Várjáró Magazin, 53. szám

Rakonczay Rita: Freiburg környéki várak

Amikor az ember középkorral foglalkozó régészként Németországba költözik, biztos lehet benne, hogy a helyszínen, vagy legalábbis a környéken számos középkori városka, vár, templom vagy kolostor várja, hogy felfedezzék és megcsodálják őket. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Baden-Württemberg tartomány legtávolabbi sarkába, Breisgau régió szívébe, Freiburgba érkeztem, hogy itt tölthessek el egy fél évet.

Ezt a területet másképpen Dreiecklandnak – a három ország sarkának – is nevezik, hiszen Németország e csücske Svájc és Franciaország ölelésében fekszik. Ez persze csak növeli a meglátogatandó helyszínek számát, hiszen nyugatról Elzász, délről pedig Bázel és környéke határolja.

Baden-Württemberg (forrás: wikipédia)

Jelen cikk szerzője azonban nem szeretne, s nem is tudna teljes áttekintést nyújtani sem mindhárom régió középkori emlékeiről – hiszen ennek se vége, se hossza nem lenne, de még csak Breisgau várait sem lehetne egyetlen cikkben végigvenni, ugyanis megszámlálhatatlan olyan középkori erősség található a területen, amelyek nagy része erősen átépített, vagy az évszázadok alatt szinte teljesen elpusztultak. Így leginkább a Freiburgban és környékén leghamarabb elérhető, leglátványosabb és legizgalmasabb erősségeket veszem sorra.

Freiburg

Első látásra Freiburg egy, a német középkori, fallal körülvett városok sorában. Bár a városi erődítésekből mára csupán a Martinstor és a Schwabentor maradt, az egykori város középkori hangulatát őrzik a szűk utcák, a helyenként megmaradt Fachwerk szerkezetű házak, a régi és új városháza (az „új” a 16. században épült), a ferences kolostor, és természetesen a Münster és környéke, ahol a középkor óta a mai napig a vásárokat tartják.

Freiburg – Martinstor
A freiburgi Münster

Erről tanúskodnak a Münster bejáratánál a falba vésett városi hiteles mértékegységek és az 1944-es bombázásokat szerencsésen túlélt 16. századi vásárcsarnok.

Városi hiteles rőfmértékegység 1295-ös évszámmal a freiburgi Münster falába karcolva
A freiburgi Kaufhaus a 16. századból

Az óvárost keletről a Schlossberg övezi, amely ma kedvelt kirándulóhelye a város lakóinak, ahol kilátó és étterem is működik. Azt azonban, hogy a hegy tetején valaha egy vár emelkedett már csupán csak a neve jelzi. Az erősség kezdetei feltehetően egészen a 11. század végéig nyúlnak vissza, amikor a Breisgauban székelő leghatalmasabb nemesi család, a Zähringen dinasztia az első erősséget elkezdte építtetni a Schlossbergen. Tulajdonképpen Freiburg városa is ennek köszönheti létét, ugyanis a II. Bertold zähringeni herceg által felépített várhoz tartozó szolgálók és kereskedők telepedtek le a várhegy lábánál, s nem sokkal később V. Henrik császár vásártartási jogokat adományozott a településnek.

Az erősség első biztos említése 1146-ból származik, amikor Clairvaux-i Bernát a naplójában leírta, hogyan gyógyított meg „apud castrum Frieburg” egy vak fiút. Ekkor a vár neve a forrásokban Burghaldenschloss volt, ez azért is fontos, mert a várostól északra, mintegy 6 km távolságban a Zähringen család egy másik vára is feküdt, amelyet zähringeni várnak neveztek.

