Kedves Olvasó, az alábbi cikket – rendhagyó módon – nem egy, hanem három szerző nevével szignózhatjuk. Ezt azzal kell megindokolnom, hogy mindhárman olyan témáról írtak, amiben részt vettek az otóberi vármentés idején, így személyes tapasztalatukat tudták megosztani a nagyközönséggel.
Engel Pál történész tézise szerint a középkorban épített várak eleinte a birtok tartozékainak számítottak, ugyanúgy, mint például a környékbeli jobbágyfalvak vagy az út- és révvámok. Éppen ezért a viharos magyar történelem miatt nagyon megfogyatkozott számú korabeli oklevelekben, a legtöbb esetben a birtokok határát meghatározni akaró hivatalos, királyi vagy egyházi tisztségviselők, meg sem említették magát az erősséget, hanem inkább a bejárások során jól észlelhető terepadottságokra koncentráltak, azokat jelölték meg írásaikban. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a kirendelt hivatalnok és írnoka a tanúk és a szomszédos földesurak képviselőivel közösen bejárták az adott birtok határait, azt határjelzőkkel látták el, az esetleges vitás kérdéseket megtárgyalva. Könnyű belátni, hogy a földbirtokos által épített új várat kellő személyzettel és folyamatos élelmiszer küldeményekkel kellett ellátni egész fennállása során.
Az Esterházy-uradalom épületei
A Szádvárt egykoron uraló Bebek főnemesi család számos tagjának históriája kívánkozik mozivászonra, oly kalandos fordulatokkal járt. De szerintem közülük is toronymagasan kiemelkedik az utolsó Bebek-férfiú, György uraság élettörténete. Hiszen amikor világra jött 1529-ben Bebek Ferenc és Warkóczi Margit házasságából, a Magyar Királyságot a törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháború sújtotta.
Magyar főnemesi házaspár korabeli ábrázolása
Kenéz Andrea sorozata, +1. rész
Horváth Imre: Szobrot kapott a hős várvédő úrnő
Észak-Magyarország újság, 2018. június 8., péntek
Kenéz Andrea sorozata, 12. rész
Velkei Tamás: Ágyúgolyó és dobókocka
Interneten választottak maguknak várat • A jogszabályok néha lehűtik a civil lelkesedést
Észak-Magyarország, 2014. 12. 24.
