A fal a munka előtt

A mintegy 50 méteres falszakasznak csak kisebb részlete látszott ki a kőből és meszes földből keletkezett sáncból. A munka elvégzésére a Szádvárért Baráti Kör tagjai vonultak fel csákányokkal, lapátokkal és metszőollókkal felfegyverkezve. A legtöbben már tapasztalt vármentőknek számítottak, hiszen 2006 ősze óta számos alkalommal vetették be erejüket a műemlék megóvása érdekében. A másodszor megrendezett Szádvári Nemzetközi Gyermektábor részt vevői is derekasan besegítettek a munkában. 

Kezdődik a kibontás

A törmelékből kitermelt köveket külön raktuk, hiszen ezek felhasználásával történik majd az állagmegóvás, hogy újabb évszázadokig dacolhasson az elemekkel. A műemlék területén végzett tevékenység szakmai felügyeletét Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Irodájának, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeumának munkatársai látták el, továbbá segítséget nyújtottak a fizikai munkához is. 

A vármentők csapatának egyhetes otthont adó Ménes-völgyi Szalamandra-turistaház biztosítása érdekében köszönetet mondunk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának. Úgyszintén hálával gondolunk Esztike nénire, aki a mindig éhes vármentők gyomrának megtöltéséről gondoskodott fáradhatatlanul. 

A munka dandárja

A kialakult napirend a következőképpen foglalható össze: Hét órakor ébresztő, majd erőre kapva a bőséges reggelitől, irány a Várhegy. Szisztematikusan haladtunk az északi várfal kibontásával, nyugatról keleti irányban. Napi átlagunk kb. 10 métert tett ki. Azonban a Csiga közelébe jutva, sajnálattal tapasztaltuk, a kőfal annyira szétporladt, hogy szinte semmi sem maradt belőle. Ezért inkább meghagytuk a törmelék alatt, ami védőtakaróként óvja az időjárás viszontagságaitól. Majd jövőre az állagvédelem során lesz feltárva és kiegészítve. 

Készen vagyunk

Az esti meleg vacsora elfogyasztása után a fáradt vármentők összegyűltek, hogy meghallgassák a felkért előadók szavait, miképpen látják ők Szádvár és környezetének múltját és jövőjét. Nagy várakozással fogadtuk a történelmi idők avatott ismerőit, a diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend kiválóságait. Az Aranysarkantyúsok a múlt évi sikeres Várnap visszatérőiként mutatták be a korabeli lovagi világot, ismét nagy sikert aratva. 

Az Aranysarkantyúsok bemutatója

Az időjárás, mintha csak bocsánatot akart volna kérni a viharos, esőáztatta kezdeti hónapokért, megfordította a köpönyegét. Most forrón sütött a Nap a magaslaton. Izzottak a kövek, áradt belőlük a meleg, szédelegtünk az erős fényben. Szerencsére vármentő terveink fontos részét képezte, hogy maradjanak az erődítmény területén ligetes jellegű facsoportok, árnyékot adva az ide érkező vándoroknak. Most jólesett néha megpihenni, hűsölni alattuk. 

Az északi várfal munkálatai mellett sor került a középsővár udvarán heverő, több mázsás darázskövek megvizsgálására is. Ezek ugyanis egy, vagy akár több várkapu keretéül szolgálhattak. Mostani felmérésük alapján kiszerkeszthetőek a középkori bejáratok méretei. Még nem ismeretes, miképpen kerültek a kapu keretkövek a mostani helyükre, és a jövő feladata lesz annak kiderítése is, sor kerülhet-e összeillesztésükre.    

A kapuív darabjai

Sok még a rejtély, a kutatásra váró titok Szádvár körül, hosszú évekre adva feladatot a kutatóknak. Most ismét sikerült tennünk az egykori Bebek-vár megóvásáért.

Szöveg és kép: Szatmári Tamás

Éljenek a szponzorok, avagy a "kesztyűs-banda"

Fagyos téli vidék látképe fogadta a VIII. Vármentő Napokra összegyűlt társaságot szombat reggel a Szögliget község északi határában megbújó Szalamandra-turistaháznál. Miközben vidáman emlegettük egymásnak a velünk esett régi történeteket, fel-felpillantottunk a Várhegyre, ahol ismét derekas munka várt reánk. A társaság nagy része már ismerte a feladatot, tudta milyen nehézségekkel jár a hegyi terepen végzett emberpróbáló tevékenység.

Mégis mindannyian szeretjük, hiszen ezért gyűlünk össze már több esztendő óta. Szögligeti tagunk – Mihalik Imre – révén szerszámainkat terepjáróval előreküldtük, míg a csapat nagyobb része gyalogszerrel vágott neki a meredek szerpentinnek. Bátran leírhatom, hogy mire a 460 méter magas Várhegy sziklaplatójára felértünk, senki sem fázott! Rövid balesetvédelmi oktatás után csoportokban nekiláttunk a kiosztott feladatoknak.

Sem a később érkezők, sem a hó, sem az akadályok nem állhatták utunkat...

A nyárra tervezett állagmegóvási feladatokra készülve elsősorban a belsővár keleti palotafalának és a külsővár északi kőfalának környékét tisztítottuk meg a felesleges növényzettől.

Derekasan dolgozunk

Az előbbi helyszínen szomorú kép fogadott, az egykori emeletes lakóépület maradványaiból újabb darabot harapott ki az időjárás. Így teljes mértékben egyet kell érteni a műemlékvédelmi szakemberekkel, hogy ennek megóvása a legsürgetőbb feladat.

Az idő vasfoga újabb harapást ejtett a palotafalon

A szorgalmas kezekben forgó metszőollók a kisebb hajtások, a motoros fűrészek pedig a nagyobb bokrok és fák között vágtak derekas rendet. Míg a felnőttek dolgoztak, addig a gyerekek hóembert készítettek a tavaly megóvott déli várfalon. Déltájra járt, mikorra mennyei illat terjengett el a középkori romok között. A Nova-Alpin Kft. ismét vendégül látott minket az immár legendássá vált sajtos-füstös-tejfölös lángosára. Mondhatom senkit sem kellett bíztatni, mindenki ott sündörgött a hatalmas tepsi körül.

Lángos, virslis lángos..., soroljam még?

Már lebukott a nap a zordon hegyek mögött, amikor levonult csapatunk a Várhegyről. Vasárnap reggelre eldőlt, hogy a tavasz legyőzi a telet, a jólesően melengető nap sugarai láttán vidáman vágtunk neki ismét a csúcsnak. A déli oldalon foltokba húzódott össze a hó, ellenben észak felől még sí lesikló versenyt lehetett volna rendezni. Sorainkat újabb önkéntesek töltötték fel, szerencsére jó hírünk egyre több lelkes természetjáró és műemlékpártoló embert megtalált. A Szádvárért Baráti Kör tagjai által elkészített paprikás krumpli elfogyasztása mellett szó esett nyári terveinkről is, amikor újabb részletét szeretnénk megóvni a legendás Bebek-várnak, Szádvárnak…

Vármentésünk 2. napján is szorgalmasan dolgoztunk (és bandáztunk

Jó étvágyat, avagy csendélet a várban, délidőben

…Ennek véghezviteléhez mindenki segítségére számítunk!

Szöveg: Szatmári Tamás

Célunk a Vár belső falainak megtisztítása a növényzettől.

Szádvár romjai a községből

Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Kérünk, hogy hozz Magaddal védősisakot, védőkesztyűt, fűrészt vagy ágvágót.

A vármentők a Várhegy alatt fekvő Szögliget község hangulatos vendégházaiban lesznek elhelyezve. Reggeliről és ebédről mindenki maga gondoskodik. A vacsorát a Barátik Kör tagjai biztosítják.

Szállást 2010. február 15-ig a kapcsolat@szadvar.hu email címen lehet rendelni, később ezt mindenkinek egyénileg kell bonyolítani.

Hogy miért is ajánlom?!

“Friss” tagja vagyok a csapatnak és elmondhatom, hogy azonnal befogadtak. A munkálatok mindig nagyon jó hangulatban folynak. Mivel az ország minden pontjáról gyűlünk össze esténként felvonultatjuk szülővárosunk nemzeti “csemegéjét”. Így a Várvédők pálinkafesztiválon is részt vehetnek. Ez persze okot ad a jóízű beszélgetésekre, éneklésre, táncra. Ami persze jól esik egy-egy fárasztó nap után.