A Zähringen család egészen 1218-ig, az utolsó örökös, V. Bertold haláláig birtokolta a várat. Ezt követően Urach grófjára szállt a vár és a város, akit ettől kezdve Freiburg grófjának is neveztek. Az új gróf és a város közti viszony nem volt éppen békés, a freiburgi polgárok kétszer is elfoglalták az erődítést. 1299-ben pedig a városi polgárok egy hajítógépet is bevetettek a várban tartózkodó II. Egino és sógora, Strassburg püspöke ellen. 1366-ban pedig III. Egino, az akkori freiburgi gróf hadsereggel próbálta meg bevenni a várost, amelynek hatására háború tört ki a város polgárai és urai között, amely a vár lerombolásával végződött. Végül 1368-ban a városnak 15 ezer ezüst márkáért sikerült megvennie az erősséget, mivel korábban önkéntesen a Habsburg ház védelmében vettek részt, így az új birtokos, Lipót érsek nagyvonalúan a freiburgi polgároknak adta a vár romjait.

Ezt követően az erősség és a város története szorosan összetartozott. A megszerzett, romos várat csak éppen a szükségnek megfelelően kijavítgatták, de az 1525-ös parasztháborúban és a harminc éves háborúban könnyű célpontnak számított. Az erősséget csupán a 17. században kezdték el újra jelentősebben kiépíteni, amikor Lipót császár 1668-ban ide költözött. (Innentől kezdve Leopoldsburgnak is nevezték.) Az erősség a franciák közelsége miatt vált kiemelt jelentőségűvé, de a Lipót által eszközölt erődítések hasztalannak bizonyultak, ugyanis 1677-ben XIV. Lajos seregei elfoglalták. 1679-ben pedig, a nimwegeni békében (úgy tűnt, hogy) véglegesen a francia koronára szállt. Ekkor XIV. Lajos az erődítéseiről elhíresült Sébastien Le Prestre de Vauban-t bízta meg Freiburg korszerű megerősítésével.

A freiburgi Schlossbergen emelkedő vár a 17. század végén…és ami ma látható belőle

1681-ben maga a király is meglátogatta az építkezést, azonban 1697-ben XIV. Lajosnak fel kellett adnia a várost. Később kisebb időszakokra a franciák többször is visszavették, ám egy-két éves francia fennhatóság után mindig visszakerült a Habsburg koronához. Utoljára az osztrák örökösödési háborúban, 1744-ben foglalta el a francia sereg, de a drezdai békében vissza kellett szolgáltatniuk. Kivonulásuk előtt azonban a Vauban-féle erődítést az alapjaiig elpusztították, s a korszerűen erődített várból csupán egy középkori torony és a várárok maradt, amelyek a későbbi évtizedek során végleg megsemmisültek. Ma csupán egyetlen falszakasz látható az egykor magasan a város felé emelkedő, középkori Burghaldenschloss várából.

Zähringeni vár

Az óvárostól északra, a ma Gundelfingen névre hallgató negyedben, a Roßkopf hegység egyik fokán találhatóak az egykori zähringeni vár romjai. Mára csupán egy kerek torony és néhány alapfal őrzi a középkori vár emlékét.

Zähringeni vár tornya

A terület már a neolitikum óta lakott helyszín, majd a Hallstatt időszakban a kelták emeltek egy fa-föld szerkezetű várat, később pedig az alemannok hoztak létre egy települést a várhegyen, amelynek nyoma – a teraszos kialakítás – még ma is látható. A Zähringen név 1000 körül jelenik meg forrásokban, de nem világos, hogy ekkor már a várat vagy az itt létrejött Zähringen nevű települést értették-e alatta, amely egyébként Freiburg egyik külvárosává vált a későbbiekben. Az első biztos említés 1128-ból származik, amikor egy forrásban apud castrum Zaringen jelenik meg. Mivel a 11. század végén a Zähringen család már a fent említett Burghaldenschloss építésébe fogott bele, az a népszerű elképzelés, hogy itt már a 11 században is állt egy erődítés, s innen költözött el a család az újonnan felépült freiburgi várukba.

