Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények, barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:
A 2013-as ásatáson
Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai
Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.
Indulhat a vármentés!
Kenéz Andrea sorozata, 8. rész
Ezúttal néhány kisebb, az Észak-Magyarországban megjelent cikket idézünk fel:
Ezúttal a 10 év Szádváron – A mi Szádvárunk sorozat keretében egyesületünk legkreatívabb tagja – aki az üvegfestéstől a hímzésen át a verselésig számos művészeti ágban mutatta meg egyesületünk érdekében is sokoldalú tehetségét (nem is beszélve egyedülálló archívumáról, melyben minden fellelhető szádvári anyag évtizedekre visszamenően megtalálható) – mutatkozik be és vall arról, mit jelent neki Szádvár. Fogadjátok szeretettel Miliczkiné Kenéz Andrea gondolatait!
Családi kiránduláson jártam először a várban
Még februárban kezdődött. Marci fiam kérésére elkezdtem olyan nyári munkát keresni, ami akár egy jó nyári program is lehet. A történelem iránti érdeklődési köre, és a diákéveimben több ásatáson történt részvételem jó kiindulási alapot jelentett. Megbeszéltük, ha találunk ilyen munkát, megyünk.
Hosszas keresés, levelezés után rátaláltunk Szádvárra. Előzőleg még soha nem hallottunk róla, ezért a weboldalon talált leírások, élménybeszámolók nagyon kíváncsivá tettek.
Apa és fia, munkában a 22-es legénysége. (Fotó: Bubenkó Gábor)
