Gál Viktor: A X. Vármentő Hét

A Belső vár sokszögű épületének falán feltárt kulcslyuk alakú lőrés

2017-ben immár X. alkalommal került sor a Szádvárért Baráti Kör szervezésében és a Herman Ottó Múzeum szakmai irányítása mellett a Vármentő Hét megszervezésére. Szádvár újabb, de továbbra is csak kis léptékű régészeti kutatásának célja a már részlegesen feltárt belső vári épületek kutatásának folytatása, valamint a feltárási területek kiterjesztésével a Belső vár alaprajzi képének és építéstörténetének további pontosítása volt.

Az 1573-as alaprajz, piros körrel jelölve a konyha környezete, kékkel jelölve a sokszögű épület nyílásai.

Összesített alaprajz

A Belső vár déli épületszárnyához kapcsolódó melléképület (pince) kutatását a helyiség északi – északkeleti részében folytattuk. Az épület belső sarkainak feltárásával pontosítottuk a pince belső méreteit, mely észak-déli irányban 380 cm, míg kelet-nyugat irányban 320 cm-nek bizonyult. A helyiség keleti falán a belső falsíkból kiugró 30 cm széles padkát találtunk. Erről a kiszélesedő falszakaszról indíthatták a helyiség nyugati falán 2016-ban feltárt vakolt boltozat „ellenpárját”. Az eredeti felszíntől mért, majd 2 méteres mélységben nagyméretű, egymásra zuhant hasáb alakú darázsköveket észleltünk. Feltételezzük, hogy ezek a dongaboltozat, – talán már a járószintre vagy annak közelébe zuhant – elemei lehetnek. A pincét a várudvar felől lezáró fal megtisztítása során megfigyelhettük, hogy a falat utólag építették be a helyiség keleti és nyugati fala közé. Ugyanakkor két év kutatása után sem tudjuk, hogy a teljesen zárt pincehelyiségnek honnan nyílt a bejárata.

A déli épületszárny melletti pince a feltárás végén

A kétosztatú pincében talált kályhacsempe lelet-együttes.

A Belső vár nyugati részében folytattuk a kétosztatú pincehelyiség – feltételezhetően borkimérésre is használt Rostélyos pince – feltárását. A 2016. évben csupán csak részben feltárt pincelejárótól északra nyitottunk egy nagyobb méretű kutatóblokkot. A falak belső síkjainak megtisztításával azonosítottuk a pincébe vezető lejárat északi szélét, meghatározhattuk a nyílás belső szélességét (105 cm), valamint a pince északnyugati belső sarkát is. Idei évben tovább vizsgálhattuk a tavaly részlegesen feltárt kályhacsempe omladék kiterjedését. A felszedett igen nagy mennyiségű, de egységes leletanyag segítségével, hipotetikusan egy egyszerű hasáb alakú, zöldmázas, veretmintás kályhát rekonstruálhatunk. A megkutatott mélységben azonban még sem a kályha alapozása, sem a pince járószintje nem jelentkezett.

Balra: A kályha tetejét díszítő oromcsempe töredéke., jobbra fenn: A kályhacsempék tisztítása., lenn: Veretmintás négyzet alakú lapcsempe töredéke.

A Belső vár északi épületszárnya mellett lévő konyha keleti felében megtisztítottuk annak utolsó, 17. századi földes, ledöngölt járószintjét. Kibontottuk a törmelék alól a helyiség kelet felé nyíló bejáratát, valamint részben megkutattuk annak előterét is. Ahogy ajtókeretre vagy szárkövekre utaló fészkeket, küszöbkövet sem találtunk a nyílásban. Az ajtókeret mindkét oldalán, a letapasztott agyagból képzett küszöb szintjében, egy-egy függőleges állású, 40 cm magas, 20 cm széles és 15 cm mélységű téglalap alakú bemélyedést találtunk az épület külső falsíkjában. A nyílástól keletre a pusztulási réteg alatt kelet felé ereszkedő rétegeket észleltünk, melyekből 17. századi leletanyag került felszínre. A rétegek tetején talált elszenült deszkamaradványok, valamint a küszöbszinten talált falba mélyedő bevágások nem zárják ki, de sajnos egyértelműen meg sem erősítik egy, a várudvar szintjéről a konyhába felvezető falépcső egykori meglétét.

