KezdőlapHírekPórul járt generálisok

Hozzászólások

Pórul járt generálisok — 5 hozzászólás

  1. Ha már francia származású császári katonákról van szó legyen egy pozitív példánk is, ami igazi világ kalandorhoz is méltó történetet hordoz:
    Jean-François L’Huillier (1668–1728), a kastély építtetője
    Az építtető, Jean-François L’Huillier 1668-ban a Lotharingiai Hercegségben, a mai Franciaországban fekvő Rambergvilles-ben született egy helyi nemesi családból. A német-római császári és magyar királyi címet viselő Habsburgok hadseregében futott be katonai karriert, és ott volt 1686-ban Budavár visszafoglalói között. A következő évtizedben is a török elleni felszabadító háborúban harcolt, önéletrajzából tudjuk, hogy nagyon büszke volt a Belgrád 1688-as visszafoglalásakor véghezvitt haditetteire. Arról is dicsekedve emlékezett meg, hogy amikor egységével Erdélyben a törökök oldalán harcoló kurucokkal és tatárokkal csapott össze, fogságba esett, de önállóan, a saját pénzéből kifizetett váltságdíj ellenében sikerült kiszabadulnia. Az edelényi birtokot II. Rákóczi Ferenctől ötezer rajnai forintért, zálogba kapta 1700-ban, mert Rákóczinak valószínűleg sürgősen készpénzre volt szüksége.Később azonban ez a kapcsolat az udvar szemében gyanússá tette L’Huillier-t, akit meg is vádoltak azzal, hogy a fejedelem francia kapcsolataiban segédkezik. Ezért 1701-ben hét hónapra fogságba vetették. Végül az udvar beérte annyival, hogy a Rákóczi-szabadságharc idejére eltávolították Magyarországról. Ezekben az években az itáliai Lombardia és Piemont tartományokban, valamint Nápolyban szolgált, és sokáig a Caraffa-vértesezred parancsnoka volt. III. Károly király katonai szolgálataiért bárói rangot adományozott neki, a magyar országgyűlés pedig mindezt honosítással erősítette meg. Ezt egy díszes, latin nyelvű oklevél tartalmazza, amelyet 1715. március 31-én gróf Pálffy Miklós nádor írt alá.L’Huillier így a magyar nemzet tagjává vált, és 1716-ban elkezdte az edelényi kastélya felépítését. A kastély a többi főúri rezidenciához hasonlóan a tulajdonos család társadalmi státusát, a magyar elithez való tartozását hirdette. A vállalkozást beárnyékolta, hogy egyetlen fia elesett egy törökkel vívott, kisebb összecsapásban. L’Huillier sem érhette meg kastélya befejezését: 1728-ban – már egri várkapitányként – Pozsonyban meghalt. Mivel fiúörökös hiányában örökségét lánya vitte tovább, leszármazottai magyar vezetéknevet örököltek.

  2. :-D. Azért az érdekes, h mindkét generális francia, a neve alapján. Lehet, h náluk a fölösleges vakmerőség akkortájt természetes volt?

  3. Kár hogy nem hallgattak a várbéliek Estók Pistára, aki mindig mondogatta, a Várkertbe nem jó ómen terebély diófákat ültetni :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 15 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .