A kétnapos rendezvényen a visszajárók újra átélhetik mindazokat az élményeket, melyek miatt rendszeresen felkeresik Szögligetet. Akik pedig még csak most barátkoznak a gondolattal, hogy szeretnének megismerni bennünket, és segíteni munkánkat, akkor erre itt az alkalom!

A munka célja a vár belső területének megtisztítása.

Hamarosan újra találkozunk...

A megérkezés izgalma, az első nap reggelén a várba vezető kaptató legyűrése a vállon a szerszámokkal, a várfalak közt egész nap végzett közös munka, az esti beszélgetések kiszakítanak bennünket a hétköznapokból, és módot adnak arra, hogy ilyen formában is hozzájáruljunk kulturális örökségünk megmentéséhez.

A rendezvény második napján kirándulás keretében felfedezhetjük a vártól délre emelkedő Óvár-tetőn hajdanán emelt és eddig még fel nem tárt védművek területét, ahová eddig szervezett formában még nem jutottunk el.

A vármentők Szögliget község hangulatos vendégházaiban igényelhetnek szállást, ebben segítségére lehetünk azoknak, akik 2012. január 25. napjáig jelentkeznek a szervezes@szadvar.hu email címen.

Szeretettel várunk mindenkit!

Szádvárért Baráti Kör

Azoknak, akik október 20-án a szlovákiai Szádalmás – Jablonov nad Turňou – település felé utaztak, az időjárás nem a derűsebb arcát mutatta. Útközben az ablaktörlők ingását és a haragos esőfelhőket figyeltük. Mégis mindenkiben élt a szilárd akarat, hogy részt vegyünk az immár sorrendben XI. Vármentő Napokon. Most a Szádvárért Baráti Kört már esztendők óta segítő szádalmási Alma Hagyományőrző Egyesület meghívására érkeztünk meg a település szélén emelkedő, minden kényelmi szempontból tökéletes, teljes mértékben felújított egykori Esterházy-magtárhoz. Ezt a patinás épület vált otthonunkká a következő három napban.

Szádvár - Lisztes-bástya

Péntek reggelre a feltámadt szél elfújta az esőfelhőket a vidékről, így bizakodva vágtunk neki, a Várhegy oldalában felfelé vezető szerpentinnek, melynek minden kanyarja régi ismerősként üdvözölt minket. A szokásos munkavédelmi eligazítás után nekiláttunk a soha el nem hanyagolható vártisztítási folyamatnak. Mivel már régebben elvégeztük a nagy területű várromban és környékén található erdő ligetesítését, most csak a lágyszárú növényzet számított célpontnak. Tevékenységünknek a déltájban szétáradó ínycsiklandozó illatok vetettek véget. Szögligeti Miklós barátunk és társa ismét megörvendeztette a vármentőket az immár legendássá vált lángosával. Az éhes kompánia hamar körbevette a nagyméretű tepsit, és figyeltük, hogy sercegnek a finom falatok. Az ebédidő félórája alatt vidáman beszélgettünk, a rég látott ismerősök megosztották egymással élményeiket. Ezek a találkozók évről-évre nem csak az egykori Bebek-vár megóvásáról szólnak, hanem a baráti kapcsolatok ápolásáról is. Éhünket elverve kora délutánig folytattuk munkánkat, majd búcsút intve a vén kőfalaknak, levonultunk a hegyről.

Szádalmáson a jóízű vacsora elfogyasztása után az SzBK szervezeti kérdései kerültek terítékre. Megvitattuk az elmúlt időszakban elért eredményeket, de szó került a jövő feladatairól is. Bátran leírhatjuk, akad bőven teendő a 2012-es esztendőben is.

Vármentők

A szombati napot a környék néhány nevezetességének megtekintésére szántuk. Első megállóhelyül a közeli Tornagörgő – Hrhov – római katolikus temploma kínálkozott. Az egykori erődtemplom jellegére a napjainkig fennmaradt kőfala és szögletes tornya mutatott. Számunkra az igazi szenzációt azonban a templomhajó falában elhelyezett vörösmárvány sírkő fedőlap jelentette. Ez fedte ugyanis Bebek György királynéi tárnokmester sírját. Nagy nehézségekkel, de sikerült kisilabizálni a gótikus feliratát. A bevésett 1371-es dátum azonban csalóka, mert ez a főnemes által alapított gombaszögi pálos kolostor alapítási évét jelenti és nem a zászlósúr halálának (+1390) idejét.

