Miklós Zsuzsa régészre emlékezve

Gyászol a középkori várakat kutatók közössége, hiszen Miklós Zsuzsa elhunytával egy hatalmas oszlop dőlt ki a szakterületen. A látszatra törékeny testben oly nagy szívósság, akaraterő és céltudatosság rejtőzött, hogy előadásait hallgatva hihetetlenül részletes mozaikját ismerhettük meg a históriás régmúlt feneketlen mélységű kútjába lemerülve.

Miklós Zsuzsa régészre emlékezve

Miklós Zsuzsa 1948-ban született Budapesten, életét teljes mértékben a régészetnek szentelte. Középfokú tanulmányai után a debreceni ELTE BTK régészeti szakán szerzett diplomát 1975-ben. Diplomamunkájának címe „A Börzsöny és Ipoly-völgy település története” már sejteni engedte, hogy milyen irányban indul el a fiatal régésznő a szakmai pályán. Ahogy teltek az esztendők, egyre több tanulmány fűződött nevéhez, egyre magasabb szakmai fokozatokat szerzett meg. 1979-ben az egyetemi doktori fokozat témáját a „Gödöllői dombvidék várai” jelentették. Nem tartozott az íróasztal fiókjának író szerzők közé, gondolatait a legtöbb esetben sikerült kiadványok keretében megosztania az érdeklődők szélesebb táborával. Igazi közösségi emberként számos társaság tagjaként fejtett ki tevékenységet. Most csak megemlítjük a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, a Magyar Térképbarátok Társulata, a Magyar Régész Szövetség valamint a Castrum Bene Egyesület keretein belüli munkásságát. Nekünk, lelkes, de mégis csak a szakmán kívüli várbarátoknak innen lehet ismerős a neve, karizmatikus egyénisége. Érdemeit számos díjjal ismerték el, így 1995-ben Nívódíjat, 1997-ben Pro Urbe-díjat kapott, majd 2001-ben és 2012-ben a Schönvisner István-díjjal gazdagíthatta otthonát. Mindezek a sikerek a műemlékvédelmi szakmában nem vakították el, megmaradt mindig csendes, alázatos embernek.

Most hogy felsoroltuk Miklós Zsuzsa régész életpályáját, kérek minden várbarátot, hogy emeljen le a polcról egy könyvet a nagyszámú publikációi közül, és azt olvasva hajtson fejet Miklós Zsuzsa emlékezete előtt.

Emlékét megőrizzük!

Szöveg és fotó: Szatmári Tamás
Szerk.: Vigi



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.