Az elmúlt szombaton a Szádvárért Baráti Kör néhány tagja kedves meghívásnak tett eleget, amikor az Eger városától keleti irányban található Cserépváralja községébe autózott el.

Az Alkotmány utca 42. számnál található Turisztikai Központban már népes gyülekezet várta, hogy megkezdődjenek a szervezett programok. Elsőként az iskolásoknak meghirdetett rajzpályázat nyerteseit hirdették ki. A fiatalok elismerő taps kíséretében vehették át jutalmaikat az általuk többféle grafikai megoldással, Cserépvárt bemutató műveikért cserében.

Ezután a tömeg elindult a 291 méter magas Várhegyre, ahová a borongós időben, a kissé csúszós erdei ösvényeken keresztül jutottunk fel. Itt került sor a 2004-ben elkezdett régészeti ásatások eredményeinek ismertetésére.Az első erődítmény létesítése a XIII. század második felére tehető, akkor fapalánkkal oltalmazott kőtoronyban élhetett birtokosa, akit Cserépnek hívtak, így róla kapta a nevét a vár. Ekkoriban még Tard község területéhez tartozott ez a hosszúkás magaslat, mert sem Cserépváralja, sem Cserép falu nem létezett. A korai vár pusztulása utáni második várépítés már Luxemburgi Zsigmond király uralkodása idejére tehető, amikor az uralkodó parancsára kőfallal erősítették meg. Első fennmaradt okleveles említése 1408-ból való.

Rövidesen már magánbirtokosok kezébe került, megemlíthető a Rozgonyi, a Pohárnok és a Báthory főnemesi családok neve. Katonai helyzete felértékelődött a mohácsi vész utáni korszakban, a fontos Eger egyik előváraként szolgált. Ennek ellenére mind katonával, mind fegyverrel kevésbé dicsekedhetett, elsősorban élelmiszerraktárnak használták. Ekkoriban vésték ki a Várhegy oldalában az első gabonás vermeket, amelyek igen nagy kuriózumot jelentenek. Amikor a töröknek 1596-ban sikerült bevennie Egert, annak mindhárom elővárából, vagyis Sirokból, Szarvaskőből és Cserépvárból kardcsapás nélkül elmenekült a védősereg. Így hát felkerült Cserépvár ormára a félholdas boncsok, ott is maradt 91 esztendőn keresztül. A régészeti feltárás bizonysága szerint a megszállók tovább vastagították a kőfalakat. Visszavételére ismét a hadászati fontosságú Eger elleni Habsburg-támadás kapcsán került sor 1687-ben. A császáriaknak sikerült felgyújtaniuk a külső palánkfalat, mire az oszmán védők feladták posztjukat. A Rákóczi-szabadságharc idejében a kurucok itt tartották fogságban Telekessy István egri püspököt, aki később a szabadságharc ügye mellé állva visszanyerte szabadságát. A katonai jelentőségét végleg elvesztett erődítmény köveit az 1717-től kezdve a közeli L’Huillier francia eredetű főnemesi család kastélyának építésére hordták el jelentős mennyiségben.

A barokk épületben töltötte gyermekkorának egy részét Munkácsy Mihály festőművész. A második világháború után romosodni kezdett, gazdátlan épületet az 1960-as években lebontották, napjainkra csak a kápolna és a „Törökkút” maradt meg. A mellette lévő objektum ifjúsági táborként üzemelt, de mára az is bezárt, elhanyagolt.

A Várhegyről lefelé indulva még benéztünk az egyik barlanglakásba, amelynek régi lakói vették a fáradságot és átfúrtak a szomszédos gabonásverembe, hogy újabb helyiséghez jussanak.

Innen visszatérve a Turisztikai Központba egy „bőröndkiállítás” keretében kézbe foghattuk a régészeti feltárás leleteit, így például tarack- és puskagolyókat, cseréppipákat, kerámiákat és egy szép mázas kályhacsempét, amely a Habsburg-kétfejű sast ábrázolta kissé naiv népies módon.

A hegymászásban alaposan megéheztünk, így jól esett bekanalazni a vendéglátóink által prezentált babgulyást. Majd letelepedtünk a kényelmes székekbe, hogy több előadást végignézzünk a barokk kastélyról, a Bükki Geoparkról és a siroki vár törökkori életéről.

Végezetül a késői éjszakában nyúlóan beszélgettünk a Cserépvár jövőbeli megóvási lehetőségeiről.

Nagyon szépen köszönjük a tartalmas napot a két szervezőnek! Dr. Szörényi Gábor András régész, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese, aki Cserépvárt hosszú éveken keresztül kutatta, valamint a vadregényes hegyek koszorúzta Cserépváralja polgármestere Dávid Zoltán hathatós közreműködésével gördülékenyen zajlottak a programok, a résztvevők minden tekintetben képet nyerhettek e bükkaljai településről. Bízom benne, hogy terveiket sikeresen meg tudják valósítani, de ehhez partnert keresnek a szabadidejüket Cserépvár megmentése érdekében feláldozni hajlandó emberekben, kérem az érdeklődőket, segítsék őket!

Szöveg: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás
Szerk:SzBK