Laci bácsi újabb “poverpointos” élménybeszámolóját tekinthetitek meg a téli Szádvárról.
Tokár László: Egy év Szádváron II. rész c. élménybeszámolóját itt tekinthetitek meg.
(Microsoft PowerPoint ,.pps (PowerPoint vetítés))
Vígvári Tamás
Egy rablólovag Szádvárban
A fenti cím olvastán a legtöbben most arra gondolnak, hogy Szádvár leghíresebb földesúri családjának, a Bebek famíliának valamely tagjáról fogok regélni. Bár a mohácsi vész utáni korszakból mind Bebek Ferenc, mind fia György számláján bőven akadnak gaztettek, de mégsem ők képezik az alábbi szöveg alanyát.
Történetem főszereplője jó évszázaddal előttük élt. Neve Piotr Komorowsky. A hangzása alapján nem tűnik magyarnak, nem is az volt. A Magyarországtól északra elterülő Lengyel Királyság szülöttjeként látta meg a napvilágot, majd csak a honi krónikákban fordították le nevét Komorowsky Péterre. Sem születésének évéről, sem gyermekkoráról semmit nem tudunk. Engel Pál történész adattára szerint lengyel főnemesi család sarjaként született. Hogy miképpen került szülőföldjétől oly távolra? Azt sem tudni. A számomra az életének eseményei alapján úgy sejlik, hogy mint szerencselovag {rablólovag} akart magának vagyont és dicsőséget szerezni. Ha elolvassuk az alábbi ódon históriát, azt hiszem, rábólinthatunk, hogy sikerült is neki.
Komorowski Péter, mint rablólovag Szádvárban
Várjáró Magazin 2.szám
Dr. Vándor László: Zrínyi-Újvár
Várjáró Magazin 2.szám, Dr. Vándor László: Zrínyi-Újvár
Magyarország vérzivataros történelme során rengeteg erődítmény épült, ezek többsége elpusztult, soknak csak romjai maradtak meg, még több szinte nyomtalanul, csak a szakavatott szem számára észrevehetően rejtőzik a föld alatt.
Sok olyan vár, erődítmény van, melyek az írásos forrásokban ugyan szerepelnek, de pontos helyüket homály fedi. Viszont olyan, mely nemcsak a kutatók számára hozzáférhető dokumentumokban, hanem a történelemkönyvekben is szerepel, s valós elhelyezkedése sokáig ismeretlen volt, nem igen találunk. Azaz egyet mégiscsak: Zrínyi-Újvárat.
A vár helyének beazonosítását, később pedig feltárását végző kutatóként visszatekintve a vár köztudatba kerülésének eseményeire, úgy vélem, hogy egy kis magyar közelmúlttörténet bontakozik ki a szemünk előtt. Ám még mielőtt ezzel foglalkoznánk, érdemes áttekinteni a rövid életű erősség viharos történetét.
Várak, Kastélyok, Templomok – és Szádvár
A Szádvárért Baráti Kör 2006 őszi megalakulásáról és első sikeres vármentő tevékenységéről a Várak, Kastélyok Templomok című, a vár- (kastély- és templom) barátok előtt jól ismert folyóirat III. évfolyamának első számában jelent meg beszámolónk. Büszkeséggel és örömmel töltött el bennünket, hogy a tekintélyes szerzők által nagyra becsült és története során végig szakmailag igen igényes és egyben látványos megjelenésű történelmi és örökségturisztikai folyóirat közlésre és bemutatásra érdemesnek tartotta kezdeményezésünket.
Tégely keresztje
A Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártoló tagjai ugyan – megalakulásunk óta – az ország különböző részein laknak, de örvendetes módon emelkedett azok részaránya, akik Szögligeten élnek. Egyesületünk sok szállal kötődik Szögligethez és a külterületén található, a múlt század közepén elnéptelenített Derenkhez is.
A múlt hónapban egyesületünket megkereste Meggyes József Úr, aki szögliget-szádvári barangolásai közben figyelmes lett egy helyére ismét visszaállított fakeresztre a várból leereszkedő turistaút mentén. A kereszt Tégely János védkerületi alkalmazottnak állít emléket, aki több mint 100 éve azon a helyen veszítette életét. Észrevette azt is, hogy az elhanyagolt emlékkereszt nyáron visszakerült a helyére, és erre kívánta figyelmünket felhívni.
A Tégely-kereszt
Várjáró Magazin 1.szám
Hancz Erika: Yedikule – Isztambul
Várjáró Magazin 1. szám, Hancz Erika: Yedikule – Isztambul
Isztambul csodás, semmihez sem fogható hangulatos, pezsgő utcáin sétálunk. Abban a városban, melyben Európa és Ázsia, a kelet és a nyugat, a régi és az új találkozik. Békésen megfér itt a régi ruhába öltözött utcai serbetárus (serbetnek nevezett frissítő italt árusító személy) és a modern üzletember. Az európai városnegyed Aranyszarv-öböltől délre fekvő része viszont még most is főleg a történelmi nevezetességeiről híres. A törökök szép sorban újítják fel a régi épületeket; megújulnak a régi dzsámik, a síremlékek, a fürdők. De minden műemlékre igaz ez? Sajnos nem.
Várjáró Magazin – Szerkesztői előszó
Kedves Várbarátok, Kedves Érdeklődők!
Mint a tavaszi mezők tarka virágtengere, olyan sokszínűen szép és gazdag várépítészetünk is. A hegyek ormain vagy éppen a rónák között emelkedő erősségek szinte mindegyike rejt magában oly szépségeket, mely megfogja az emberi képzeletet. Mindenki mást és másképpen lát belőlük, de az idővel dacoló ódon falak mindannyiunk számára egyfajta hídként szolgálnak a múlt és jelen között. A gyakran csak romként megmaradt várakban eljátszhatunk a gondolattal, hogy miként élhetett és érezhetett a letűnt korok embere. Ilyenkor hirtelen eltűnik az idő és megelevenedik előttünk a régmúlt; az ostromlott vár hősiesen küzdő katonái, a fáklyák pislákoló fényével megvilágított lovagteremi lakomák, vagy a várudvaron tartott vásárok forgataga. Egyszerre láthatjuk a múltat és a jelent, az utat, amelyen jöttünk és az utat, amelyen ma is járunk.