Fenn: Az északi melléképület (konyha) feltárt döngölt padlója, A konyha bejáratának előterében talált elszenült deszkamaradványok. Lenn: A deszkamaradványok tisztítása, A konyha bejárata a kutatás végén, Kincskereső” gödör a konyha területén nyitott kutatóblokkban

A konyha délkeleti sarkában egy kb. 150×150 cm-es területen átvágtuk a járószintet, hogy pontosabban meghatározhassuk a helyiség építésének idejét. A kutatóblokk északnyugati negyedét egy ismeretlen korú „kincskereső” gödör rombolta szét. A járószintje alatt felváltva jelentkeztek leletanyagban gazdag feltöltési (szintkiegyenlítő) és habarcsos építési rétegek. Az épület falai ebben a mélységben már egyértelműen alapozási jellegzetességet mutattak, továbbá megfigyelhettük, hogy a falak belső vakolata is csak a járószint magasságáig ereszkedik alá. Azaz a konyhának csak egy építési periódusa létezett, azon átépítéseket a későbbiekben nem eszközöltek. A földes padlóból és az egyik feltöltési rétegből 1542-ben, illetve 1547-ben vert I. Ferdinándhoz köthető ezüstdénár került elő. Az épület keltezésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az még nem szerepel az 1573-ban készített Angelini-féle alaprajzon, így az előkerült pénzérmék és kályhacsempe típusok alapján a konyha építésének idejét leghamarabb a 16. század utolsó harmadára, végére helyezhetjük.

A 2017. évi kutatásunk egyik érdekes területe a Belső vár középpontjában elhelyezkedő, már romjaiban is sokszög formát mutató épület alaprajzának és nyílásrendszerének felderítése volt. A rövid ásatási idény alatt sikerült az épület külső falsíkjainak 80%-át megtisztítanunk az omladéktól és az aljnövényzettől. A Belső vár területét észak-déli irányban kettéválasztó épületkomplexum északi végében elhelyezkedő ötszögű épület kutatását az Angelini-féle alaprajzon felfedezhető közlekedési rendszer miatt határoztuk el. Az 1573-ban készített felmérésen az látható, hogy a sokszög alakú épület keleti és északi falán volt egy-egy nyílás, azaz a közlekedési útvonalat derékszögben megtörve (hasonlóan a barbakánokhoz) vezették át a várbelieket a két udvarrész között.

A kutatóblokkban feltárt építési és feltöltési rétegek

A régészeti kutatás során ugyanakkor az épület északi falában nyílást nem észleltünk. Az ötszögű helyiség keleti falában, az Angelini által jelzett hely közelében, egy feltételezhetően ablakhoz köthető trapéz alaprajzú, vakolatfoltokkal borított, nyílás maradványa és nyíláskeret fészke került elő. Ennek keleti (külső oldali) szélessége 130 cm, míg nyugati (belső oldali) szélessége 200 cm.

A nyílás szélei között, közel egy méteres mélységben egy 65 cm széles zárófal teteje került elő. A fal belső oldalán végzett további egy méteres mélyülés során a nyílás alját még nem értük el. Ebben a mélységben azonban a zárófal belső oldalán egy félköríves alakú falkiromlás vagy omladékkal eltömődött további nyílás (ablak alatti kapu??) figyelhető meg. A terület kutatását a kialakult balesetveszélyes helyzet miatt tovább nem tudtuk folytatni. A feltárt jelenség azonban ez idáig nem erősítette meg az Angelini alaprajzon látható átjáró meglétét. Az ötszögű épület funkciója, különösen az északnyugati falban talált kulcslyuk alakú lőrés miatt is, még erősen kérdéses.

Az elmúlt egy évtized régészeti kutatásának eredményeit idei évben jelentősen tovább bővíthetjük. A Nemzeti Kastély- és Várprogram Szádvárat érintő fejlesztését megelőzően, május közepétől egy több hónapig tartó feltárás kezdődik a Szögliget felett emelkedő erősség területén.

Szerk: SzBK


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − tíz =