Van még hely a várban... és a képen is Csatlakozz hozzánk!

Mindegy honnan jössz és hogy hány éves vagy…, gyere és tartozz közénk!

Legyél Te is a csapatunk része!

Szeretettel: a Szádvárért Baráti Kör Tagjai

 Szöveg: Némethy Olga

Elfogult vagyok. Mondhatnám egyszerűen: csak! Akkor viszont elvesznének az izgalmas részletek, melyek a most elbeszélt két napban születtek, töltötték meg a Várhegyet és színezték ki szögligeti ottlétem perceit.

Csoportkép a Német-bástya előtt

Csütörtökön késő délután értem a Váralja Vendégházba, s míg kipakoltam két napra szánt vármentő-gúnyámat, már alig vártam, hogy leöblíthessem az út porát jófajta szögligeti vörösborral. Társaim folyamatosan érkeztek, így késő estére a község szinte valamennyi szállását elfoglaltuk, s hagyományainknak megfelelően gyülekeztünk törzshelyünkön, a vendégházban, ahol is hajnalig tartó beszélgetésekbe feledkeztünk a rég nem látott (vár)barátokkal.

Péntek reggel sajnos esőre ébredtünk (azonban ez még mindig jobb volt a márciusi megpróbáltatásainkhoz képest, amikor éjjel 5 centi hó esett, sőt tovább havazott), így aztán vízálló felszerelésünket magunkra húzva a Szalamandra-ház felé vettük az irányt. Sokan kávéra vágytak a ködös és nyirkos időben, engem a forró tea térített magamhoz, majd Eszti néni kétfogásos reggelijével teljesedett be sorsunk: találgattuk, hogy jóllakottságunk vagy az eső az, ami igazán hátráltat bennünket, hogy végre elinduljunk fel, a várba.

A péntek reggeli barátságtalan idő

Kilenc óra körül az időjárás megkegyelmezett a vármentő kompániának, elállt az eső, s bár a köd még mindig eltakarta előlünk a csúcson lévő várat, szerszámmal a kézben végre nekivághattunk az emelkedőnek. 
A meredek hegyoldalon kissé szétszóródott a csapat, ki több pihenőt iktatott be, ki a nehezebb szerszámok miatt haladt lassabban, és volt, aki a várhoz vezető egykori (szekér)út sziklába vésődött keréknyomait szemlélte hosszasabban. 
Akárhogyan is történt, háromnegyed óra múltán újra együtt volt a csapat a külső vár udvarán, s bár a megszokott panorámát köd takarta el, a falak és bástyák kövei így is cinkosan kacsintottak ránk, mint régi ismerősökre. 
Az eligazítás után a brigádvezetők elindultak a nekik kijelölt területre a maguk kis csapatával, és elkezdődött a vállalt munkálatok első napja. Magam a déli oldalra kerültem, ahol a feltörekvő aljnövényzetet kellett visszaszorítanunk, sarjaznunk, míg mások ugyanezt tették a különböző várrészekben; avagy éppen az egykori ciszternák kitakarítása jutott nekik feladatul. A társaság egy része a külső vár déli fala előtt rendezte a terepet: voltak, akik követ hordtak, mások a nyári állagmegóvási, falazási munkákat folytatva fugázták a falszakaszt. Ezen felül is volt munka bőven, mindenkinek jutott tennivaló, szerencsére sokan voltunk és sok mindent csináltunk, észre sem vettük az idő múlását, és máris delet harangoztak.

A vár különböző pontjain elkezdődött a vármentés

 A Nova-Alpin Kft. ebédeltetett meg minket: sajtos-tejfölös lángost sütöttek nekünk, fent a várban, a Német-bástya tövében, amit forró, boros teával öblítettünk le!

