Gyakorta felmerül bennem a kérdés, hogy milyen lehetett a „kezdet kezdete” Szádvár esetében? Amikor a területet birtokló földesúr és néhány embere a Ménes-patak völgyében lovagolva kutatóan fürkészte, vajon hová építsenek várat a környező hegycsúcsok közül? Még napjainkban sem tudjuk, hogy a mély patakvölgy északi vagy a déli oldalának magaslatára húzták fel előbb az erősséget?
Elöljáróban annyit, hogy eléggé babonás vagyok. Ezért a Szádvárért Baráti Kör tagjaként már hónapok óta izgultam, hogy a jelenlegi világjárvány idején vajon sikerül-e egy teljes munkahéten keresztül dolgoznunk Szádvár középkori romjainak megmentése érdekében? Vajon a járvány és időjárási tényezők megakadályoznak minket a műemlékvédő tevékenységünkben?
XIII. Vármenző Hét
Az elmúlt szombaton megélénkült a Csepel-sziget nyugati oldalán található ercsi-rév környékének forgalma. Egyre több autóval parkoltak le azon emberek, akiket az itt emelkedő „Pajtába” meghirdetett „Régészeti közösségek II. országos találkozója” programja vonzott ide. A gyülekezőket egy hagyományőrző honfoglaló lovas porfelhőbe burkolózó produkciói kápráztatták el.
A cikk címe talán irodalmi asszociációt ébreszt, és nem véletlenül, mert valóban G. G. Márquez regényének címe motoszkált a fejemben, mikor a címen töprengtem. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk már, hogy milyen a részben újjászületett vár, több tag és önkéntes résztvevő szinte csak azért jelentkezett a március 12 -15 -re meghirdetett rendezvényünkre, hogy végre láthassa, azonban ez a szigorított védekezés szabályai miatt nem valósulhatott meg.
Azért választottam a XXVIII. Vármentő Napokról szóló élménybeszámolómnak ezt a kissé furcsának tűnő címet, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik szót használjam arra a nagyarányú változásra, amely az elmúlt időszakban Szádvárral történik. Hiszen a 2006-ban még bozóttal eltakart, egyre nagyobb mértékű omlásokkal rongált várrom a megmentésére alakult Szádvárért Baráti Kör tagjai és önkéntesei által indított állagmegóvásokban egyre inkább visszanyeri régi formáját, a még álló kőfalak sebei lassan begyógyulnak. Ezen értem a „szépül” kifejezést, míg az „épül” szó alatt olyan objektumok létesítését, amelyek eddig nem léteztek az egykori Bebek-várban. Gondolok itt például a Csigából felvezető lépcsősorra. Tehát összefoglalva a szépülő és épülő műemléket mindenképpen érdemes felkeresni és a változásokat megtekinteni az Aggteleki Nemzeti Park területére látogatóknak.
Eléggé régen írtam már a Szádvárban napvilágra került régi pénzekről, 2013 márciusában és 2015 áprilisában születtek ilyen témájú cikkeim. De most, Gál Viktor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, valamint Vinis Zoltán és Nagy Zoltán barátom segítsége jóvoltából a 2020 augusztusi XII. Vármentő Hét alkalmával bőséges „zsákmány” gyűlt össze az egykori várlakók által elvesztett pénzekből. Mind a 20 érmét szeretném ismertetni rövidebb-hosszabb terjedelemben.
