Kedves Barátaink, Követőink!
2017 januárjában lesz 450 éve annak, hogy a Habsburg-párti Schwendi Lázár kassai főkapitány 1567 január elején ostrom alá vette az erdélyiek mellé állt Bebek György főúr birtokában álló Szádvárt, melyet távollétében felesége, Patóchy Zsófia védelmezett az őrség élére állva.
Szádvár alaprajza az ostrom környékén, a XVI. század végén, Drezda (forrás: http://szadvar3d.hu/ )
Szatmári Tamás: Egy zsoldosvezér élettörténete a XVI. századból
A január hónap Szádvár históriájában mindörökké az 1567-es nagy ostromhoz fog kötődni, hiszen a várbirtokot kisebb megszakításokkal már évszázadok óta birtokló Bebek főnemesi családtól ekkor vették el véglegesen egy ostrommal. Tavaly ilyenkor a várvédők élén álló Bebek Györgyné, született Patóchy Zsófia úrnőről regéltem – ebben a bejegyzésben –, most illőnek tartom bemutatni az ellentábornak parancsoló embert is.
Ő Lazarus Freiherr von Schwendi. Mivel szeretjük magyarosítani a nehezen kiejthető idegen neveket, sokkal közismertebb Schwendi Lázár néven. Ezért a továbbiakban e névvel említem magam is.
Schwendi Lázár
2013 márciusában került fel a honlapra egy cikk, amelyben az erősség területén fellelt pénzekről adtam ismertetőt. Szerencsére az azóta elmúlt időszakban több régészeti kutatást is sikerült elvégezni, amelyek során tovább gyarapíthattuk „vármúzeumunkon” belül a numizmatikai gyűjteményünket.
Szatmári Tamás: Újabb ismertető a Szádvárban napvilágra került pénzekről
Széllel és esővel bélelt Szádvárunk.
Szádvár D-ről, fotó: Vígvári Tamás
A fenti jelzőkkel bátran illusztrálhatom, hogy mi fogadta a vármentőket 2015 márciusában, a XVIII. Vármentő Napok alkalmával. Amikor ugyanis péntek reggel a szokott helyen és időben, vagyis a Szögliget község északi határában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháztól elindultak felfelé a kanyargós szerpentinen, amit már 2006 ősze óta koptatunk, a drága fényes Napocska egy percre sem akarta nekünk fénylő orcáját megmutatni. De mi bátran törtünk előre a csúcs felé, hiszen volt olyan eset is, hogy március idusán hóesésben kellett dolgoznunk. Olvasd tovább →
A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.