Első napi ebédünk a sajtos-tejfölös lángos

Kisvártatva folytattuk félbehagyott munkánkat, majd délután négy óra körül a teljes vármentő brigád leballagott a hegyről vacsorázni. Aztán jóllakottan a szállására vonultunk pihenni, feltöltődni a második napi munkához. Gondoltuk akkor.
Ám még aznap este megérkezett a községbe a várva-várt csobánci csapat, a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium, kötelességünknek éreztük, hogy meglátogassuk őket szállásukon, s illően fogadjuk őket, és bizony késő éjszakáig tartott az illő fogadtatás…

Szombat reggel kissé izomlázasan, de bizakodva néztük az eget, és mivel semmi zavaró körülmény nem merült fel, így a bőséges reggeli után rögtön nekivághattunk a hegyoldalnak, nemsokára pedig folytattuk a vármentést az egykori Bebek vár falai között és körötte. Immár kiegészülve a csobánci csapattal, sőt: újabb várbarátok csatlakoztak hozzánk, volt, aki a távoli Vág-völgyből érkezett hozzánk.

A vármentés 2. napján folytattuk a megkezdett munkát

A munkabeosztás változott az előző napihoz képest, így kissé átrendeződve ugyan, de a szokott módon és minőségben haladtunk tovább. Második napra kőhordást választottam, s bizony a csobánci csapat mellett jól esett délben a pihenés és az ebéd, melyet ezúttal szádalmási barátaink (ALMA Hagyományőrző Egyesület) készítettek el számunkra és cipeltek fel a hegyre. Isteni gulyáslevest kanalaztunk tányérunkból, a nyáron kijavított várfalat használtuk asztalnak, s bár nem volt se sima, se egyenes, az ilyen apró problémákat feledtette velünk a remek ízvilág, valamint a napsütésben elénk tárult panoráma. Úgy éreztük: nem is lehetnénk jobb helyen, mint ahol vagyunk.

A Szádalmásiak fantasztikus ebédje

Az őszi, ez évben második vármentésünket este – remélem hagyományteremtő céllal – a Major-vendégházban fejeztük be, ahol a Sasa&Gabica duó élő előadásával hajnalig tartó mulatozás vette kezdetét. Ki gondolta volna, hogy a kétnapi kemény munka után ez a társaság még táncolni és énekelni fog? Higgyétek el nekem: mindenki megtáncoltatta baráti körünk elnök asszonyát, hajnalra pedig igencsak rekedtre énekeltük magunkat.

S hogy miért éppen Szögliget? Ezért! Ezért a két napért és a korábbi munkálatokért, amikor tettünk azért, hogy álljon a vár. Azért, amikor gyerekeink veszik át kezünkből az ágvágót és építik vissza helyükre a legördült köveket, és azért is, mert egy olyan közösségben tevékenykedhetünk, ahol csak az számít, hogy együtt lehessünk és egyet akarjunk: megmenteni Szádvárt!
Ezért Szögliget.

Remélem, hogy a VII. Vármentő Napok résztvevői – majd 80 ember – jól érezte magát, kellemesen elfáradt, és márciusban ismét csatlakozik hozzánk, hogy újra együtt lehessünk!

A Szádvárért Baráti Kör ezúton köszöni meg minden résztvevőnek, hogy Szádvárra áldozta szabadidejét és munkáját ezen a szép, hosszú hétvégén!

Vígvári Tamás

Lenyűgöző panoráma, középkori várfalak és egy fantasztikus csapat... Csatlakozz Te is!

Várunk téged is egy jó hangulatú közös munkára 2009. október 23-24-én, a szokásos rend szerint érkezés október 22-én délután-este, távozás október 25-én délelőtt.

Lánc, lánc... csatárlánc

Szállást és étkezést (október 23-án és 24-én reggeli és vacsora) tőlünk is kérhetsz, ha jelentkezel e-mailben címen 2009. szeptember 27-ig.

Vároldal, jó arcok... jó munka

Bővebb információt a jelentkezésed visszaigazolását követően küldünk.

Izzanak a fürészek, fogy a bozót... a D-i vároldal újra a miénk

Baráti üdvözlettel:

Szádvárért Baráti Kör
www.szadvar.hu
+36-30-662-2290

Csobánc öregtornyánál pózolunk

Szíves invitálásnak tettünk eleget, mikor a Csobánc Váráért Alapítvány, illetve a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium meghívására az SzBK néhány tagja Gyulakeszire érkezett, hogy részt vegyen a csobánci Kőkereső és Kőgyűjtő Hétvégén.

