Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.
A XVII. Vármentő Napok résztvevői (Fotó: Orosházi Bernadette)
A Szádvárért Baráti Kör egyik fő célja, hogy minél szélesebb körben megismertessük szűkebb s távolabbi hazánkkal, és az itt élő emberekkel Szádvárt és környezetét, mindazon értékeket, melyek megmentésén dolgozunk. Ennek részben saját rendezvényekkel igyekszünk eleget tenni, de időnként lehetőség adódik arra is, hogy a régészeti, műemlékvédelmi és művészettörténeti szakma, és egyáltalán, a várak iránt érdeklődő emberek figyelmét más módon is meg tudjuk ragadni.
Egy ilyen lehetőség volt a Castrum Bene egyesület XX. vándorgyűlése is.
Köszöntjük Szögligeten! Háttérben a Várhegy és Szádvár romjai. (Fotó: Bubenkó Gábor)
2014. május 2-án dél körül a szögligeti Művelődési Ház előtti térség egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. Itt gyűltek össze országunk minden tájékáról a középkori várakkal valamilyen kapcsolatban lévő honfitársaink. Ez a vonzalom sokféle lehet, hiszen a réges-régi műemlékekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberektől (régészek, művészettörténészek) kezdve a bakancsot felhúzó, hátizsákos turistákig sokrétű a várak rajongótábora. A várakkal foglalkozó országos szervezet, a Castrum Bene Egyesület 2014-re elfogadta a szögligeti székhelyű Szádvárért Baráti Kör és Szögliget Önkormányzata meghívását egy háromnapos konferenciára.
.jpg "CB_fejlec")
Gyülekeznek a Castrum Bene Vándorgyűlés résztvevői. (Fotó: Dobos János)
A Szádvárért Baráti Kör 2006 őszi megalakulásáról és első sikeres vármentő tevékenységéről a Várak, Kastélyok Templomok című, a vár- (kastély- és templom) barátok előtt jól ismert folyóirat III. évfolyamának első számában jelent meg beszámolónk. Büszkeséggel és örömmel töltött el bennünket, hogy a tekintélyes szerzők által nagyra becsült és története során végig szakmailag igen igényes és egyben látványos megjelenésű történelmi és örökségturisztikai folyóirat közlésre és bemutatásra érdemesnek tartotta kezdeményezésünket.
A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.
A magyarországi várkutatókat magába tömörítő egyesület az idén ősszel – hagyományaitól eltérően – nem Visegrádon, hanem Esztergomban rendezte meg az őszi egynapos találkozóját. Bátran leírhatom, hogy ennek örülni is tudtam, mert így legalább eme patinás város legfontosabb műemlékeinek állapotáról is képet tudott nyerni a nagyszámú érdeklődő. Ebben a várakozásomban nem is csalódtam, hiszen a délután folyamán Tolnai Gergely helyi régész töviről-hegyire bemutatta a gondjaira bízott épületeket.
A Királyi Palota látképe a városból