A plébániatemplom után elsétáltunk a közeli darázskőbányához, amiről gyanítható, hogy Szádvár építőanyag beszerző helyeinek egyike lehetett. Hálás fotótémának bizonyult a mellette harsányan zubogó vízesés is.

Alig néhány kilométert autózva érkeztünk el Torna – Turňa nad Bodvou – városába. Itt a helybeli várbarátok képviselői fogadtak minket. Ők kalauzoltak nagy szívélyességgel előbb a közeli plébániatemplomhoz, aminek régészeti kutatása nagy meglepetésekkel szolgált. A XIV. században keletkezett szakrális hely históriáját a fiatal plébános nagy átéléssel, igazi lokálpatriótaként tolmácsolta, minden építészeti elemet bemutatva. Figyelemre méltónak bizonyult a restaurálás alatt lévő szentély, benne Tornai János nemes úr sírkövével, valamint az ülőfülkés falon megtalált korabeli freskó.

Kirándulás a környék látnivalóihoz

A vallási célú épület után lépteinket a közeli hegyet koronázó, a középkorban jelentős szerepet játszó tornai erődítmény felé irányítottuk. A hozzá vezető hegygerinc sziklájában jól látszódtak az évszázadok alatt belevájódott szekérnyomok. Fent erős szél fogadott, de ezzel mit sem törődve jártuk be az ódon falakat, vizsgálgatva felépítésüket. Bizony ráférne a tornai várromra is a segítő kéz, hiszen a területét és környezetét sűrű bozót takarja, a rogyadozó kőfalak pedig életveszélyes állapotúak. Bízunk benne, hogy a kicsiny, de lelkes vármentő csapat további társakra lelve, mielőbb megkezdheti nehéz, de nemes műemlékvédő feladatát.

Torna vára

A kirándulás napjának utolsó megállóját a közeli Szádelő – Zádiel – falucska mögötti gigantikus sziklahasadék meghódítása jelentette. Csodáltunk a félelmetes ormokat, amik mellett eltörpül a kicsiny emberfia. A természetnél nincs csodálatosabb! – sóhajtottunk fel, baktatva a völgy mélyén kanyargó úton. A több kilométernyi séta során, több helyen is információs táblákon lehet olvasni a természetvédelmi terület növény és állatvilágáról. A grandiózus sziklaszurdokban feltámadt hideg szél szinte megfagyasztotta bennünk a vért, így örömmel kortyolgattuk a túra végpontját jelentő turistaházban kikért forró teát.

Visszatérve a parkolóba, elérkezett a búcsúzás pillanata. Minden jelenlévő szentül megfogadta, hogy tavasszal ismét találkozik a többiekkel, hiszen ilyen remek bulit vétek volna kihagyni.

Kirándulás a sziklahasadékhoz

Szöveg és Képek: Szatmári Tamás,
Szerk.: Vígvári Tamás

Mint a feltárás felelős vezetője szeretném ebben a pár sorban mély köszönetemet kifejezni mindenki előtt, aki szabadidejét, erejét, energiáját, és kitartását nem kímélve mászta meg minden reggel a 460 m magas hegycsúcsot, hogy ezt követően több órás megfeszített munkával hozzájáruljon Szádvár történetének, és az egykor itt élt emberek életének mimnél alaposabb megismeréséhez. 

Rövidesen olvashatjátok a régészeti kutatások első összefoglalását, pár érdekes lelet bemutatásával együtt.

Szádvári vármentő csapat

Résztvevők: Babik, Milan, Bagó Dániel, Bencze Katalin, Bencze Zsolt, Bencze Zsolt ifj., Berta Lujza Boglárka, Bubenkó Gábor, Dobos János, dr. Fejes Erik, dr. Karpács Eszter, dr. Kovács Lajos, dr. Pászti László, Farkas Roland, Gergely Tamás, Gombócz István, Grecmajer Tamás, Fekete Dénes, Jakab Csanád, Jenei Anita, Kenéz Andrea, Király Béla, Kovács Zsolt, Kőhalmi Réka, Láng János, Medve Balázs, Mikes Nikoletta, Molnár Csilla, Molnár Tamás, Nagy Andrea, Pálfi Tibor, Pesti Gábor, Pesti Katalin, Petróczki József, R. Szabó Róbert, Sipos Sándor, Surovec Róbert, Szabó István, Szabó László, Szatmári Tamás, Szűcs Viktor, Sztricskó Tamás, Tomatás Tímea, Vinis Zoltán, Vígvári Tamás.