A 376 m magas bazalthegy

A szombat reggeli felhős és szeles idő ellenére majd félszáz lelkes vármentő gyűlt össze a falu templománál, ahonnan – az aznapi munka első erőpróbájaként – a társaság együtt kaptatott fel a Várhegyre. Mire kiszuszogtuk magunkat a várba való feljutás fáradalmai után, az időjárás is kegyeibe fogadta a kőgyűjtő társaságot, hiszen a felhők elvonultak és a kristálytiszta időben, a lenyűgöző balatoni panorámában gyönyörködhettünk, majd Szigliget és Sümeg várának figyelő tekintete közt munkához láttunk.

Szigliget és Sümeg várai

A társaság két nagyobb csoportra tagolódott, az egyik a vár déli sarkát kezdte el kitisztítani, míg a másik, köztük a szádváriakkal az öregtorony földszinti helyiségénél állt munkába. Az egykor szebb napokat látott épületrész mára már teljesen betemetődött, csupán dongaboltozatának indítása volt sejthető a falakon. Az izmokat keményem megmozgató csákányozás és lapátolás eredményeként szinte végtelen számú kisebb és nagyobb kő került elő, melyet kis csapatunk hősiesen a megadott helyre hordott és kupacolt.

Az egykori öregtorony földszinti helyísége

Nem szabad azonban elfeledkezni az asszonyok és lányok szintén tettre kész csapatáról sem, akik a várudvaron fejtették ki áldásos tevékenységüket, ebédet főzvén a megfáradt társaságnak. Az ebéd nem csak azért esett jól, mert pihenhettünk egy kicsit a nap delelőjén, hanem azért is, mert valami fenséges gulyást készítettek a bográcsban. Délután a bátrabbak még lapátoltak is és velünk együtt hordták a köveket.

Várudvar, ebéd és pihenéééés

Napközben megkóstolhattuk a helyi borokat, közben pedig fiatalok mutatták be a vár és a Várhegy összes részletét; mondák és helyi történetek cseréltek gazdát, majd egy-egy pihenés alkalmával alaposan megnéztük a 2 évvel ezelőtti és a tavalyi munkáik eredményét. Végül az első nap embert próbáló munkája után, az est közeledtével összepakolt a társaság és levonult a hegyről a megérdemelt pihenőjére…

A vár D-i részlete

A rendezvény kapcsán köszönet illeti a szervezők alapos munkáját, a szállás és étkezés megoldását és biztos vagyok abban, hogy egy gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét a csobánci és a szádvári várbarátok között a kétnapos közös munkával.

Bízunk benne, hogy csobánci barátaink is meglátogatnak minket a 2009. október 23. és 24. napján tartott Szádvári VII. Vármentő Napokon, ahol baráti szertettel várjuk őket!

Pillanatképek a VI. Vármentő Napokról

Péntek reggel a természet barátságtalan arcát mutatta: reggel hóesés kísérte a várhoz igyekvő népes társaságot. A lelkesedést az egész nap sűrűn szállingózó hópelyhek sem tudták megtörni, és most is, mint mindig a romterületre érkezve az önkéntesek azonnal munkához láttak. Feladat a külső vár déli fala előtti területet megtisztítása volt a sűrű, sokszor tüskés bozótostól, előkészítve a nyárra tervezett további állagmegóvási munkálatokat. A csapat a rideg időjárással mit sem törődve egész nap dolgozott és este a finom vacsorától feltöltődve még arra is maradt ereje, hogy a taggyűlésen megvitassák a közös ügyeket, melyek előkészítik az év további teendőit.

A munka pénteki eredményeitől meghatódott szombat igazi tavaszi idővel ajándékozta meg a vármentőket. A mai feladat az előző napi munka folytatása volt délnyugati várfal mentén. A csapat először kézi erővel a tavalyi munkák nyomán sarjadó friss hajtásoktól tisztította meg a hegyoldalt, majd előkerültek a komolyabb eszközök. Zúgtak a láncfűrészek, csattogtak a bozótvágók és a fejszék, melynek nyomán egyre jobban fogyatkozott az aljnövényzet a várba felvezető turistaösvény mellett. A kivágott bozót kupacokba gyűlt. Ebédre a helyi közösség hagymás-zsíros kenyérrel és teával vendégelte meg a vármentőket. Egész napi fáradozást végül siker koronázta. Mire sötétedni kezdett, sikerült átlátható ligetté varázsolni a kijelölt területet.