A következő említése 1146-ból való, amikor is Barbarossa Frigyes sereggel vonult a vár ellen, amely a vár jelentőségét mutatja. A Zähringen család egyik legfontosabb, központi erődítése, amelyet a későbbi Stauf uralkodók megtörni próbáltak. Tervük azonban sikertelen maradt, ugyanis a család 1218-as kihalásáig a Zähringenek birtokolták az erősséget. Ezek után a már császárrá kinevezett II. Frigyesnek sikerült megszereznie az erődítés egy részét, de csupán több birtokossal egyetemben, mint például Urach és Kiburg grófjaival együtt tudhatta magáénak azt. 1275-től Habsburg Rudolf kezén láthatjuk. 1327-ben a várat a településsel együtt Snewlin von Bernlapp freiburgi lovagnak adták el. 1422-ben Bernard von Baden vette meg a vár egynegyed részét. Végül – feltehetően – vár életének végéig a badeni család birtokolta. 1588-ban Sebastian Münster már romként írja le, valószínűleg az 1525-ös parasztháborúban pusztult el végleg.

A Zähringeni vár, Peter Kalchthaler éelképzelésében, 1898

A várat egyelőre csupán kismértékű régészeti kutatásoknak vetették alá. Ahogy az alaprajzán is látható, egyelőre csupán egy középkori torony és az azt körülvevő, szabálytalan ovális alakú körítőfal ismert. A legfrissebb, 2008-as kutatásoknak hála már azt is tudjuk, hogy a vár északi részét – és feltehetően a déli és a nyugati oldalát is – egy 2,7 méter mély, sziklába vájt várárok keretezte. Az erősség többi részét azonban csupán a későbbi régészeti kutatások tudják felderíteni.

A Zähringeni vár alaprajza

Tipp: A torony szintén látogatható a nyári időszakban, a várhoz közeli étteremben lehet a kulcsot elkérni!

Staufen vára

Staufen egy, Freiburgtól délre fekvő középkori városka, amely felett egy vár is emelkedik, a város egyetlen dombján. A várhegy oldalában szőlőt termesztenek, amely így egy egészen autentikus képet adhat arról, hogy milyen is lehetett a középkori erősség látványa, annak ellenére, hogy a hegytetőn már csupán csak a romok láthatóak.

Staufen vára dél felől

A várost először a lorschi kódexben említették 770-ben villa Staufen néven. A várat feltehetően a 12. században emelték a münstertali ezüstbányák védelmére, amely a Staufen család elsődleges anyagi forrása volt. Ez a Staufen család azonban nem összekeverendő a Hohenstauf dinasztia tagjaival, a két család között semmilyen rokoni kapcsolat nem volt.

A staufeni vár kapuja

1111-ben említenek egy Adelbert von Staufent, aki ezen a környéken volt birtokos. Feltehetően ekkor már rendelkezett itt vagy a környéken egy erősséggel, de hogy ez mennyire feleltethető meg a staufeni várral, az egyelőre kérdéses. Az bizonyos, hogy a 13. században már állt a staufeni vár, ugyanis 1248-ban említik azt elsőként. Ezekben az években Staufen, mint villa jelenik meg a forrásokban, s a közeli Freiburg városával állandó harcokat folytatott azért, hogy önállóságot nyerjen. Ezt végül 1321-ben kaphatta meg, ugyanis egy 1323-as forrásban, amelyet a freiburgi Szentlélek ispotály adott ki, már városként szerepel. A vár építése egészen az 1500-as évekig nem fejeződött be teljesen, hanem folyamatosan építkeztek.

Staufen – Az észak nyugati torony maradványa

A 16. század közepétől, 1566-tól pedig városi várukat kezdtél el építtetni, amely miatt ez a klasszikus hegyi vár szükségtelenné vált és hanyatlani kezdett. Végül 1632-ben a svédek elfoglalták. Ebben az időben a Schaunenburg család vette birtokba az erősséget, s egészen 1722-ig birtokolták azt, de tulajdonképpen a svéd csapatok foglalása után már romként írják le. A napóleoni háborúk után az Andlaw család kezébe került, egészen 1895-ig, amikor a romok Staufen városra szálltak, s a 19. századi várromantika ideológiájának szellemében elkezdték a vár állagmegóvását, s kisebb kiegészítéseit.