 Még egyszer köszönöm nektek!
Gál-Mlakár Viktor

Bubenkó Gábor: Szádvári panoráma

Még az időjárás is kegyesnek bizonyult a Szögliget északi határában, a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháznál gyülekező vármentőkkel szemben. Derűs, tavaszi napsugár tekintett le a X. Vármentő Napokra összesereglett lelkes műemlékpártolókra. A régi ismerősöket örömmel üdvözöltük, és szívesen fogadtuk az új segítőket. Nagy szó ebben a mai rohanó világban, hogy ennyi ember nem sajnálja a szabadidejét, fizikai és anyagi erejét feláldozni a közös célért, Szádvár megmentéséért. 

A jól ismert szerpentinúton felballagva elénk tárult a kőfalak ismerős sziluettje. A sarjak kivágása jelentette most is munkánk dandárját. Mindezt a déli hegyoldalt ellepő, bokatörő kőtengerben, ahol a vadrózsabokrok tüskéi szúrós vendégszeretettel fogadják a lelkes vármentőt. Hamar kimelegedtünk, lekerült rólunk a nagykabát és a pulóver.

A déli oldal hősei

Déltájban szádalmási barátaink ínycsiklandozó ebédet tálaltak fel, sült szalonnát, zsírjával lecsöpögtetett hagymás-túrós kenyérszeletekkel. 

ebéd1: sült szalonna zsírjával lecsöpögtetett hagymás-túrós kenyérszeletek.

Vacsora után a terített asztalnál szó esett komoly témákról is. Megválasztottuk a Szádvárért Baráti Kör tisztségviselőit az elkövetkezendő 4 évre, meghallgattuk és megvitattuk az előttünk álló esztendőre kitűzött célokat. 

Közgyűlési pillanatkép

A második napon – a sarjazás mellett – a szakemberek által kijelölt helyeken köveket rakodtunk, előkészítve a IV. Nyári Vármentő Hét munkálatait.

Kőhordó brigád, alias a kőhordás hősei

Délben az immár hagyománnyá vált legendás sajtos-tejfölös-fokhagymás lángos illatára gyűltünk össze a külsővár udvarán Szabó Miklós és barátainak jóvoltából. 

ebéd2: lángos

 A X. – jubileumi – Vármentő Napok alkalmával az SZBK elnök asszonya kedves szavak kíséretében minden részt vevőnek emléklapot nyújtott át. Hogy repül az idő, ki gondolta volna 2006 őszén, hogy ilyen sokra haladunk! Hatalmas a változás. Aki kezdettől fogva köztünk volt, megerősítheti szavaimat. Legelőször semmit sem lehetett látni Szádvárból, csak a mindent elborító zöld dzsungel fogadta a látogatót. Most pedig jól átlátható, ligetes hegytetőn barangolhatunk. 

Tevékenységünket ismét segítette Martin Sarossy, aki – társaival együtt – az Eperjestől északra emelkedő Nagysáros (Velky Saris) várának megmentéséért fáradozik.

Hétfői napon felkerekedtünk, hogy megnézzük, ők mire jutottak eddig. Az esős, hideg és szeles időjárás sem tudta elvenni a kedvünket, hogy feljussunk az 570 méter magas sárosi Várhegyre. Ha mi, a szádváriak hatalmas fába vágtuk a fejszénket, akkor a sárosiak legalább háromszor akkora terhet vettek a vállukra.

Sáros várában

Hasonló vonás a Szádvárért Baráti Körrel, hogy ők is 2006 óta törődnek a lakóhelyük melletti erődítménnyel, amelynek romjait embermagasságú bozótból kellett kiszabadítani. Megkezdődtek a régészeti feltárások, az első helyreállítások. Mindkét vármentő csapat ugyanazzal a nehézséggel küzd. Hogyan lehetséges a szűkös körülményeket kihasználva, minél többet tenni e nagy területű várromok védelméért? Erről illetve a tervezett együttműködésünkről beszélgetve váltunk el végül egymástól, és indultunk a haza vezető hosszú útra. 