A közösen elfogyasztott ízletes reggelik és vacsorák, az együttes munka és az esténkénti asztal melletti beszélgetések ismét megerősítették az összetartozást, új ismeretségek, talán barátságok is köttettek, és sikerült új embereket megnyerni az ügynek, Szádvár megmentésének.

A Szádvárért Baráti Kör ezúton is szeretne köszönetet mondani minden régi és új részt vevőnek. Külön köszönet illeti a munkánk szakmai felügyeletét biztosító Aggteleki Nemzeti Park és az ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt. munkatársait. Találkozunk ősszel – október 23 -24-én – a VII. Vármentő Napokon!

Kedves Barátom,

Immár VI. alkalommal tartjuk Szögliget közelében lévő Szádvár megsegítésére a Vármentő Napokat.

Várunk téged is egy jó hangulatú közös munkára 2009. március 13-án és 14-én.

Szállást és étkezést tőlünk is kérhetsz, ha jelentkezel e-mailben szadvar@gmail.com címen 2009. február 15-ig.

Bővebb információt a jelentkezésed visszaigazolását követően küldünk.

Nagyon várjuk a találkozást veled! Írj gyorsan!

A Lisztes-bástya

A hosszú autóút végén ismerősen köszöntöttek ránk az aggteleki hegyek.Elfoglaltuk szállásunkat, ahol a sorra megérkező barátaink köszöntése a későéjszakába nyúlóan elhúzódott. Másnap reggel indultunk a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra turistaházig. Innen Szögligeti Önkormányzat szívességéből a régi országúton egy darabig busszal juthattunk felfelé. A várromhoz vezető út jó részét azonban most is gyalog kellett megtennünk, a felfelé kaptatást nehezítette, hogy szerszámainkat is vittük magunkkal. A feljutás – és rövid pihenő – után munkához láttunk.

Innen már csak gyalog...

Csoportokra bontakozva, az Aggteleki Nemzeti Park és a Kulturális ésÖrökségvédelmi Hivatal miskolci szakembereinek útmutatásai szerint kezdtünk neki tevékenységünknek. Elsődleges feladatunkat most is a természettel vívott örökharcunk, vagyis a korábban már levágott bokrok és fák friss hajtásainak eltávolítása jelentette az egy hektáros várrom területéről és falainak előteréből. Mások a halmokra rakott köveket rendezték, melyeket majd a későbbi állagmegóvások során fognak felhasználni a szakemberek, és így tevékenykedtünk később is mindhárom munkával telt nap folyamán.

A vár déli látképe Ny-ról

Sajnos az időjárás az első napon nem pártfogolt minket, mivel az északi irányból érkező sötét felhőkből kisebb-nagyobb adagokban záporozott ránk az égi áldás. Bizony elfáradtunk a nap végére, ennek ellenére este még sokáig virrasztottunk, mert az együtt átélt élmények hatása ébren tartott minket. Szerencsére a következő két napon már derült égbolt alatt folytathattuk a vármentést.

A külső várudvar D-i részlete

Délidőben a helyiek gondoskodtak táplálásunkról, pörkölt, bográcsban sütött bundáskenyér, végül gulyás volt a menü, melyet jó étvággyal fogyasztottunk el, így merítve erőt munkánk folytatáshoz.

Mindenkinek van dolga?

A harmadik nap délutánján fáradtan, de a kitűzött feladatok teljesítésének tudatában szedtük össze szerszámainkat, hogy levonuljunk a Várhegyről. Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy idejét és erejét áldozta Szádvár megmentése érdekében. Találkozzunk hát ismét 2009 tavaszán!
- Szatmári Tamás -

Eszerint 22-én szerdán érkezünk Szögligetre, 23-án csütörtökön, 24-én pénteken és 25-én szombaton dolgozunk, hazautazás 26-án vasárnap lesz.

A munkán részt vevőket kérem – amennyiben meg tudják oldani -, hozzanak magukkal a bozót és az aljnövényzet irtásához alkalmas eszközöket pl. Göller olló, bozótvágó kés stb. Munkáskesztyűre, illetve időjárás ellen védő ruhára most is szükség lesz.

Várunk mindenkit szeretettel!
érdeklődni lehet: szadvar@gmail.com

Táblaavatás és a Csapat