Szatmári Tamás: A kerekudvari vár
Őszintén be kell vallanom a Tisztelt Olvasónak, hogy bár évtizedek óta járom a régmúlt idők romba dőlt várait, mégis a most ismertetésre kerülő erődítményről csak a múlt esztendőben szereztem tudomást. Mentségemre szóljon, hogy róla a régebbi váras könyvek egy szót sem ejtettek, így nem olvashattam, tudhattam róla.
Kedves Vármentő Barátunk!
Szeretettel meghívunk a következő rendezvényünkre, az immár XXVIII. Vármentő Napokra! Minthogy Nemzeti Ünnepünk, március 15. idén vasárnapra esik, ezért úgy döntöttünk, hogy a jobb idő reményében most kicsit később, 2020. március 27-28 -án (péntek-szombat) tartjuk a Vármentést!
Ahogy az ősszel is, abban bízunk hogy ismét lehetőségünk lesz követni és segíteni a Nemzeti Várprogram kivitelezési munkálatait. Ezen felül természetesen el kell végezni a szokásos feladatainkat is, a várat fel kell készíteni a túrázók és a várak szerelmeseinek fogadására!
1567. január 14-én, ma 453 éve, hogy Szádvárat Schwendi csapatainak ötnapi ágyúzása után, Patócsy Ferenc egykori gyulai várkapitány hőslelkű leánya, Bebekné Patócsy Zsófia feladni kényszerült, fegyvereinek és lovainak fejében, katonai fedezettel, minden emberével, kincseivel és ruháival együtt bántatlanul hagyhatta el a várat, majd a közeli Torna várába vonult.
Ezen jeles alkalomból a Szádvárért Baráti Kör helybéli tagjai is koszorút helyeztek el, a faluban lévő emlékét őrző hősi szobornál!