Átélte és lejegyezte: Szatmári Tamás 
Átélte és szerkesztette: Vígvári Tamás
Átélte és fotózta: Bencze Zsolt, Bubenkó Gábor, Szatmári Tamás, Vígvári Tamás és még sokan mások

Szádvárat ábrázoló rézkarc

Nem tudni. Egy azonban biztos: a Szögliget község fölött magasodó Várhegy tetején csendesen és elhagyatottan pihen Szád vára, mely egykor nem pusztán a hegy tetejét uralta, de ura volt ő az egész vidéknek, távoli falvaknak is. Az egykor ágyúk zajától, puskaportól hangos várudvaron ma már csupán a szél süvít, vagy olykor egy-egy szarvas éji neszezése, madarak vidám, hol meg bánatos feleselése hallatszik.

 A vár pihen.

Pihen, mert súlyos sebei még nem hegedtek be, ő maga kevés a gyógyuláshoz, mégis: próbál életben maradni.

Sérült testét a földdel takarja, ám a zord szél és a kemény fagy az ő betegágyánál is folyvást vívják végtelen harcukat. Ejtvén rajta újabb sebeket, néhol egyszerűen kiharapva egy darabot belőle.

Szenvedése ugyan messzire látszik, értő gyógyítóra mégsem talál.

Számára most lelassult az idő, oly régóta várja már a segítséget. Lassan már el is elfelejti, hogy egykor mily mozgalmas volt élete, milyen fontos része volt ő a világnak. Egyre fakuló emlékként, ha lehunyja szemét még fel tudja idézni az egykori színeket és hangokat, melyek megtöltötték minden szegletét. Az istállóban a friss szalma illatát, a  lovak dobogását, a várkapu zsírzásra váró nyikorgó szárnyát, a népes szolgahad nyüzsgését a konyhán, avagy Zsófia nagyasszony halk imáját a kápolnában.

Ma még halványan látszik az egykori kép.

Próbálja felfogni mi történhetett, hová lett az élet, hiszen csak pár pillanatra csukta be szemét, s csak egy szemhunyásnyit pihent, s most itt fekszik romjaiban: minden üres és elhagyatott. Gyönyörű palotája már a múlté, erős bástyái romokban hevernek, s burjánzik mindenhol a gaz, már ki sem látni tőle.

 Talán megállt az idő… Vagy kihagyott egy keveset?

 Amíg aludt, itt járt egy vidám és szorgalmas társaság. Kemény munkával újra átláthatóvá tették a várat, lentről s fentről egyaránt szabadon pásztázhat a szem. A bástyák sebeibe kapaszkodó fákat kivágták, máskor megvizsgálták eltakart falait, kijavították ott, ahol hibádzott. Körbástyája és egyes várfalai máris megerősödtek, palotafala sem omlik már tovább. Sok még a tennivaló, de a lelkesedés töretlen.    

Most megint alszik a beteg vár. De a faluból már ismerős hangokat hoz a szél: a vidám és lelkes csapat újra gyülekezik. Csomagokat és szerszámokat pakolnak, és közben fel-felpillantanak a hegy tetejére, fürkészvén a magaslatot. 

 Mosolyogva ébred: Újra itt vannak! Remény a gyógyulásra! Elszántságuk bátorságra vall, s az öröm mosolyt hív arcára. Azon tűnődik, most vajon melyik részét vizsgálják, hol folytatják gyógyítását. Alig várja már a hegy tetején felbukkanó ismerős arcokat.

 Eljöttek hát megint!

—Vígvári Tamás—

X. Vármentő Hétvége, 2011. március 12-13. (szombat-vasárnap)
Információ:
E-mail: kapcsolat@szadvar.hu
Telefon: + 36 30 662 2290 

A vármentő csapat

A munkálatokat megelőzte egy egyeztető tárgyalás, melyen az elkövetkezendő évek feladatait vitattuk meg. A következő szervezetek vettek részt a megbeszélésen:

• Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Iroda,
• Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága,
• ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt.,
• Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeuma,
• Szögliget Község Önkormányzata,
• Szádvárért Baráti Kör. 

Egyeztető tárgyalások, megbeszélések

Idén ősszel is a felvállalt munka a szokásos és kikerülhetetlen sarjazás, vagyis a túlburjánzó növényzet megritkítása volt. Ezzel a módszerrel érhetjük el, hogy a nagy területű várrom átlátható, és akár rövidnadrágos kirándulók számára is bejárható legyen. Biztosan sokan barangoltak már tövisbokrokkal és embermagasságú csalánnal benőtt várromban, ahol semmit sem tudtak látni és fényképezni. Nos mi, a Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártolói ezt akarjuk elkerülni.