A staufeni vár déli palotaszárnya, a vár legfiatalabb, 16. századi része

A régészeti leletek tanúsága szerint a várhegy már a római időszakban is lakott volt. Az ásatások során ugyanis egy torony alapfalaira bukkantak, amely erre az időszakra tehető, bár a falak pontos datálása egyelőre kérdéses. Az erősség egy kissé szabálytalan kör alakú formát mutat, keleti oldala szinte teljesen egyenes. A várudvart dél felől lehet megközelíteni, ahol egy kapun, majd pedig egy kaputornyon keresztül lehet a vár magjába jutni. Ezen a kaputornyon Staufen urainak címere látható. A várudvart észak és dél felől palotaszárnyak veszik körbe. A déli palota a vár legfiatalabb része, s ez az, amely a legjobb állapotban fennmaradt. Északi csücskében nagyméretű torony látható, amely a ma is bejárható. Északkeleti oldalát falszorossal és bástyával erődítették.

A staufeni vár alaprajza

Breisach

Breisach a francia határon fekszik, s sok szempontból kiemelkedik az itt tárgyalt erősségek sorából. Itt ugyanis három vár, valamint egy felső és egy alsó, fallal körülvett középkori város is található. A város látképét három kiemelkedés határozza meg: a Schlossberg vagy Eckartsberg délen, a Münsterberg, s az Üsenberg. A tulajdonképpeni város a Münsterberg vulkanikus eredetű, 530×200 méteres platóján fekszik. S ettől délre és keletre terül el az alsóváros.

A plató északi részén emelkedett Breisach vára, amely egy természetes bemélyedéssel volt elválasztva a várostól. Az első vár feltehetően a Zähringen család idején épülhetett. Ezt a feltevést egy építési felirat is alátámasztja, amely – bár nem maradt fenn – de Johann Daniel von Schöpflin, 18. századi utazó leírása szerint a torony déli homlokzatába volt beépítve. A várat később, a 13. század végén a Habsburgok jelentősen átépítettek. 1315-ben pedig birodalmi vár lett belőle. A 16. században Lazarus von Schwendi – akit mi felsőmagyarországi főkapitányként ismerünk -kapta meg a várat, s megerődítette. A 17. század végén a Rheingraf család elfoglalta, amelynek során az épületegyüttes jelentős károkat szenvedett. A várat 1741-ben a francia csapatok megpróbálták elfoglalni, de 1744-ben az osztrákok visszavették, azonban ennek során jelentős sérüléseket szenvedett, s már nem építették újjá. A későbbi beépítettség és a régészeti kutatások hiánya miatt elsődlegesen csupán a 16-17. századi ábrázolások alapján tájékozódhatunk a vár felépítését illetően: Az erősség központjában egy magas, négyszögletű torony és a palotaegyüttes állhatott, amelyet egy vastag körítőfallal és várárokkal öveztek. A torony a 18. században még 20 méter magas volt, pedig ekkor már a legfelső emelete megsemmisült.

Az egykori breisachi vár helyét ma már csupán egyetlen torony jelzi, egyébként szabadtéri színpadi játékokat tartanak a helyszínen

A várhoz dél felől kapcsolódó felsőváros, akár egy fellegvár magasodik a Rajna mellett.

Breisach – A felsőváros a Münsterrel, és az alsóváros

A város déli sarkán emelkedik a Szent István protomártírnak szentelt Münster, a középső részén pedig egy toronyszerű kútház. Ez a kiemelkedő plató már az őskorban is megfelelő helyet nyújtott megtelepedésre, a rómaiak pedig egy auxiliáris tábort építettek a mons Brisiacuson.

