Bebek Imre, a pártütő
Ha fel
lapozzuk az Értelmező kéziszótárt a „politika“ szó jelentését keresve, a következőt olvashatjuk róla: „A politika szó elsődleges jelentése az államvezetés, a kormányzás elveinek és gyakorlatának rendszere, illetve egy társadalmi csoport hatalom megszerzésére és érdekei érvényesítésére irányuló tevékenysége.“ Napjainkban ezen a demokratikus választásokon többséget szerző politikai párt vagy pártok vezette hatalomgyakorlást értjük. De vajon hogyan történt ez évszázadokkal ezelőtt a középkorban? Akkoriban az országok élén királyok uralkodtak, akiket a hatalmas birtokokkal rendelkező főnemesek bizony sokszor véres harcokkal igyekeztek a trónra juttatni vagy éppen onnan lebuktatni.
1382-ben meghalt Anjou „Nagy“ Lajos király, aki egy erős, központosított birodalmat hagyott hátra maga után. Ezen azt értem, hogy a Magyar Királyság mellett a Lengyel Királyság is a jogara alá tartozott. Csak az volt a probléma, hogy utódaként egy 11 éves leánygyermek, Anjou Mária került a trónra. Erre gondolva az édesapa még jó időben vőlegénynek kérte fel Károly német-római császár fiát, Zsigmond brandenburgi fejedelmet. 1382-ben, Nagy Lajos király halála után mégis trónviszály alakult ki, mert a különböző főúri csoportok, akiket akkoriban „bárói ligáknak“ neveztek, más-más személyt akartak hatalomra juttatni. Így szóba került többek között a francia király Lajos nevű öccse, valamint az Anjou-házból való „Kis“ Károly nápolyi uralkodó. A véres belháború évekig tartott, melynek során megölték „Kis“ Károlyt, míg Anjou Mária királynő lovasbalesetben hunyt el. A küzdelemből így végül Zsigmond került ki győztesen, akit 1387-ben koronáztak magyar királlyá. De a vele egyébként szövetséges főnemesi liga tagjai nem voltak elégedettek Zsigmond uralmával sem, ezért 1401-ben fogságba vetették, ahonnét csak az összeesküvők követeléseinek megadása után szabadulhatott.
Mivel ez a honlap Szádvárról szól, éppen ideje bevonni a Bebek család történetét is a politikai csatározások szövevényébe. A frissen trónra lépő Zsigmond király 1387-ben adományozta a szádvári váruradalmat az őt támogató Bebek főnemesi családnak. De a családtagok közül nem mindenki vallott ilyen politikai nézeteket, így Bebek Detre fia Imre vránai perjel sem, aki „Kis“ Károly párthíve volt. Nézetét valószínűleg a délvidéki, horvátországi területek feletti befolyás megőrzése miatt vallotta.
A vránai perjelség egyben egy katonai és egyházi tisztség is volt, hiszen a Johannita {„ispotályos“} Lovagrend magyarországi rendfőnökeként az Adriai-tengerparthoz közel emelkedő Vrána várában jelentős nehéz-páncélos katonaságnak parancsolt. Eleinte még Zsigmond király rendíthetetlen híve, 1392-től horvát és szlavón báni tisztséget viselt. Részt vett az 1396-os törökkel vívott nikápolyi csatában. A johanniták hajóin menekítették el az uralkodót a vesztes ütközet után.
Imre aztán bekapcsolódott a király elleni összeesküvésbe, ami 1403-ben újabb belháborút robbantott ki. Seregvezérként a leváltására küldött Bessenyei Pál hadát legyőzte, őt magát elfogta. Nápolyi László ellenkirály azonban apja „Kis“ Károly halálából okulva, nem mert az ország belsejébe nyomulni. Így pártja lassan szétesett. Bebek Imrét, akit a belharcokból győztesen kikerülő Zsigmond király leváltott a vránai perjelség éléről, 1404-ben már néhaiként említette egy oklevél. Napjaink érdekes párhuzama, hogy a nemzetközileg is jelentős Szádvár TRAIL futóverseny várbeli útvonalának biztosítását már esztendők óta az a hagyományőrző csoport adja, akik a Johannita Lovagrend értékeit vallják. Így kapcsolódik Bebek Imre nagyúr, vránai perjel emlékezete Szádvárhoz.



Hozzászólások
Bebek Imre, a pártütő — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>