A magyarországi várkutatókat magába tömörítő egyesület az idén ősszel – hagyományaitól eltérően – nem Visegrádon, hanem Esztergomban rendezte meg az őszi egynapos találkozóját. Bátran leírhatom, hogy ennek örülni is tudtam, mert így legalább eme patinás város legfontosabb műemlékeinek állapotáról is képet tudott nyerni a nagyszámú érdeklődő. Ebben a várakozásomban nem is csalódtam, hiszen a délután folyamán Tolnai Gergely helyi régész töviről-hegyire bemutatta a gondjaira bízott épületeket.
"Vármentő Napok" keresési eredményei
Sarjazááás?! Már megint az a fránya sarjazás!
Egy igaz várbarátnak minimum katarzis érzés, hogy kedvenc várában saját két kezével tehet azért, hogy az ágyúzást átélt falak tovább fennmaradjanak, vagy egyszerűen csak kilátszódjanak a rekettyésből. Így voltam ezzel én is. Szép emlékek jutnak eszembe, mikor éppen hét éve a vár déli oldalán csatárláncba állva nekivágtunk a turistaúttól a várfalig tartó hegyoldal sarjazásának. Remek hangulat volt, mindenki mindenkit cukkolt, hatalmas életigazságok és viccek cseréltek gazdát, s titkon mindenki a másikat figyelte, hogy előrébb vagy hátrébb jár a hegyoldalon, mint ő. Fürkésző szemek vizslatták a domboldalt, hátha a következő kő alatt lesz egy puskagolyó, egy elhagyott pénzérme, s ez a folyamatosan jelen lévő endorfin-érzés képes volt megtörni azt a monotonitást, ami ezt a munkát jellemzi. Eszméletlen, hogy mennyi sarja van egy bokornak! A tavaly levágott és elszáradt csonkok még mindig mérgesen néznek rád, te pedig már a fiatal hajtásokat aprítod.
Szádvári élménybeszámoló, avagy a 19-os árok és csapata 3D-ben
Akár hiszitek, akár nem, majdnem a saját árkunkat felejtettem el megfotózni 3D-be. Mindig halogattam a dolgot, hogy még nem elég mély az árok, meg hogy belóg a ponyva, stb, stb,…, a munkanapok végén meg, mire mindenki kijött a “gödörből” és nekiálltam volna fotózni, addigra a porondmester már mindig leengedte a cirkuszi sátrat, azaz a ponyvát.
Szádvári élménybeszámoló, avagy a 19-es árok Baranyi Réka szemével
Folytassuk beszámolóink sorát egy eddig még nem szerepelt kutatószelvénnyel, a 19-essel! (hajrá 19-es!) Volt szerencsém nekem is ebben az “árokban” egy hétig csákányoznom, így nagy várakozással vártam a “lányaink” beszámolóját. Először mindig a vendég -tanítja jóapám- :), így fogadjátok szeretettel Baranyi Réka beszámolóját!
Szádvári élménybeszámoló, avagy a 17-os árok Kurucz Klaudia és Szász Barbara szemével
Egy újabb élménybeszámolót olvashattok a VI. Vármentő Hét eseményeiről. Soron következő mesélőink a “lányok”, akik a szegedi egyetemről érkeztek hozzánk nyári gyakorlatukra: Kurucz Klaudia és Szász Barbara. A tikkasztó augusztusi forróságban a 17-as kutatószelvényt választották maguknak, beszámolójukat fogadjátok szeretettel:
Az idei VI. Vármentő Héten első ízben vettünk részt. Négyen mentünk, mint csoporttársak a Szegedi Tudományegyetemről, ám hamar kiderült, hogy rajtunk kívül még mások is érkeztek onnan, sőt legtöbbjükkel egy árokban tevékenykedhettünk.
Az egy hét óriási élmény volt számunkra, hiszen első éves régészhallgatóként, eddig nem adódott sok lehetőségünk ásatásokon részt venni. A Szádváron töltött idő kitűnő lehetőséget biztosított nekünk az ásatásokon alkalmazott technikákat, módszereket, és egyéb terepi gyakorlatikat (pl. ásatási napló írása, a leletek elcsomagolása…) megfigyelni, elsajátítani. Ezen kívül számos új ismeretséget is köthettünk, megismerkedtünk a kedves és elhivatott várbarátokkal, a bányászokkal, a lelkes segítőkkel, helyi lakossal.
Szádvári élménybeszámolók, avagy a 18-os árok Szatmári Tamás szemével
Folytassuk élménybeszámolóinkat a VI. Vármentő Hétről. Következő mesélőnk Szatmári Tamás, alias NagyonVárbarát, aki a 18-as kutatószelvényt választotta munkahelyéül az augusztusi rekkenő hőségben: