Vasárnap felébredve, rádöbbentem, hogy ez már a kárpátaljai kirándulásunk utolsó reggelje. Mennyi minden történt velünk három nap alatt, oly sok történelmi helyszínt sikerült megnéznünk a lelkes csapattal! De a jó dolgok hamar véget érnek – töprengtem, miközben a szennyest pakoltam befelé a táskába. Még egy jóízűt reggeliztünk, hogy a hosszú útra megerősítsük tagjainkat, majd következett az érzékeny, de rövid búcsúzás a házigazdáinktól. Szentül megígértük, hogy fogunk ide még eljönni, ha lehetőségünk akad rá. Majd a buszon elfoglalva a megszokott ülésünket, a sofőr hazafelé irányította a kormánykereket. Azért még egy órányi kitérőt tettünk, hogy Beregszász városának szélén, a bevásárlóközpontban, mert lám már ilyen is akad Kárpátalján, mindenki feltölthesse tarisznyáját vásárfiával az otthoni kis családja számára. Bent a túlhűtött pultok között kormányozva a rácsos kiskocsikat, legnagyobb keletje a csokoládénak és a különféle sajtoknak, tubusos krémeknek volt, de erősen rácsodálkoztunk a méternyi nagyságú tengeri halra is. Talán nem mondok nagy újdonságot, de Ukrajnában, ugyanúgy, mint kis hazánkban, akinek pénze van, mindent meg tud vásárolni, ami szem és szájnak ingere.
"Szatmári" keresési eredményei
Gondolatok Szádvár 1567-es ostromáról
Egy középkori vár több feladatot látott el sok évszázados fennállása során. Elsődlegesen az előkelő nemesi család számára biztosított jól védhető menedéket és kincseinek biztonságos tárházát. Másodsorban a várbeliek ellátását szolgáló váruradalom központjaként tekintettek rá. Ide szállították be a környező jobbágyfalvak népére kirótt földesúri szolgáltatásokat, élelmiszer és pénzbeli adókat. A feudális rend két nagy társadalmi rétege, a nemesek (földesurak) és a nemtelenek (jobbágyok) elkülönítésének napjainkig a jobb-rosszabb állapotban fennmaradt erődítmények jelentik a leglátványosabb tárgyi bizonyítékait. Akié a vár, azé a hatalom! – állapították meg a történészek teljes joggal. Az erős falakkal védelmezett várban strázsáló fegyveres katonaságnak parancsoló birtokos messze környék felé terjeszthette ki kardját, előtte hajolt meg a nagyrészt mezőgazdasági munkát végző lakosság. Így hát nem csodálható, hogy a várak históriája egyben a várostromok hosszú-hosszú sorát jelenti, hiszen mindenki igyekezett várat szerezni magának, ha pedig ez sikerült, máris a szomszéd várára fájt a foga.
A XIV. Vármentő Napok eseményei
Az időjárás kiszámíthatatlan szeszélye folytán, míg országunk nagy részét elborította a hóvihar, addig Szögliget községénél békesség fogadta a XIV. Vármentő Napokra érkezőket. Március 15-én reggel az emlékműnél sorakoztunk fel, ahol a felszólalók méltóképpen idézték fel a dicsőséges időket. Majd átvonultunk a közeli Művelődési Házba, mert ott egy időszaki kiállítást rendeztek be a település északi határában emelkedő középkori várrom, Szádvár kapcsán. A megnyitó kezdetét Tóthné Mihalik Katalin Szögliget Polgármester-asszonya, Gál-Mlakár Viktor a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze és Bubenkó Gábor helytörténeti kutató és fotográfus rövid beszédei jelentették. Mindenki összegezte, hogy mit jelent neki Szádvár, hogyan kapcsolódik a településhez, annak lakóihoz.
Ismertető a Szádvárban napvilágra került pénzekről
Az egykori Bebek-vár területén 2006 óta végez vármentő tevékenységet a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzájuk csatlakozott önkéntesek hada. A kezdeti területtisztítás véget nem érő folyamata mellett idővel megindultak a várrom rogyadozó falainak állagmegóvását jelentő falazási munkálatok. Majd a Régészeti Hetek során a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereinek irányításával megkezdődhetett a föld mélyének vallatása. Vajon milyen tárgyi emlékek maradtak hátra a sok évszázaddal ezelőtt Szádvárban élt emberek után? Régóta közhelynek számít, hogy a középkori szemétdomb a jelenkor régészeinek kincsesbányát jelent. Az alábbiakban a napvilágra került tárgyi emlékeknek egy szűk köréről, a pénzekről írnék részletesebben.
Új szerzemények a Múzeumban
2013. február 17-én délelőtt tíz órakor a miskolci Herman Ottó Múzeum bejáratánál gyülekező embereket Gál –Mlakár Viktor régész üdvözölte, hogy a meghirdetett program szerint körbevezesse őket a Múzeum időszaki kiállításán. Az április 28-ig nyitva tartó tárlaton a Múzeum új szerzeményei tekinthetők meg. Hogy mit is értünk alattuk pontosabban? Hát a múzeumi munkatársak által a 2012-es esztendőben vezetett feltárások során napvilágra került olyan tárgyi leleteket, amelyeket már sikerült konzerválni az utókor számára.
Felhívás!
Akit a középkori várak jobban érdekelnek, annak az elmúlt esztendőkben bizonyára egyik kedvenc olvasmányául szolgált a „Várak – kastélyok – templomok” című kéthavonta megjelenő újság. Mert ez a színvonalas mű olyan területet vállalt magára a 2005-ös megjelenése óta, amit más médiák nem. Mert nem csak egy szűk szakmai rétegnek szóltak a benne leközölt írások, hanem a természetben kirándulásokat szervező átlagembernek. Aki szeretné megismerni a zöldellő hegyek csúcsán a históriás időkön borongó várromokat. Mit történt hajdanán a komor kőfalak között? Mely személyek számára adott otthon, hogyan teltek hétköznapjaik sok évszázaddal ezelőtt? Mit tudhatunk meg róluk a modernkori régészeti feltárások által? Hogyan lehet legkönnyebben eljutni az erdők mélyén megbújó műemlékhez? Bátran merem leírni, hogy a váras újság milliónyi érdekes információja haszonnal szolgálta a várbarátok kíváncsiságának kielégítését.
A váras újság eddig nekünk segített. Most viszont mi segíthetünk rajta, hogy a továbbiakban is nagy örömmel forgathassuk lapjait.
A részletekről az alábbi linken tájékozódhat:
http://www.talmakiado.hu/ujsag/2012_tajekoztato.htm
A felhívást megfogalmazta: Szatmári Tamás