(Vár)munka közben

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és Mihalik Imre fűkaszákkal és motoros fűrészekkel segített minket, hangos zümmögésük bejárta a fennsíkot. Az október 22. és 23.-án végzett munkában megjelent önkéntes műemlékbarátoknak szeretnénk megköszönni a fáradozásukat, hogy ismét feláldozták szabadidejüket az egykori Bebek-vár szépülésére.

Hős vármunkásaink, fűkaszákkal

Sáros (Šariš) várát Martin Sárossy képviselte. Nem csak munkájával került közelebb az egyesületünkhöz, hanem reményeink szerint egy hosszú távú kapcsolat kezdődött el ezzel a nappal a két vármentő csapat között.

egy barátság kezdete...

A IX. Vármentő Napok végére a pont vasárnap délelőtt került, amikor a helyére került az immár 4 nyelvű, felújított információs tábla.

Az új (4 nyelvű) információs táblánk

Szöveg és képek: Tomatás Tímea,  dr. Kovács Lajos, Szatmári Tamás

Várjuk, olyan lelkes várbarátok vagy várbaráti társaságok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának hozzánk, hogy együttes erővel szorítsuk vissza az egyre szemtelenebb aljnövényzet térhódítását.

Vámentő Napok, Szögliget - Szádvár, 2010. október 22-23.

Célunk, hogy a vár déli oldalán, a várudvarokban és a várfalakon elterebélyesedett gyomnövényzetet visszaszorítsuk. Ehhez nem kell mást tenned, mint hogy kölcsönkéred nagyszüleid kertészkedős felszerelését: a metszőollót, az ágvágót és talán még egy kisebb fűrészt is. Majd beszerzel egy védőkesztyűt, s mindezt a hátizsákodba csomagolod, a kétnapi -gondosan megválogatott- ruházatod mellé.

Ha az időjárást nem is, de a jó hangulatot már mi biztosítjuk. Sőt, ha időben jelentkezel/jelentkeztek, akkor még szállás ügyében is a segítségetekre leszünk.

A két napos vármentő napokon, reggelente a szögligeti Szalamandra-háznál gyülekezünk, majd 8 óra körül elindulunk a Várhegyre. 40-45 perces sétával szoktunk felérni a várhoz, hogy aztán rövidebb szuszogás és pihenés után, 9-kor elkezdhessük a munkát.

Irány a Várhegy!

Hidd el, nem kell szakirányú végzettség a gyomnövénnyel szemben, magad is fel fogod ismerni, s ha mégis kétséged támadna, akkor akár a brigád vezetőkhöz, akár az Aggteleki Nemzeti Park munkatársaihoz is fordulhatsz segítségért. Nótázhatsz, mesélhetsz munka közben, mi biztos meghallgatunk, hogy aztán délben megállva egy nagyot pihenjünk. Ha eddig azt gondoltad, hogy lángost csak a nagymamád tud keleszteni és kisütni a meleg kis konyhájában, akkor nagyon tévedsz. A Nova-Alpin Kft megmutatja neked, hogy ez megy hegyen is, várudvarban is. Csak jótanácsként mondom el, hogy vigyázz mennyire eszed magad tele isteni sajtos-tejfölös lángossal, mert a délutáni munka sokkal nehezebb teli hassal

Igen, jól látod, sül a lángos!

Délután 4 óráig folytatjuk harcunkat a gyommal szemben, mikor is közösen levonulunk a hegyről és Eszti néni fantasztikus vacsoráját -megérdemelten- elfogyasztjuk. A nap hátralévő részében pedig szabad foglakozásként kezdetét veszi a várbaráti-beszélgetős, borozgatós, késő éjszakába nyúló esténk. Még egy jótanács, ha hoztál nagyapád féltve őrzött szilva pálinkájából, akkor egyrészt gondolj ránk is, másrészt meg a “másnapra”, amikor is reggel ébresztő és irány újra a hegy

Csapataink harcban állnak, reszkess gyom!

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, s a ki még nem próbálta ki harcát az aljnövényzettel szemben, annak most itt a remek lehetőség. Mutasd meg nekünk, hogy legény vagy a hegyen

Találkozzunk 2010. október 22-én és 23-án Szögligeten, a Szalamandra-ház előtt, reggel 8-kor!

Legyél Te is csapatunk része!