Breisach – A Szent István Münster
A kútház

A 11. századtól kezdve a területet már a Zähringen család kezén látjuk. 1146-ban a bázeli püspök alapított egy kereskedő települést a Münsterbergen egy templommal, de magát a várost 1185-ben a Staufok alapították. Amikor Fülöp királynak (1198-1208) pénzre volt szüksége, elzálogosította azt. 1198-ban a várost 3000 ezüst márkáért cserébe V. Bertoldnak, zähringeni hercegnek adta, aki ekkor Freiburg városát is birtokolta. 1273-ban Habsburg Rudolf császártól szabad és birodalmi városi jogokat kapott. Lajos német-római császár (1314-1347) 1330-ban elzálogosította a várost az osztrák Boldog Ottó és Bölcs Albrecht hercegeknek, s bár rövidebb időszakokra visszakerült a császár kezébe, de tulajdonképpen egészen a vesztfáliai békéig (1648) osztrák kézen maradt.

Breisach – A középkori városháza, amelyen a címerek a város egykori uraira emlékeznek

A 16. századtól kezdődően a Habsburg császárok nagy figyelmet fordítottak Breisach erődítésére, hiszen kulcsfontosságú szerepet játszott a Rajna völgyének védelmében és ellenőrzésében. Az 1600-as években a már említett Rheingraf család foglalta el, ám ezt az osztrák hadak sem nézték tétlenül, s szövetkezve egy spanyol haderővel, Feria hercegének vezetése alatt, lerohanták a várost. A harcokba nem sokkal később a franciák is bekapcsolódtak, s végül sikerült is elfoglalniuk a várost, amely a vesztfáliai béke (1648) értelmében a francia koronához került. Ahogy Freiburg esetében is, XIV. Lajos a saját királyságának szerves részévé akarta tenni Breisachot, s ezesetben is Vauban-t bízta meg a város korszerű erődítésével. Breisach és Freiburg története innentől kezdve összekapcsolódik, s szinte ugyanaz a forgatókönyv játszódott le mindkét helyszínen. Nem sokkal később a franciáknak vissza kellett adniuk ezeket a területeket, így ismét a császárság kezére került, ám a spanyol örökösödési háború egy újabb lehetőséget biztosított Lajosnak arra, hogy visszafoglalja Breisachot is. S bár 1703-ban a Vauban vezette csapatok elfoglalták ismét a várost, a rastatti békében (1714) újfent a németek kezébe került. A középkori és a kora újkori városkép leginkább 1791-ben sérült meg igazán, amikor a francia csapatok egy utolsó kísérletet tettek a város elfoglalására, ám ez sem volt hosszú életű, ugyanis 1805-ben a badeni nagyhercegséghez csatolták. A Vauban-féle erődítésekből mára csupán egyetlen torony – a Rajna-kapu áll.

Breisach – A Vauban-féle erődítések egyetlen megmaradt kapuja, a Rheintor. Ma ebben működik a városi múzeum

Tipp: Ha az ember Breisachban jár, mindenképp érdemes megtekinteni a Rajna túlpartján elterülő ellenerődöt, Neuf-Brisachot is, amely az egyik legépebben megmaradt Vauban-féle erődítés. Vauban egyik utolsó munkája ez, amelyet 1699-ben építettek. A városkép és az utcahálózat tudatos tervezés eredménye, így a városban csupán egymásra merőleges, sakktábla-szerű utcák vannak, amelyet csupán a felvonulási és a főtér bont meg. Az észak-déli és a kelet-nyugati irányítású két főutcát a kiváló állapotban megmaradt városi kapuk és kaputornyok határolják: a bázeli kapu, a breisachi kapu, a colmari kapu és Belfort kapu.

Hochburg

Hochburg vára Emmendingen és Sexau között fekszik, Freiburgtól északra, egy 346 m tengerszint feletti magasságú hegygerincen. A hochburgi vár a második legnagyobb erősség Badenben. A ma is látható erődítés topográfiailag három elkülönülő részre oszlik: A vármag egy 85×30 méteres, ovális alakú épületegyüttes, amely a tulajdonképpeni hegyháton fekszik. Északi részén egy kör alakú torony figyelhető meg, amelyet keletről palotaszárnyak öveznek. A déli oldalán egy vastagfalú, négyszög alaprajzú torony fekszik, amelyhez északnyugatról egy kétosztatú épület – a konyha – csatlakozik. Ezt pedig egy ovális alakú körítőfallal övezték. Tulajdonképpen ez a belső rész jelenti a legkorábbi épületrészeket, amelyeket aztán a későbbi századokban kibővítettek, átalakítottak. A második rész a 14-16. század során emelt épületrészek. A korai vármagot ekkor újabb palotaépületekkel, valamint kiszolgáló egységekkel látták el. Ekkor épült ki a felsővárban a nyugati palotaszárny is. S végül a harmadik külső rész – amely kronológiailag szintén elkülönül – a 17. századi erődítéseket jelenti. Ekkor – a modern erősségekhez csatlakozva – bástyákkal vették körbe a várat.

Hochburg alaprajza

Hochburgot feltehetően Dietrich von Emmendingen alapította, akit később, a várról Dietrich von Hachbergnek neveztek. Az első említése 1127-ből származik, amikor Erkenbold von Hachberg a Zähringen hercegeknek adta át a várat, akik cserébe finanszírozták a keresztes hadjáratokban (1147-1149) való részvételét. Az 1160-as évektől azonban már a Baden család kezén látjuk, ugyanis 1161-ben IV. Hermann a várban tartózkodott, majd 1212-ben a badeni fejedelemség egyik uralmi központjaként jelent meg.

Hochburg vára kelet felől

A vár – az erődítéseinek köszönhetően – több harcot, háborús időszakot is átvészelt. 1424-ben például a felső-rajnai városi szövetség háborúját élte túl, később pedig az 1525-ös parasztháborúban sem szenvedett jelentős károkat, pedig ezen a vidéken sok vár végét jelentette a parasztfelkelés.

Hochburg – A belső vármag a nyugati palotaszárnyakkal és a konyhával
Hochburg – Az új palota, ahol a kiállítás is megtekinthető

1553-ban II. Károly, a Baden-durlachi gróf szerezte meg a várat, s reneszánsz stílusban építette ki, később pedig utódja, Georg Friedrich hét bástyával vette körbe az elkészült erősséget. A harmincéves háborúban 1634 és 1636 között elfoglalták, s jelentős károkat szenvedett, de 1660-ban IV. Friedrich újjáépítette.

Hochburg – A nyugati palotaszárnyak kelet felől
Hochburg – A vár nyugati oldala, a 16. századi falszorosokkal

Hochburg várát 1681-ben tulajdonképpen a saját urai kezdték lebontani, amikor a Francia Királyság kiterjesztette hatalmát egészen Freiburgig, így a hochburgi erősség úgysem tudott volna védekezni. 1684. október 13-án egy – a cselédség hanyagságából fakadó – tűz tovább pusztította a várat. 1688-ban végleg elfoglalták a franciák, s a megmaradt részeket is felrobbantották.

Az alsóvár kapuit ehhez hasonló, masszív lőrésekkel védték

Az állagmegóvási munkálatokat már a 19. század végén megkezdték, 1971-től pedig egy önkéntesekből álló egyesület végzi a helyreállítási és állagmegóvási munkálatokat.

Egy 16. századi, rekonstruált kályha a hochburgi leletek alapján

Tipp: Az önkéntesek minden szombaton dolgoznak, s a munkához szabadon lehet csatlakozni! A várban, az „új palotában” kiállítást rendeztek az itt előkerült leletanyagból, amely a vár életének mindennapjaiba kalauzolja a látogatókat a nyári időszakban.

Bár a Freiburg környéki várak bemutatását még a végtelenségig lehetne folytatni, s a már régen elpusztult vagy a modern beépítés miatt erősen megváltozott erősségeket is sorra lehetne venni, jelen cikk szerzője azonban inkább arra buzdítaná olvasóit, hogyha tehetik, látogassanak el Németország ezen eldugott csücskébe, s fedezzék fel a Schwarzwaldban rejtőző kincseket.

Szöveg és fotó: Rakonczay Rita

szerk:VM

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

7 + tizenhét =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..