Ha a kiránduló akkor kapaszkodik fel Szádvár festői romjaihoz, amikor ott a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzá csatlakozó önkéntesek éppen lelkesen tevékenykednek, bozótost irtanak, a szertegurult köveket gyűjtik össze vagy éppen régész szakember útmutatása alapján keresik a régmúlt idők titkait, bizonyára felteszi a kérdést: vajon mi „szádvárosak“ mire vagyunk legbüszkébbek a hatalmas területet elfoglaló erősségben? Gyanúm szerint a „szádvárosak“ legtöbbje azonnal rávágja, hogy a „Csigára“, vagyis a Várhegy északi lábánál kialakított középkori felvonószerkezetre, amely évszázadokig segítette a várbeliek életét, feljuttatva a Várkert platójától a sziklacsúcsot koronázó várba az élelmiszertől kezdve a fegyverekig és más használati tárgyakig bezárólag mindent, ami csak szükséges a várbeliek életéhez.
