Ha kifognám azt a bizonyos aranyhalacskát, aki megkérdezi, vajon mi a három kívánságom, akkor elsőnek habozás nélkül rávágnám, hogy vártúrázni szeretnék Skóciában! De amíg a mesebeli csodatévő nincsen a birtokomban, addig sem lustálkodtam, kihasználva a szürke téli hónapok egyhangúságát, nekiláttam a NET segítségével kiválasztani a leendő skóciai kirándulás helyszíneit. Ebből végül is sok-sok órányi keresgélés után összeállt a számomra egy skót várkataszter, amiből aztán tényleg lehet bőséggel válogatni.

Skócia történelme legalább olyan viharos, mint Magyarországé, ezért előbb érdemes párhuzamosan összehasonlítani őket. A Brit-sziget északi területeire az ősidőktől kezdve érkeztek piktek és gaelek, akiket a rómaiak akartak leigázni sikertelenül. Eközben a Kárpát-medencében egymást váltották a szkíták, a szarmaták és germán népek. Itt is megjelentek a hódító rómaiak, akik a Duna vonaláig nyomulva megalapították Pannonia tartományukat. Skóciában a kisebb törzseket sikerrel egyesítő II. Óengus király bátran kivédte a délről támadó angolszászok illetve a keletről odahajózó norvég vikingek támadásait. A Kárpát-medencében a népvándorlás elsodorta a római uralmat, helyébe gyors ütemben nyomultak be a hunok majd a longobárdok, gepidák és avarok. A skót népre súlyos veszedelmet jelentettek a normannok, akik Hódító Vilmos herceg vezetésével 1066-ban a hastingsi csatában legyőzték az angolszászokat. A fejlett lovas harcmodorú normannok igyekeztek északi irányban is kiterjeszteni hatalmukat. Erre jó alkalom kínálkozott a XIII. század végén, amikor a skót király fiúgyermek hátrahagyása nélkül meghalt, helyébe pedig tucatnyi klánfőnök {nemzetségi vezér} jelentkezett. Mivel nem jutottak döntésre, felkérték bírául I. Edward angol királyt {ki, mint tudjuk „vágtat fakó lován”}. Ő pedig nagy sereggel megérkezve, saját magát jelölte uralkodónak.

 

Az ekkor kitört skót felkelés vezéreként előbb William Wallace, majd kivégzése után Robert de Bruce vezette a harcosokat az angolok ellen. Ez utóbbi nagy győzelme után a skót királyi trónra ülhetett. Ebben az időszakban a Kárpát-medencében is belviszály tombolt, mert az Árpád-ház kihalása után a tartományurak szétszaggatták az országot, amit ismét egyesítenie majd Anjou Károly királynak sikerült. Skócia területén idővel a klánvezérek olyan nagy befolyásra tettek szert, hogy például Stuart Mária királynőnek saját népe elől kellett elmenekülnie 1568-ban Angliába, ahol sok évnyi házi őrizet után I. Erzsébet királynő parancsára lefejezték. Ebben az időszakban Magyarország uralkodói a Habsburgok voltak, de a területek középső részeit a törökök hódították meg, míg keleten az Erdélyi Fejedelemség szintén oszmán befolyás alatt állt.

Skóciában még több nagy „jakobita” felkelés zajlott le, mígnem az 1746-os cullodeni csatában elbukott az önállóságot akaró skótok szabadságharca. A felföldi skót klánok rettenthetetlen bátorsággal, de elavult fegyverzettel rohamozták meg a modern tűzfegyverekkel gyilkos sortüzeket okádó angol sereget. Itt árulom el a Tisztelt Olvasónak, hogy amit most skót szoknyának ismerünk, az akkoriban még egy nagyméretű, az adott klánra jellemző kockás mintákkal szőtt pokróc volt, amibe a harcos rossz időjárás esetében teljesen beburkolózhatott. Ebből lett később a munkavégzést ténylegesen megkönnyebbítő skót szoknya. A cullodeni csata után a vesztesekre halál várt, sok embert bebörtönöztek, a klánvezérek várait lerombolták.

Itt párhuzamot lehet vonni a magyarok szabadságharcaival {Thököly, Rákóczi és Kossuth}. Aztán a skót-angol ellentétek fokozatosan enyhültek, az ipari forradalom után fellendülő brit gyapjú jelentős részét a skót juhokról nyírták le. Majd a két világháborúban a skót szoknyás katonák ott véreztek el a Brit-birodalom érdekében a nyugati frontok poklában. 1945 után a fellendülés a Brit-sziget északi részén is javított a skót emberek életszínvonalán. De ennek nagy árat kellett fizetniük, a skót Alföld lakossága asszimilálódott, beolvadt a déli angol népbe, eredeti nyelvét elvesztve. Ebben párhuzam vonható a Kárpát-medencében érkező és a magyarságba beleolvadó kun, jász és besenyő néppel, akik szintén elvesztették a saját nyelvüket. Skócia esetében azonban az a szörnyű tragédia, hogy az 5,5 milliós lakosságából csak 58 ezren, vagyis kb. 1 % beszéli az ősei nyelvét! A Kárpát-medencei Magyarország történetében az I. Világháborút lezáró 1920-as trianoni békediktátum okozott óriási törést. Magyarok milliói kerültek más államok területére teljesen jogfosztottan. Nekik az anyaország minden segítséget megad, hogy kultúrájukat és magyarságukat megőrizhessék. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a világon összesen 15 millióan beszélnek magyarul, míg a Kárpát-medencében úgy 12,5 millióan lehetnek.

