásatás egyik legszebb lelete, egy Szent Pétert ábrázoló reneszánsz kályhacsempe töredéke is innen került elő. Az összeírásokban említett fogadóépület elpusztult faszerkezetére utal a majd egy kilogrammnyi előkerült kovácsoltvas szeg, valamint egy, a külső fallal párhuzamosan futó, épen megmaradt fa gerenda és a várudvar feltöltődése alatt húzódó simára faragott sziklafelszín is. Talán a „csiga” és szintén a külső vár meglétének korai voltára utalnak az árokból előkerült 15. és 17. századi ezüstpénzek.

Munka közben a Baráti Kör…

Kerekre zárva a külső vár területén tett régészeti barangolásunkat, elérkeztünk a külső vár és a középső vár egykori kapujának feltételezett helyszínére (3. árok), ahol egy nagyobb csapat látott munkához. A Lisztes-bástya északi oldalán húzódó vastag köves omladék eltávolítása után előbukkant a bástyát lezáró L alakú falszakasz. Az egykori kapu helyét azonban már csak a sziklafelszín faragásai jelezték. A Lisztes-bástyát lezáró fal mellett 7 nagyméretű, többmázsás követ halmoztak fel ismeretlenek.  Ezek egy része egy felvonóhidas kapuhoz tartozó kőelem, azonban egyelőre még nem bizonyítható, de nem is cáfolható, hogy bármelyikük magához a keresett kapuhoz tartozhatna.

A Lisztes-bástya „mögött” felhalmozott nagyméretű faragott kövek.

A két várrészt összekötő kapu pontos helyzetét csak a következő ásatási idényben tisztázhatjuk. Addig is fordítsuk figyelmünket az elért eredmények és az előkerült leletanyag értékelésére, megóvására, hogy ne járjunk úgy, mint az a férfiember kinek vésett díszű bronz gyűrűje innen a Lisztes-bástya tövéből került napvilágra több mint három évszázad elteltével.

A három évszázada elveszített bronzgyűrű.

 

Szöveg: Gál-Mlakár Viktor,
Képek: Szádvárért Baráti Kör,
Szerk.: Vígvári Tamás


Hozzászólások
Régészeti feltárás Szádvár külső várában — 4 hozzászólás
  1. Kedves Péter!
    Szeretettel várjuk mi is, és örömünkre szolgál, ha fellátogat a várhoz.
    Kellemes túrát, jó pihenést hozzá!
    Szádvárért Baráti Kör

  2. Nagy örömömre szolgált a Várak, kastélyok, templomok lap rendszeres vásárlójaként a vár feltárásának híreit olvasni, majd a honlapot megtalálva a részletesebb ismertetőket, tájékoztatókat. Valamikor a Szalamandra-tanyán megszálltam beosztottjaimmal, ott hallottam először a várról, erdész beosztottam (helybéli, Putnokon él) mutatta messziről, majd Derenk romjaihoz is elvitt, ahol azóta már többször jártam. A várat is meg fogom nézni, ha addig élek is!
    Erőt és kitartó, jó munkát kíván egy nyugdíjas erdész, Lukáts Péter

  3. Az augusztusi munkálatokkal gyermekkori álmom valósult meg: szakmai irányítás alatt egy várromban áshattam a régmúlt idők titkait fürkészve. A Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártolói szorosan együttműködve, terveiket egyeztetve a műemlékvédelmi szervezetekkel minőségi fejlődést tudtak véghezvinni. Hiszen a kezdeti – soha el nem hanyagolható — bozótirtás mellett már a roskadozó kőfalak állagvédelmét is esztendők óta fel tudták vállalni, amit most megkoronázott a nagy létszámmal végrehajtott régészeti feltárás hete. Csak így tovább várbarátaim! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.