Az idei vármentésen sem tudtunk elbújni Bubenkó Gábor kamerájának objektíve elől. :) …persze nem is nagyon akartunk, hiszen lopva már figyeltük, hogy éppen melyik ároknál tart Gabi bá’, és éppen kit faggat kedvenc váráról. Titkon már summáztuk magunkban gondolatainkat, hogy: melyik árokban vagyunk, mi a feladatunk, mit keresünk és mit találtunk már, majd a lányok igazgatni kezdék hajukat, mi pedig verejtékünket próbáltuk elrejteni…
A „Szádvári Uradalom” őrzője és megörökítője: Bubenkó Gábor
…már harmadik napja küzdöttük fel magunkat a Várhegyre, már marmadik nap vettük kezünkbe csákányainkat a szádvári (majd 40 fokos) kánikulában…, de olyan sikerélmények, mint a 18-as árok csapatának jutottak, minket elkerültek a 19-esben :(
Idén (nem tudom melyik ároknál először, de) bevett gyakorlattá vált, hogy hangos üdvrialgással jeleztük egyik gödörből a másikba, ha valaki, valahol talált valami érdekes leletet. Nah, egy ilyen, mindent elsöprő erejű kiáltást hallottunk szerdán reggel (mely a Ménes patakig biztos elhallatszott), mire mindenkinek kiesett a kezéből a szerszám és megindultunk a hang irányába…
Egy hatalmas ágyúgolyó került elő Szatmári Tamás csákányozása közben! …később az ágyúgolyó kézről-kézre járt, mert mindenki érezni akarta a súlyát, Tamásunk pedig csillogó szemekkel máris az ágyúgolyó történetét kezdte kitaláni és előadni nekünk. Figyeljünk rá, mit mesél!
Az ágyúgolyó megtalálásának örömteli pillanata…, mert tényleg ott volt egy riporterünk, s aki nem hiszi, járjon utána :)
Sziasztok!
Először is köszönöm Viginek a felkérést élménybeszámoló írására, mivel a szádvári vármentő hetek valódi „élményt” jelentenek számomra. Ekkor ugyanis lapátot és csákányt ragadva kiléphetek az építész szerkesztő programok „papírteréből” az anyagi valóságba, valamint a műemléki elvek útvesztőjéből a veletek való beszélgetésekkel újabb, fontos, az építészeti tervezés során szem előtt tartandó igényeket mutattok meg, amelyeknek ugyan úgy meg kell felelnem egy tervezés során, mint a legmagasabb szintű szakmai elvárásoknak.
Bálint! Vigyázó szemedet Szádvárra vessed! :)
Az idei „háromdés” fotózásból a Csonka bástya sem maradhatott ki. :)
Vígvári Tamás háromdimenziós fotói a Csonka bástya és környezetének kutatásáról
Zsolttal két éve találkoztam először, s már akkor megjegyeztem magamnak, hogy munkabírása messze az enyém fölött áll. :) …akkor, a kaputoronynál olyan mély árkot ástak, hogy egy új farkasveremnek is beillett volna…, mi meg csak lestünk, hogy hol vannak, mikor bemásztak a kutatószelvényükbe, s a fejük sem látszott ki.
Az idei vármentésre Zsolt már – majdnem – teljes családját elhozta, mellyel vitathatatlanul ő tartja a szádvári Guinness rekordot, a „legtöbb családtagját beszervezni tudó” kategóriában, hiszen hatodmagával érkezett Szögligetre. :)
Kovács Zsolt beszámolóját fogadjátok szeretettel!
A Kovács család bemutatja: Egy nagy család Szádváron
Az idei négy kutatóárkunk mellett, az elnyert NKA-s pályázatnak köszönhetően -bár szerényebb mértékben, mint terveztük, de- lehetőségünk nyílt a Csonka bástyánál előzetes falkutatásra. Feladat volt még a bástya nyugati oldalán lévő várfalnál, az állagmegóvási munkák kivitelezéshez szükséges állványhelyek kialakítása. (információim szerint a munkák már el is kezdődtek!)
A vármentő hét idején e területen dolgozott Tomatás Tímea, akinek beszámolóját fogadjátok szeretettel!
Tomatás Tímea beszámolója a Csonka bástya és környezetének kutatásáról