Üdvözlettel: Szádvárért Baráti Kör Tagjai

A fal a munka előtt

A mintegy 50 méteres falszakasznak csak kisebb részlete látszott ki a kőből és meszes földből keletkezett sáncból. A munka elvégzésére a Szádvárért Baráti Kör tagjai vonultak fel csákányokkal, lapátokkal és metszőollókkal felfegyverkezve. A legtöbben már tapasztalt vármentőknek számítottak, hiszen 2006 ősze óta számos alkalommal vetették be erejüket a műemlék megóvása érdekében. A másodszor megrendezett Szádvári Nemzetközi Gyermektábor részt vevői is derekasan besegítettek a munkában. 

Kezdődik a kibontás

A törmelékből kitermelt köveket külön raktuk, hiszen ezek felhasználásával történik majd az állagmegóvás, hogy újabb évszázadokig dacolhasson az elemekkel. A műemlék területén végzett tevékenység szakmai felügyeletét Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Irodájának, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeumának munkatársai látták el, továbbá segítséget nyújtottak a fizikai munkához is. 

A vármentők csapatának egyhetes otthont adó Ménes-völgyi Szalamandra-turistaház biztosítása érdekében köszönetet mondunk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának. Úgyszintén hálával gondolunk Esztike nénire, aki a mindig éhes vármentők gyomrának megtöltéséről gondoskodott fáradhatatlanul. 

A munka dandárja

A kialakult napirend a következőképpen foglalható össze: Hét órakor ébresztő, majd erőre kapva a bőséges reggelitől, irány a Várhegy. Szisztematikusan haladtunk az északi várfal kibontásával, nyugatról keleti irányban. Napi átlagunk kb. 10 métert tett ki. Azonban a Csiga közelébe jutva, sajnálattal tapasztaltuk, a kőfal annyira szétporladt, hogy szinte semmi sem maradt belőle. Ezért inkább meghagytuk a törmelék alatt, ami védőtakaróként óvja az időjárás viszontagságaitól. Majd jövőre az állagvédelem során lesz feltárva és kiegészítve. 

Készen vagyunk

Az esti meleg vacsora elfogyasztása után a fáradt vármentők összegyűltek, hogy meghallgassák a felkért előadók szavait, miképpen látják ők Szádvár és környezetének múltját és jövőjét. Nagy várakozással fogadtuk a történelmi idők avatott ismerőit, a diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend kiválóságait. Az Aranysarkantyúsok a múlt évi sikeres Várnap visszatérőiként mutatták be a korabeli lovagi világot, ismét nagy sikert aratva. 

Az Aranysarkantyúsok bemutatója

Az időjárás, mintha csak bocsánatot akart volna kérni a viharos, esőáztatta kezdeti hónapokért, megfordította a köpönyegét. Most forrón sütött a Nap a magaslaton. Izzottak a kövek, áradt belőlük a meleg, szédelegtünk az erős fényben. Szerencsére vármentő terveink fontos részét képezte, hogy maradjanak az erődítmény területén ligetes jellegű facsoportok, árnyékot adva az ide érkező vándoroknak. Most jólesett néha megpihenni, hűsölni alattuk. 

Az északi várfal munkálatai mellett sor került a középsővár udvarán heverő, több mázsás darázskövek megvizsgálására is. Ezek ugyanis egy, vagy akár több várkapu keretéül szolgálhattak. Mostani felmérésük alapján kiszerkeszthetőek a középkori bejáratok méretei. Még nem ismeretes, miképpen kerültek a kapu keretkövek a mostani helyükre, és a jövő feladata lesz annak kiderítése is, sor kerülhet-e összeillesztésükre.    

A kapuív darabjai

Sok még a rejtély, a kutatásra váró titok Szádvár körül, hosszú évekre adva feladatot a kutatóknak. Most ismét sikerült tennünk az egykori Bebek-vár megóvásáért.

Szöveg és kép: Szatmári Tamás

Éljenek a szponzorok, avagy a "kesztyűs-banda"

Fagyos téli vidék látképe fogadta a VIII. Vármentő Napokra összegyűlt társaságot szombat reggel a Szögliget község északi határában megbújó Szalamandra-turistaháznál. Miközben vidáman emlegettük egymásnak a velünk esett régi történeteket, fel-felpillantottunk a Várhegyre, ahol ismét derekas munka várt reánk. A társaság nagy része már ismerte a feladatot, tudta milyen nehézségekkel jár a hegyi terepen végzett emberpróbáló tevékenység.

