Bár alig 2 hete jártunk Torna {szl: Turna} várában, de egy meghívás apropója miatt ismét ott állhattunk szombat kora délután tagtársaimmal együtt a Várhegy alatti parkolóban. Felnéztünk a sziklás hegykúpot koronázó középkori várromra, majd nekivágtunk a jól ismert szekérútnak.
Újra Tornán
A Bebekek nyomában járt a szádvári csapat
Nagy izgalommal vártuk ezt a négynapos programsorozatot, hiszen nem csak az eredetileg felvállalt célunk, vagyis a középkori várrom, Szádvár érdekében gyűltünk össze, hanem kirándulásokat tehettünk a tágabb környezetében is. Lapozzuk fel hát együtt az élményekkel teli „virtuális emlékkönyvet”, így emlékezve ezekről a felejthetetlen nyári napokról!
A vármentő csapat
Indul a csapat!
Azzal kezdeném az élménybeszámolómat, hogy elmagyarázzam a kedves Olvasónak, mit is jelent a címben szereplő „kimaradt” szó? Amióta a barátaimmal – zömmel a Szádvárért Baráti Kör tagjaival – közösen megkezdtük a régmúlt évszázadok legtöbb esetben romokban fennmaradt középkori várainak meghódítását, mindig készítettünk egy előzetes tervezetet. Hová, mikor és mi módon jutunk el – ezt kigondoltuk a hosszú téli napokon, hogy majd amikor zöldellő mezőkre és hét ágra sütő Napra változik az időjárás, a gyakorlatban megvalósítsuk felmerült ötleteinket. De aztán mindig akadtak olyan gátló tényezők, hogy némely történelmi helyszín felkeresése kimaradt. A sok száz kilométeres úton előfordultak eltévedések, forgalmi akadályok, amik drága szabadidőnkből vettek el órákat, így pedig a várak felkeresésének lehetőségét. Nos, ezen a túrán ilyen eddig elszalasztott műemlékeket vettünk célba.