A Szádvárért Baráti Kör szeretettel meghív minden kalandvágyót, várbarátot, egy kicsit mozogni kívánót, érdeklődőt, fórumozót, tagot- és leendő tagot…, egy csuda jó hétvégére Szádvár romjaihoz.

A Szádvárért Baráti Kör szeretettel meghív minden kalandvágyót, várbarátot, egy kicsit mozogni kívánót, érdeklődőt, fórumozót, tagot- és leendő tagot…, egy csuda jó hétvégére Szádvár romjaihoz.

Végre elérkezett azon októberi hosszú hétvége, amikor a Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártolói ismét összesereglettek a csodálatos természeti környezetben emelkedő középkori várrom érdekében. Aki már részt vett ilyen vármentő napokon, az, tudja milyen erőfeszítéseket kívánnak meg a résztvevőktől ezek a több napos akciók. Hiszen a felvezető út igen megerőltető, a bokrok tüskéi szúrnak, a kövek között bokatörő járni. Mégis a lelkesedésünk töretlen maradt, sőt a régmúlt idők néma tanújaként fennmaradt műemlék megóvására újabb emberek is csatlakoztak hozzánk.

A Lisztes-bástya
Van valami különös – megint – a levegőben…, különben mivel magyarázhatnánk azt a fajta furcsa viselkedést, amit mostanában az ország legkülönbözőbb pontjain élők egyszerre éreznek, élnek át. Van, aki már az elemeket tölti a fényképezőgépébe, van, aki a szabadságos papírjával szalad a főnökéhez, hogy le ne maradjon a nagy eseményről, van aki akkurátusan listát készít, hogy mit kell majd csomagolnia az útra és vannak akik már szinte vágják a centit a közelgő időpontig…

Az Új-bástya D-ről
Már rutinosan pakoltam be a hátizsákba azokat a tárgyakat, amelyek szükségesnek ítéltem a zordonnak ígérkező hétvégére. Az időjárás-jelentések ugyanis szelet, esőt, sőt hózáporokat jósoltak. A vastag talpú bakancs mellé – egyéb téli ruhadarabokon túl – odakerült a sarkkutatók által is megirigyelhető melegséget nyújtó, bár csúnyácska pulóver, amiért nem kár, ha megtépik a tövisbokrok.

Logónk
Kedves Olvasó, az alábbi cikket – rendhagyó módon – nem egy, hanem három szerző nevével szignózhatjuk. Ezt azzal kell megindokolnom, hogy mindhárman olyan témáról írtak, amiben részt vettek az otóberi vármentés idején, így személyes tapasztalatukat tudták megosztani a nagyközönséggel.
Gyermekkorom kedvenc írója, Jack London örökbecsű regénye jutott az eszembe, miközben a XVII. Vármentő Hét apropója miatt kezdtem pakolászni a hátizsákomba. Hiszen nekünk, a Szádvárért Baráti Kör tagságának és a hozzánk csatlakozó lelkes önkénteseknek az egykori Bebek-vár egy hétig tartó kutatása kiszakadást jelent a szürke hétköznapokból, a robotolásból a munkahelyeinken. Nagy kalandunk vasárnap délután kezdődött el, amikor megérkeztünk a hegyek oltalmazta Szögliget községébe és elfoglaltuk szállásainkat.