Eme történelemóra után lássuk, hogy Skóciában mit tehetnek a múltjuk iránt felelősséget érző emberek, akik meg akarják menteni történelmük romba dőlt épületeit, a várakat? Ezzel párhuzamot vonva a 2006-ban megalakult Szádvárért Baráti Kör hasonló műemlékvédő tevékenységével.

Két példát részleteznék a skóciai vármentők tevékenységéről. Az első vár neve: Old Castle Lachlan. A 100 mérföld hosszú „Loch Fyne” {Fyne-tó} nyakánál emelkedik egy kisebb dombon. A skót erődítmények túlnyomó része vastag falú, sok emeletes lakótoronyból áll, felső peremén pártázattal és sarkain kicsiny kerek őrtornyokkal. A Lachlan-vár nem ilyen, igazi különlegesség, mivel a falak oltalmában egymással szemben emelkedik két lakóépület, amely szűk udvart zár magába mély kúttal. Alapjait az 1400-as év körül rakták le a kőművesek a MacLachlan klán birtokán, hogy erődített szállásul szolgáljon nekik. A skót klánok gyakorta harcoltak egymással, így nagyon is kellett a biztos menedék. Pusztulása az 1746-os cullodeni csata után következett be, amikor az angol király jól kiképzett szuronyos puskás katonái legyőzték a felföldi skót klánokat, köztük a MacLachlant is, majd várukat lerombolták. A helyi legenda szerint az ide vitorlázó angol hadihajó ágyúival lőtték a falakat.

Amikor aztán békésebbé vált a helyzet, a túlélők új kastélyt építettek a romok közelében. Most itt él a MacLachlan klán főnöke, illetve az épület egy részét kiadják vendégszállásnak. A különféle rendezvények, kiadványok és alapítványok bevételéből igyekeznek finanszírozni a romos régi vár renoválását. Nem céljuk a teljes helyreállítás, bár megtehetnék, hiszen ők a birtokosok. Jelenleg a vaskos falak megóvása zajlik, állványerdő keríti azt. A MacLachlan klán főnöke igyekszik a világ minden tájára, főként Írországba, az USA-ba és Kanadába szétszóródott leszármazottakban erősíteni a régmúltbeli rokonságot minden egyes nagy találkozó alkalmával.

Második példaként a Sorbie Tower példáját hoznám fel. Az L-alakú több szintes épületet a XVI. század közepe táján emeltette a Hannay klán főnöke. Közülük Patrick Hannay az udvarmesteri rangot viselte VI. Jakab skót, egyben angol és ír király udvarában. Később eladták Galloway grófjának, az utolsó férfi családtag halála után sorsára hagyták, így romba dőlt. 1965-ben a terület tulajdonosától visszavásárolta a tradicionális skót hagyományokat feléleszteni akaró Hannay klán.

Itt is a szádvári vármentőknek ismerős módon láttak neki a műemlék megmentésének: a mindent elborító bozótos kiirtása, a lehullott kövek összeszedése majd az anyagi források lehetőségében megkezdődhetett a renoválás. A folytatás érdekében a Hannay klán is világszerte gyűjt, alapítványi rendezvényeikre felvonulnak a skót hagyományőrzők is.

Aki pedig a fentieket végigolvasta és eléggé vastag pénztárcával rendelkezik, hogy belevágjon egy romos skót vár megmentésébe, annak, íme, itt a kihagyhatatlan ajánlat! Baltersan vára éppen eladósorba került. Ugyanolyan L-alakú XVI. századi épület, mint a Sorbie Tower. Mostani tulajdonosa már elkészítette a felújítási terveket is, sőt a Scotland Historic országos műemlékvédelmi szervezet anyagi segítségnyújtással támogatná a jövőbeli megindítandó munkálatokat. A több száz esztendős épület vételára: 150 000 angol font {kb. 68 millió Ft.}

Összefoglalva a fentieket, Skóciában is nehéz a vármentők élete, minden erejüket és szervezőképességüket be kell vetniük, hogy a felvállalt nemes tevékenységüket folytathassák.

A cikk végén szeretném megköszönni J1s tagtársam segítségét az angol nyelvről fordításban.

Szöveg: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás
képek: NET