„A cikk írás van olyan nehéz, mint a favágás“ sóhajt fel az író, amikor 37. alkalommal kell ugyan azt a tevékenységet a kényelmes fotelben ülve a számítógép billentyűzetének segítségével élménnyé tennie. Mert végül is ugyanazt teszi minden alkalommal a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzá csatlakozó önkéntesek hada.

Kora reggel elautóznak a Ménes-patak völgyében kanyargó egykori derenki úton – amely már csak nyomokban tartalmaz aszfaltot. Majd rátérnek a Várhegy északi oldalához vezető földútra, ami köszönhetően a szárazságnak most jól járható volt. Kiszállva a modern gépjárművekből már csak a saját lábizmukban bízva eljutnak a Csigához, ami évszázadokkal ezelőtt a várbeliek ellátásában fontos felvonószerkezetet védelmezte. De sajnos mára ez a múltté, helyette a Nemzeti Várprogramban 2018-ban létesített lépcsősor fogad minket. Felnézve végtelennek tűnik, de elárulhatom, hogy ha 374 lépcsőt legyőz a rettenthetetlen bátorságú kiránduló, akkor felérhet a nagy terjedelmű várba.

Mi is ezt tettük, már sokadik alkalommal, hogy a szerszámokat elővarázsolva harcba szálljunk a növényzettel. Szerencsére még a téli hidegek után nem éledt fel a flóra, de éppen ezt akartuk megakadályozni. Vagyis, ha most márciusban lenyesegetjük a bokrok szárát és gallyait, akkor az nem fog a nyárra áthatolhatatlan zöld dzsungellé terebélyesedni. Leírni ez könnyű, de már a meredek, a vár szétgurult köveitől hemzsegő, így nehezen járható hegyoldalban dolgozni embert próbáló feladat. Így töltöttük el a pénteki és szombati napot, szerencsénkre száraz, szép napos időben. Segítségünkre sietett már sokadik alkalommal Veress Dániel egyetemi adjunktus vezetésével az ELTE BTK nemzetközi hallgatóinak lelkes csapata. Erőfeszítésüket nagyon szépen köszönjük!

Néhány tagunk a Csigánál tevékenykedett, mert a Nemzeti Várprogram által létrehozott faanyagok védelmet igényelnek. Ipari alpinisták segítettek nekik a PAC-Alpin Kft szervezésében – Lajos, két Ferenc és Gergő – a több méter magas vagy éppen mély objektumok elérésében, de a magas kőfalakon elburjánzó bokrok kivágását is remekül elvégezték. Nagy segítség volt ez nekünk, köszönjük!

Röviden összefoglalva azt tettük, mit minden otthonára ügyelő házigazda, rendet tettünk a portánkon, szépen kitakarítottuk a várromot. Én is elvégeztem a felvállalt „privát“ feladatomat, a műemlékben elrejtett geoládát átnéztem és újabb középkori katonákat vezényeltem bele.

Természetesen sor került a már hagyománnyá nemesedett lángossütésre is, amit Szabó Miklós „várszakács“ és csapata rendben levezényelt. Ismét nagyon szépen köszönjük a kedvességüket!

Péntek este zajlott le a Szádvárért Baráti Kör közgyűlése, amin sok kérdés – és egy új tag felvétele – mellett az ősszel esedékes, a 20 éves születésnapját ünneplő egyesület programját vitattuk meg. Persze nem akarom a részleteket elárulni, de érdemes lesz eljönni rá. Akinek felkeltette az érdeklődését egy középkori vár megmentése, annak szívből ajánlom a nyáron megrendezendő Vármentő Hetet, amikor régészeti módszerekkel kutatjuk a legendás Bebek-vár titkait.

Szöveg és képek: Szatmári „Nagyon Várbarát“ Tamás
Ida