Vitézlő teljesítménytúra Szendrő környékén
(A résztvevő szemszögéből)
Nekem már másodszor adatott meg, hogy szögligeti barátaimmal Szendrő eme egyre erősebb hagyományává cseperedő Vitézlő Túráján részt vegyek, ráadásul a szögligeti általános iskola csapatát erősítve! Tavaly, 2016-ban még csak kíváncsi kísérőként, idén pedig már Szádváras pólóban feszítve, fellelkesülve indultam neki a távnak.
A tavalyi 10 km-es útvonalat még nagyobb csoportban, az iskolásokkal együtt teljesítettük. Egy esztendeje az útvonal a szendrői felső vár felé indult, ahol kis meglepetés is várta a gyaloglókat, páncélos lovagok képében, akiket meglátva a kis csapatunk lelkes reggelizésbe kezdett. :) Ezután kelet-északkelet felé Csehipuszta érintésével kerültük meg a Szendrőtől északra álló dombokat, és a Bódva mentén tértünk vissza a városba.
Idén, 2017-ben azonban a 15B jelű túrát választottuk, ami valójában 17 km teljes távot jelentett. Most csak egy kisebb csapattal indultunk el, mert az iskolai csoport nagyobb hányada idén is a 10 km -es túrát választotta, így mi egy 8-9 fős társasággal tartottunk. A regisztrációt követően megkaptuk az útvonal leírását és egy szintvonalas térképet. Ez alkalommal a szendrői iskolából nyugat felé indultunk, az első ellenőrző pont felé, ahol Ida és Lajos csapata várta megérkezésünket. Bár hűvös szelek és kisebb esőcseppek riogatták a csapatot, azért lelkesen érkeztünk meg a Szádvárasok állásaihoz, ahol némi frissítőt is tudtak még adni, de a tábortűz melege ekkor talán még jobban esett. Persze, a Szádváras szórólapokat osztogatva kicsit én is próbáltam népszerűsíteni a programjainkat a társaságunkban sétálók és az állomásra érkezők soraiban.
Ezután csoda történt. Elhagyva az állomást az útleírás szerint le kellett térni az útról, ám egy ott álló útjelző tábla és a kicsit tömör leírás alapján először nehezen találtuk meg a helyes utat. Ám amikor végül sikerült, és elkezdtünk leereszkedni a Telekes-völgy felé, egészen csodálatos tájra érkeztünk.
Nemsokára elértük a Telekes-patakot, mely rendkívül érdekes, a wikipedia szerint: „A patak egyik látványossága az Ördöggát, amely a torkolattól visszafelé haladva mintegy 4 km távolságra található, amelyet már egy 1298-as oklevél is említ Urdunggata néven. Nevét onnan kapta, hogy a patak folyására merőlegesen egy sziklafal zárja el a vizet, amely bő vízállás esetén ezt a sziklafalat kénytelen megkerülni. Alacsony vízállás esetén pedig a „gát” előtti kövek között tűnik el a patak, hogy azután a sziklafal alatt „az ördög ismét elővarázsolja a vizet”.”
Idén áprilisban a hihetetlen esőzések ellenére éppen alacsony vízállás volt, pontosan a leírás szerint tűnt el a patak vize az Ördöggát előtt, majd tűnt fel pár száz méterrel utána. Ahogy a zöld jelzést követve újra meg újra átkeltünk a hol vizes, hol száraz patakon, folyamatosan arról beszélgettünk, vajon hogy lehet egy ilyen gyönyörű vidék Szendrőtől pár kilométerre, amelyről még eddig nem hallottunk?* Az Ördöggát valóban nagyon érdekes jelenség, és a barlangot is megnéztük közelebbről!
Nem sokkal ezután elértük a második ellenőrző pontot, amelyet elhagyva jó 80 m szintemelkedést leküzdve másztunk fel a hegygerincre.
Csodálatos panoráma nyílt a szemünk előtt a Bódva völgyére. Balra Martonyi és a Rakaca-víztározó tűnt fel, előttünk a festői dombok által övezett völgy közepén maga Szendrő. Jobbra pedig Szendrőlád irányában a „menekülő” Bódva két oldalán emelkedő dombok állnak őrt ennek a gyönyörű vidéknek.
Utunk a hegygerincen vezetett dél felé, majd leereszkedve visszaértünk a Lipóc ellenőrzőpontra, ahol tagtársaink, Ida és Lajos és a délelőtt már megismert pontőr csapat vártak minket. Innen már csak vissza kellett érni a kiindulási pontra, a szendrői iskolában, ahol forró tea, zsíros kenyér fogadta a fáradt Vitézlőket.
Mindenki, aki teljesítette a távot, kapott egy Vitézlő kitűzőt. Díjat kaptak a különböző távokon leggyorsabban teljesítők, de a szögligeti iskola sem távozott „üres kézzel”, mert a legtöbb intézményi résztvevőt idén is ez a falu küldte! Volt tombolahúzás is, lehetett ott találni bio-sört és mindenféle érdekességet, de minket a közeli cukrászda vonzott, ahol a (nekünk) hagyományos „Vitézlő fagylalt” tette teljessé a Vitézlő Túra élményt.
Közben már azon gondolkoztunk, jövőre melyik távon fogunk indulni? A térdeim szerint bőven elegendő volt ez a 17 km… :)
fotó, beszámoló: Dobos János, SzBK
szerk: SzBK
*a hallás hiánya valószínűleg abból ered, hogy a Rudabányai-hegységről sem sokan hallottunk még, ahol e szép és már őseink által írásban megemlített természeti képződmény található (a szerk.)
Hozzászólások
Vitézlő teljesítménytúra Szendrő környékén — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>