Mégis mindannyian szeretjük, hiszen ezért gyűlünk össze már több esztendő óta. Szögligeti tagunk – Mihalik Imre – révén szerszámainkat terepjáróval előreküldtük, míg a csapat nagyobb része gyalogszerrel vágott neki a meredek szerpentinnek. Bátran leírhatom, hogy mire a 460 méter magas Várhegy sziklaplatójára felértünk, senki sem fázott! Rövid balesetvédelmi oktatás után csoportokban nekiláttunk a kiosztott feladatoknak.

Sem a később érkezők, sem a hó, sem az akadályok nem állhatták utunkat...

A nyárra tervezett állagmegóvási feladatokra készülve elsősorban a belsővár keleti palotafalának és a külsővár északi kőfalának környékét tisztítottuk meg a felesleges növényzettől.

Derekasan dolgozunk

Az előbbi helyszínen szomorú kép fogadott, az egykori emeletes lakóépület maradványaiból újabb darabot harapott ki az időjárás. Így teljes mértékben egyet kell érteni a műemlékvédelmi szakemberekkel, hogy ennek megóvása a legsürgetőbb feladat.

Az idő vasfoga újabb harapást ejtett a palotafalon

A szorgalmas kezekben forgó metszőollók a kisebb hajtások, a motoros fűrészek pedig a nagyobb bokrok és fák között vágtak derekas rendet. Míg a felnőttek dolgoztak, addig a gyerekek hóembert készítettek a tavaly megóvott déli várfalon. Déltájra járt, mikorra mennyei illat terjengett el a középkori romok között. A Nova-Alpin Kft. ismét vendégül látott minket az immár legendássá vált sajtos-füstös-tejfölös lángosára. Mondhatom senkit sem kellett bíztatni, mindenki ott sündörgött a hatalmas tepsi körül.

Lángos, virslis lángos..., soroljam még?

Már lebukott a nap a zordon hegyek mögött, amikor levonult csapatunk a Várhegyről. Vasárnap reggelre eldőlt, hogy a tavasz legyőzi a telet, a jólesően melengető nap sugarai láttán vidáman vágtunk neki ismét a csúcsnak. A déli oldalon foltokba húzódott össze a hó, ellenben észak felől még sí lesikló versenyt lehetett volna rendezni. Sorainkat újabb önkéntesek töltötték fel, szerencsére jó hírünk egyre több lelkes természetjáró és műemlékpártoló embert megtalált. A Szádvárért Baráti Kör tagjai által elkészített paprikás krumpli elfogyasztása mellett szó esett nyári terveinkről is, amikor újabb részletét szeretnénk megóvni a legendás Bebek-várnak, Szádvárnak…

Vármentésünk 2. napján is szorgalmasan dolgoztunk (és bandáztunk

Jó étvágyat, avagy csendélet a várban, délidőben

…Ennek véghezviteléhez mindenki segítségére számítunk!

Szöveg: Szatmári Tamás

Célunk a Vár belső falainak megtisztítása a növényzettől.

Szádvár romjai a községből

Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Kérünk, hogy hozz Magaddal védősisakot, védőkesztyűt, fűrészt vagy ágvágót.

A vármentők a Várhegy alatt fekvő Szögliget község hangulatos vendégházaiban lesznek elhelyezve. Reggeliről és ebédről mindenki maga gondoskodik. A vacsorát a Barátik Kör tagjai biztosítják.

Szállást 2010. február 15-ig a kapcsolat@szadvar.hu email címen lehet rendelni, később ezt mindenkinek egyénileg kell bonyolítani.

Hogy miért is ajánlom?!

“Friss” tagja vagyok a csapatnak és elmondhatom, hogy azonnal befogadtak. A munkálatok mindig nagyon jó hangulatban folynak. Mivel az ország minden pontjáról gyűlünk össze esténként felvonultatjuk szülővárosunk nemzeti “csemegéjét”. Így a Várvédők pálinkafesztiválon is részt vehetnek. Ez persze okot ad a jóízű beszélgetésekre, éneklésre, táncra. Ami persze jól esik egy-egy fárasztó nap után.

Van még hely a várban... és a képen is Csatlakozz hozzánk!

Mindegy honnan jössz és hogy hány éves vagy…, gyere és tartozz közénk!

Legyél Te is a csapatunk része!

Szeretettel: a Szádvárért Baráti Kör Tagjai

 Szöveg: Némethy Olga